Kacsics.
Kacsics.
Kacsics.
Kacsics (Kacsuk, Kathyz). E nagy kiterjedésű nemzetség már a tatárjárás előtt birtokos volt Hont vármegyében. Simon bán (1213–1229), a kinek része volt Gertrud királyné meggyilkolásában, Ipoly-Bolyk falut birta (Wenzel VII. 384.), mely azonban tőle elvétetett. E birtokot utóbb 1255-ben IV. Béla király a nevezett Simon bán Jánosnak visszaadta. Ugyene nemzetség sarja (az előbbinek unokatestvére lehet) Mihály fia, Simon (1281–1322) a Palásti Radó család őse, előbb Csák Máté híve, 1313-ban Túr falút birta zálogban, de 1317-ben elpártolván Csák Mátétől, Hontban többé nem érezhette magát biztonságban, s ezért az ország déli részén kapott birtokokat, majd a székelyek ispánja lett. A nemzetség legkimagaslóbb ágából, Fulkó ágából Szécsényi I. Tamás (1299–1354) erdélyi vajda, országbiró, majd tárnokmester 1338-ban Bélt (Beluja, később Béld) vette meg, (Anjouk. Okmt. III. 475.) előzőleg pedig 1334-ben a régi kishonti kerületben Rimaszombatot és tartozékát szerezte meg cserében Bács és Szerém vármegyékben fekvő jószágaiért a kalocsai érsektől. (Anjouk Okmt. III. 79.) Fia, Kónya Miklós (1327–1355), a királyné tárnokmestere, kinek másodunokája, László (1441–54), a vármegye főispánja volt. Az itt említett Kónya Miklós neje Erzsébet, Harsendorfer Wolfing leánya (1347–1355) volt, a ki Szemeréd, Stzracsán és Visk helységeket nyerte hozományul. (Wertner Mór: magyar Nemzetségek III., 140–141.)
