Szőlőművelés.
Szőlőművelés.
A szőlészet és borászat Hont vármegyében nagyjelentőségű, mert kiváltképpen 143a délebbi hegyek enyhe lejtői a szőlőmívelésre igen alkalmasak; a phylloxera pusztítása ugyan Hont vármegyében is erősen éreztette a hatását és a bortermelésre kiválóan alkalmas és régóta erre használt enyhe hegyoldalok a mult század kilenczvenes éveiben kopárok voltak. E pusztítások hatását a vármegye szőlőgazdái még ma sem heverték ki teljesen, a szorgalmas kezek munkája mégis ismét szép szőlővé változtatta át a kipusztult régi szőlők területét. A vármegyében főképpen amerikai alanyon nevelt oltványokkal találkozunk.
Hogy a vármegye területén a phylloxera pusztításai az 1895. évben mily szomorú képet mutattak, láttuk már, a midőn a vármegye területét mívelési ágak szerint vizsgáltuk és a nem termő szőlők rendkívül magas hányadát állapítottuk meg. Annál nagyobb örömmel szemlélhetjük az 1904. évi szőlőterületre vonatkozó adatokat, melyek az utolsó évtizedben bekövetkezett tetemes javulásról tanuskodnak. 1904-ben az összes szőlőterület 1596 hektár volt Hont vármegyében, ebből 1129 hektár jutott a termőszőlőknek, ide számítva a phylloxerától ellepett, de még termő területet is. A termő, egészséges szőlők területe 1065 hektár. Immunis homoktalajon csak 77 hektár fekszik, melyből 53 már termő szőlő. A nem immunis, vagyis agyagos, kavicsos, sziklás, televényes talajon fekvő hegyi szőlők területe 1259 hektár, melyből 907 hektár termő, a többi új ültetés. A nem immunis hegyi szőlőkből már csak 146 hektáron van európai vessző, ebből is csak 44 hektár a termő egészséges szőlő, míg 62 hektár phylloxerától belepett, habár még termő, 40 hektár pedig még nem termő új szőlőterület. A nem immunis sík és lapály-szőlők sokkal alárendeltebb jelentőségüek a hegyi szőlőknél, területük összesen 116 hektár, melyből 21 európai és 95 amerikai szőlővesszővel beültetett. Az európai vesszőkkel beültetett szőlőkből csak hat hektár az egészséges termő terület, míg 13 még nem terem. az amerikai alanyú oltványoknál 55 hektár a termő és 40 hektár az új szőlő. A szénkénegezést összesen 32 hektárnyi területen alkalmazták, a peronoszpora ellen pedig 1353 hektárt permeteztek meg. Szőlőbetegségek és rovarok a vármegye szőlőiben 1904-ben kárt nem tettek.
A szüret Hont vármegyében, 1904-ben 13.622 hl. mustot eredményezett; a termelt bor összesen 12.261 hl. volt. Az átlagtermés hektáronként csak 7.67 hl. volt, a mi a Duna bal partjának 11.03 hl.-es és az ország 13.99 hl.-es átlagához viszonyítva, eléggé alacsony. E jelenség magyarázatát azonban sem a talaj, vagy az éghajlat alkalmatlan voltában, sem a gazdáknál kellő szakértelem és gondosság hiányában keresnünk nem szabad; a bortermés alacsony átlagszámának más az oka. Hont vármegyének ugyanis a Dunán kitünő olcsó viziútja van Budapest és Bécs felé egyaránt; a Budapest és Bécs között naponként közlekedő személyszállító hajó is felveszi a gyümölcsszállítmányokat, a melyek ilyenképpen gyorsan, a vasúti szállítással járó költségek és nehézségek nélkül a fogyasztó piaczokra hozhatók. Nagy hasznot hajt a vármegyében, kivált annak déli részében, a csemegeszőlőnek a budapesti és bécsi piaczra való szállítása, a hol az árú biztos és jól fizető vevőre talál; ez okból a vármegye szőlőtermésének tekintélyes részéből nem is készítenek mustot, hanem gyümölcsként adják el. 1904-ben 21.044 métermázsa szőlő került árúba, úgy, hogy az eladott szőlőmennyiség tekintetében Hont vármegye az országban harmadik helyen áll. Nagyobb mennyiséget csak Pest és Heves vármegyék hoznak forgalomba. A honti termés értékét 1904-ben az országos középponti statisztikai hivatal 887.878 koronára becsülte. Jó borokat termelnek Csalomián, Szobon, Apátiban, Paláston, Börzsönyön, Nagymaroson, és Túron, mely utóbbi vidék boráról már a régi mondás is így szól: »Túri bor, úri bor.«
