Bozóki ág.
Bozóki ág.
1. A bozóki ág. Ez ág tagjai a II. Lamperttől alapított bozóki monostor kegyurai voltak, tehát valószínűleg egyenes leszármazói II. Lampertnek. Birtokaik is Bozók környékén terültek el. Ők építették a drégelyi és a litvai (Csábrág, Hradnok) várakat is. Az ág őse Lampert és I. Hunt voltak. Hunt II. Endre király alatt honti ispán és a bozóki prépostság kegyura, 1266. előtt odaadta az ősi alsóvarbóki jószágáért elcserélt Pribelt a nevezett monostornak. Lampert 1246-ban a Szuhához tartozó Masztincz puszta birtokosa. 1266-ban ez az ág Szent-Antal, Zsibritó és Kormosó birtokainak határait megjáratja. (Wenzel, VIII. 151.)
Hunt ifj Ders (Dezső) és Demeter megrohanták id. Ders (Dezső) litavai várát (a mai Csábrágot), mely tettük miatt IV. László király megfosztotta őket összes jószágaiktól. De a királyi ítélet csak papiron maradt, mert Demeter, a ki már 1262-ben barsi, majd 1275-től kezdve honti főispán volt, 1278-ban Korpona ellen tervezett támadása ellenére is, visszanyerte a király kegyét, mert 1279-ben Drégely területét, még ugyanez évben az Otakár elleni háborúban szerzett érdemeiért Kisteszért, majd 1280-ban a Csábrágtól délre eső Cseri helységet nyerte a királytól. (Századok, 1869. 522.); 1284-ben pedig a honti várföld is az övé lett. Hunt fiai 1285-ben osztoztak, mely alkalommal II. Ders (Dezső) kapta Litava 415(Csábrág) várát tartozékaival, míg Drégely vára Demeteré lett. I., vagy másként öregebb Ders (Dezső), kitől testvérei a litavai, másként csábrági várat elfoglalták, 1290-ben prencsfalvi földesúrként szerepel. Fia Tamás (1294–1322.) legtöbbnyire a Velezd, Harmacz és Jánok bortokokért folytatott perben szerepel. 1312-ben beleegyezik a nyéki és a hrussói birtokok eladásába.
Ders.
I. Hunt ivadéka Péter, a ki 1266-ban beleegyezik atyjának a bozóki monostor javára tett ajándékozásaiba. Fiai: Márton és Károly 1294-ben Velezd és Harmacz falvakért folytatott perben fordulnak elő, 1303-ban megveszik a Szuha és Szelcze között eső Turulypa és Kietelke nevű falvakat. Péter testvére volt Welk, kinek fia, Sándor 1290-ben Klaszita (Selmeczbányától délre) és 1303-ban unokatestvéreivel együtt Szelcze földesura.
Hunt fiai: Kis, vagy másként ifjabb Ders és Demeter még 1307 előtt elvesztették a litavai (csábrági) várat, melyért Tergenye és Nemes-Oroszi között fekvő Falussi helységet nyerték. (Fejér, VIII. 6. 186.) Kis Dersnek egy fia volt, Miklós, a ki rendesen Túron lakott. 1302-ben a jánoki uradalmat adta cserébe apósának, Szügyi Lontó Andrásnak, a ki viszont Nyék, Méznevelő és több más nógrádvármegyei jószágokkal kárpótolta őt. 1331-ig a jánoki uradalomért folytatott perben szerepel.
A jánoki uradalom javarésze 1344-ben visszakerült a nemzetség bozóki ágának birtokába, de Jánok falunak visszaszerzése az öregebb Ders fia Tamás fiára, Demeterre, a későbbi veszprémi püspökre (1389–98.) szállott. Az ekként visszaszerzett jánoki uradalom a következő falvakból állott: Jánok, Vajda, Büttös (a mai Krasznik-puszta), Papolcz, továbbá Raksony és Parlagi, ma elpusztult helységek.
Lampert utódai közül Bagos fia, Miklós (1353–58.) az Osgyáni Bakos-család, Márton (1294–1303.) fia, András fiai az Osgyániak ősei, Hont unokája, Tamás (1294–1337.) fiaitól a Jánoky és a Vajday családok származnak. (Karácsonyi: i. m. II. 189. stb. 1.)
