Weindl Gáspár robbantó kisérlete.
Weindl Gáspár robbantó kisérlete.
Az első robbantó kisérlet 1627-ben, február 23-án történt Felső-Biebertárón az altáró horizontja alatt, a mostani Istenáldás-táró fejtéseiben.
A kisérlet teljesen sikerült; Putscher György bányabíró, Pistorius Gáspár bányaesküdt és Spilberger Kristóf bányabirósági irnok 1627. február 16-án jelentették a főkamaragrófnak, hogy február 3-án Weindl Gáspár és a Brenner szövetkezetnek robbantó kísérlete, a felsőbiebertárói részesek és tisztviselők jelenlétében, jó sikerrel megtörtént; a lövés az ácsolatnak nem ártott és a füst is, a mely általában nem ártalmas, elvonult egy negyedóra alatt. A jó sikerrel véghezvitt kisérlet után megkérdezték Weindl Gáspárt, hogy a Dániel-vágatban levő munkahlyeket, a melyek a kőzet keménysége és munkások hiánya miatt szüneteltek, átvállalná-e szakmányban? Ő erre késznek nyilatkozott, ha neki 40–50 vájót 187adnak, s mivel Selmeczbányán kevés a munkás, ajánlkozott, hogy Tirolból hozni fog jó munkásokat, ha erre felhatalmazzák és útlevéllel ellátják. Az első kisérlet után hosszabb ideig tartó próbafejtés következett, hogy az új módszer által okozott költségeket jobban meg lehessen ítélni. A Felsőbiebertárói sáfár, Preier és a bányafelügyelő, Melchior Kristóf, rosszlelkűleg és készakarva hibásan mutatták ki a legmélyebb horizonton dolgozott robbantó bányászok munkáját, úgy tüntetvén fel azt, mintha egy embernek négyheti munkáját teljesítették volna, pedig valójában csak kétheti munkát végeztek. Weindl Gáspár azonban nem késett e miatt panaszt tenni a bányabiróság előtt és a próbafejtésnél alkalmazott munkások: Hagger János, Plönitzer Ádám és Sedemoch Dániel kihallgattatván, csakugyan kiderült, hogy összesen egy embernek kétheti munkáját végezték. A sáfár és a bányafelügyelő ennek következtében »in des Herrn Gehorsamb« bezárattak.
Weindl Gáspárt ezután brenneri bányatisztté nevezték ki és a robbantómunka rendszeresen megindult; voltak ugyan még néha panaszok ellene; így pl. 1628-ban, április 4-én azt mondja egy jelentés, hogy a puskaporral való repesztés kemény kőzetben hasznos ugyan, de a sok füst miatt, a mely a fejtőhelyeket betölti, nagyon panaszkodnak a munkások.
Mindazonáltal folytonosan nagyobb tért hódít az új munkamód és lassankint – de természetesen csak hosszabb idő leforgása után – végképpen leszorítja a költséges, lassú és régi vésőmunkát a használás teréről.
Az első szerencsétlenség az új munkanemmel valami Lőrincz nevű bélabányai bányászon történt, a ki 1631-ben, jan. 11-én lövés által súlyos sérülést szenvedett.
Az új fejtőmunka megindítói között, Montecuccoli gróf, 1627-ben elhagyta Selmeczbányát, Weindl Gáspár azonban itt maradt, ki egyébiránt veszekedő természetű, indulatos és részeges ember volt és a biróságnak sokszor adott dolgot, de mindig kimélettel bántak vele és sohasem felejtették el, hogy a robbantás meghonosításával mily nagy hasznot tett a bányászatnak.
Montecuccoli gróf bányaigazgatói működésének rövid idejét, mely alatt mindig mély belátású, erélyes férfiúnak bizonyult, örökké emlékezetessé tette a robbantó munka behozatalával. Ő belátta, hogy mily rendkivüli előnyökkel birhatna a robbantás a selmeczbányai kemény kőzetben és hatalmának és befolyásának egész erejével pártolta annak eghonosítását.
Montecuccoli gróf volt a dologban a vezérlő és indító; Weindl Gáspár csak az eszköz volt és ezért nem Weindl Gáspár, hanem Montecuccoli gróf érdemének tekintjük, hogy a robbantó-port Selmeczbányán alkalmazták először bányamunkára.
A lövő-port, alkalmazásának első idejében, csak igen gyéren használták.
Alkalmazásának nehézségei gyanánt, az első vésőfúróknak nehéz volta otromba alakja és nehézkes kezelhetősége, valamint a robantó-szernek durva minősége vannak megemlítve az okmányokban. Az első időben igen sok puskaport töltöttek a fúrt lyukakba, mert azt hitték, hogy kevés pornak csekély a hatása. Hogy a lövőpornak tömeges felhasználása e munkanemet szerfelett megdrágította, mondani is felesleges. Jelentékeny haladás volt, mikor Zumbe Károly 1687-ben a czövekkel addig szokásos fojtást elvetette és helyett az agyaggal való fojtást kezdette alkalmazni. Haladást jelentett az egyes fúrás is, a mely az addig dívott kettes és hármas fúrás helyébe lépett. A bányászati lövő-munka Selmeczbányáról megindult általános elterjedésének alapjául az az először valószínűleg Altenbergen 1637 körül szerzett tapasztalás szolgált, hogy a furó- és robbantó-munka nemcsak az aláréselt tömegeket szakítja – mint azt eleinte hitték – hanem az ép kőzetet is sikerrel megtámadja. Ettől a percztől fogva mindinkább terjedt a használata e munkanemnek, a melynek akalmazása nemcsak a bányászat, de a kultura, az ipar és a kereskedelem terén is fordulópontot jelentett.
