Weind Gáspár.
Weind Gáspár.
A kőzet keménységének legyőzésére Weind Gáspár tanította meg bányamívelő elődeinket 1627-ben; a robbantó-por gyorsította és elősegítette munkájukat. Ugyancsak 1627-ben készült el a selmeczi bányák első térképe, a melynek segítségével lassanként mindinkább világosodó fogalmat szereztek az erek település-viszonyairól és meggyőződtek arról, hogy a bányamíveléshez sajátlagos tudomány kivánatos. Ennek elsajátítására felállították 1763-ban Selmeczbányán a bányaiskolát, a melyből későbben az akadémia, a mai főiskola lett.
1648-ban Felső-Biber-táró elörökölte András-tárótól a mélységet. 1650-ben megkezdették a Nándor-aknát, de ez csak 1654-ben érte el az András-akna szintjét. Azután aknát akna után mélyítettek le és egy-egy aknában négy járgányt is építettek, de a mívelés mindig mélyebben járt, mint az aknák zsompja volt és a mélységből két-háromszáz embernek kellett az aknába emelni a vizet. 1668-ban kitakarították a régi kórház-aknát, a melynek régebben Márkus-akna volt a neve; 1677-ben pedig lejebb mélyítették ezt az aknát és Eleonora-aknának nevezték el. 1673-ban a Lipót-akna mélyítéséhez kezdtek. 1675-ben, ötven ölnyi mélységben az altáró alatt huszonhat kézi szivattyú működött. 1868-ban megkezdték a József-akna mélyítését, 1687-ben, a Károly-akna lemélyítéséhez fogtak. 1689 és 1707 között váltakozva termeléssel és aknák mélyítésével foglalkoztak. – A termelés, mely 1687-ben még heti 2000 mark értéket képviselt, 1697-ben 400–500 markra, 1703-ban már 200–300 markra szállott alá. 1707. február 27-én Bercsényi tábornok fel akarta égetni Szélaknán a bányaépületeket és a bányamíveléssel egészen fel akart hagyni. Csak Hell Kornál akkori gépmester rábeszélésére tért el szándékától. Későbben annyira érdeklődött a szélaknai bányák iránt, hogy maga is a szivattyúzó-gépek kijavítását ajánlotta. A sok akna, vizelhúzó- és szállító-járgány tömérdek költséget emésztett fel, a mívelés pedig mindig 163kevesebbet és kevesebbet termelt. 1707. november 4-én kimutatják, hogy öt hét alatt csakis 17.771 forintot tett a termelés értéke, a költség pedig 95,695 forintra rúgott, tehát öt hét alatt a veszteség 77.924 forint volt.
Ily nagy veszteség mellett nagy nehézséggel jrát a sok munkás fizetése, a kiknél a belháború miatt amúgyis meglazult a fegyelem, annyira, hogy ez évben fellázadtak és csak fegyveres erővel voltak leverhetők. Ez alkalommal közülök tizenegy meghalt, húsz pedig megsebesült.
1708. május 8-án megpróbálták a Bercsényi utasításai szerint kijavított szivattyúkat, miközben a gépezet egyszerre csak megállott, kerekei pedig összetörtek. A megtartott vizsgálat kiderítette, hogy a kocsisok egyike követ dobott a kerekek közé. A merénylő hatvan betütést kapott és a bányavárosokból kiűzték. 1715-ben megkezdették a Pjerg-akna mélyítő-munkálatait és 1741-ben említik először a Krisztina-aknát. Időközben beérkezett a szélaknai mívelések közé a Szt.-Háromyság-altáró is, de ennek már nem nagy hasznát vehették, mert a mélymívelés már jóval alatta járt.
