XVIII. század.
XVIII. század.
Az 1715. évi XCV. törvényczikk azonban az e birtokok, valamint Bát ügyében való döntést kivette az új szerzeményi bizottság kezéből, s azt a rendes bíróságok hatáskörébe utalta. A bíróság helyt adván az Esterházy család keresetének, Bát visszakerült az Esterházy herczeg lévai uradalmához, melyhez azelőtt is tartozott, Ipolypásztó és a hozzá tartozó helységekből pedig a vámosmikolai uradalom alakult, mely egész 1868-ig maradt az Esterházy-herczegi hitbizomány birtokában. A vámosmikolai uradalomhoz a következő helységek tartoztak: Ipolypásztó, Vámosmikola, Szakállos, Perőcsény, Zalaba és Szokola.
A szatmári békekötés után mélyreható változás áll be a vármegyei birtokviszonyokban. A tizenhetedik század küzdelmei közepett számos család kihalt, sokan elszegényedtek, vagy elköltözködtek és helyüket uj családok foglalják el. A hatalomra jutott családok közül a Koháryak és az Esterházyak, továbbá a visszaállított egyházi méltóságok birtokaiból újra alakúlnak a török hódoltság következtében megszűnt uradalmak, de a változott viszonyokhoz képest az uradalmak már nem várak körül csoportosulnak, melyek az előző század viszontagságaiban jórészt megsemmisültek, hanem valamely földrajzilag vagy gazdasági tekintetben jelentékenyebb pont körül. A tizennyolczadik század harminczas éveiben a vármegye területén hat nagy uradalom állott fenn. Ezen uradalmak közül a drégelyit, vagy drégelypalánkit az esztergomi érsek, a csábrágit és szitnyait gróf Koháry, a bozókit a nagyszombati jezsuiták és a Szelepcsényi érsek által alapított papnevelő intézet, a ságit beszterczebányai collégium, a vámosmikolait a herczeg Esterházy család bírta. (Bél Mátyás: Notitia Hist. IV. 556.) Ezen hat uradalmon kívül a tizennyolczadik század első felében még a következő nagyobb birtokos családok voltak a vármegye három (selmeczbányai, báti és bozóki) járásában: gróf Berényi (Nagyterény, Kispeszek), báró Balassa (Záhora részben), gróf Zichy (Záhora részben), báró Várkonyi Amadé (Felsőtótbaka részben), báró Hellenbach (Felsőszemeréd, Százd, Horvát), Ambró (Lissó), Baloghy (Felsőnyék, Alsónyék, Balog), Baross (Felsőzsember, Bagyán), Beniczky (Felsőtúr, Keszihócz), Blaskovich (Udvarnok) Ebeczky (Középpalojta), Dacsó (Keszihócz, Középpalojta) Tésai Foglár (Tésa), Farkas (Ipolykeszi), Géczy (Ledény), Gerhárd (Klaszita), Gyurcsányi (Lissó), Disznósi Horváthy (Horváti, Disznós), Jánoky (Varsány), 423Kubinyi (Bátorfalu), Kovár és Bátorfalu), Lenkey (Udvarnok), Lipthay (Kisterény, Bél, IV. 702.), Lipthay (Nagyfalu, Szécsényke), Laszkáry (Felsőpribély), Luka (Ipolykeszi, Nénye, Középpalojta), Madocsányi (Bél), Majthényi (Nagycsalomja, Felsődacsólam, Alsódacsólam), Palásthy (Középtúr, Palást, Felsőrakoncza), Prónay (Udvarnok), Pongrácz (Terbegecz, Felsőpribély), Radvánszky (Darázsi), Ráday (Nagycsalomja, Prikkel), Felső-Szudi Zsembery (Egeg, Klaszita, Alsósipék, Darázsi, Mére, Kisterény, Szúd, Dalmad), Simonyi (Varsány, Nagykereskény), Szentkereszthy (Kistúr), Szulyovszky (Gyugy, Alsózsember, Felsőfegyvernek), Szmrecsányi (Födémes, Kelenye), Szenczy (Horpácsvarbók), Szombathelyi (Szécsényke), Szelényi (Szelény), Török (Ledény), Zmeskál (Házasmarót, Kiscsalomja).
1730-ban Hont vármegye általános nemesi vizsgálatot tartott, mely alkalommal a vizsgálat alá került nemes családokat a következő hat osztályba sorozták: I. Birtokos nemes családok. Csupán nyolcz birtokos család nemessége került vizsgálat alá, a többiek a kétségtelen nemesek sorában foglaltak helyet. a vizsgálat alá vett birtokos nemes családok a következők: Bolgár 1539-ben János királytól nyert adományt egy inámi kuriára. Szudy Szud helységben birtokos. Horváth Varsányban birtokos, 1629-ben nyert a vármegyétől nemesi bizonyítványt. Pomoti Boriban és Horhiban birtokos. Huszár Turócz vármegyéből származik. Horhy az 1552-ben kelt örökvallás szerint Horhiban birtokos. Prandorffy 1550-ben I. Ferdinánd királytól Prandorffra nyert adományt. Barthal 1676-ban I. Lipót királytól nyert adományt bizonyos részbirtokra. A II. osztályba sorozták az armalistákat, számszerint nyolczvannégyet, a kiknek nemeslevele a nemeslevél kiállításától számítva egy éven belül a vármegyében kihirdettetett. A III-ba azokat a családokat sorozták, melyeknek nemessége az armális keltétől számítva egyévi határidő lejárta után hirdettetett ki a vármegyében, számszerint tizenhármat. a IV. osztályba két családot soroztak, melynek nemeslevele egyáltalán nem hirdettetett ki. Az V. osztályba sorozták azoka a nemeseket, a kiknek elődei nemesi összeírásban, vagy más lajstromokban fel vannak véve, a nemesi jogok háborítatlan birtokában voltak, s azokat tényleg gyakorolták is, számszerint nyolczat; végül a VI. osztályba sorozták azokat az armalistákat, a kik nemességüket idegen vármegyéktől nyert nemesi bizonylatokkal igazolták, – számszerint harminczhatot.
Az állandó katonaság fentartása és a folyton növekvő közterhek az adóalapok szaporítását tevén szükségessé, az 1754–55. években az egész országra kiterjedőleg új, általános nemesi összeírás rendeltetett el. Ezen összeírás szerint Hont vármegyében összesen 518 nemes találtatott, ezekből 375 birtokos, 143 pedig armalista. Az összeírásból azonban hiányzanak a főrangu családok. Ezekről némi tájékozást nyerünk a magyarországi főuraknak 1764-ben elrendelt összeírásából. Ezen összeírás szerint a következők főrangúak voltak Hont vármegyében. Grófok: Koháry Miklós főispán, Koháry Ignácz, Koháry Nep. János. Bárók: Hellenbach György, Regliczi Luzsinszky Ferencz özvegye, Vass Klára és fia, Luzsénszky Elek. Miután ezen összeírás a lakóhelyet vette alapúl, a vármegyében birtokos főrangúak közül többen, mint például herczeg Esterházy, báró Balassa, stb. kimaradtak. (Várm. levéltár: Az 1730. évi nemesi összeírás törzskönyve. Illéssy János: Az 1754–55. évi országos nemesi összeírás. Nagy Iván: Családt. ért. II. évf.)
A II. József császár által 1785-ben elrendelt összeírás alkalmával 3350 nemes személy találtatott, míg Fényes Elek szerint 1843-ban, mikor már Kis-Hont elvált a vármegyétől, 5423 volt a nemesek száma.
A jobbágyság felszabadítása előtt kilencz nagyobb uradalom volt a vármegyében, ebből a csábrágit és szitnyait Kóburg-Koháry herczeg, a vámosmikolait és a lévait (melynek egy része Hontban terült el), herczeg Esterházy, a németi központtal alakúlt uradalmat az esztergomi főkáptalan, a bozókinak felét a Szent István papnevelő-intézet, másik felét a pesti egyetem, az ipolyságit a beszterczebányai és a rozsnyói káptalanok, a gyekesit a selmeczbányai bányászakadémia, a drégelypalánkit az esztergomi érsek bírta. Ezenkívül még a visegrádi koronauradalomhoz is tartozott több helység a vármegyéből.
A tizenkilenczedik század első felében a következő főrangú családokat találjuk a vármegye birtokosai közt: báró Balassa, gróf Berényi, gróf Esterházy, gróf Forgách, báró Luzsénszky, gróf Mailáth, báró Majthény, báró Nyáry, herczeg 424Pálffy, báró Prónay, gróf Ráday, báró Sághy, gróf Serényi, gróf Steinlein, gróf Teleki, gróf Török, gróf Zichy.
