Története.
Története.
Fuchshoffer Monasteriologiája, Bombardi után, azt állítja, hogy a Huntok már 1075-ben alapítottak volna benedekrendi kolostort Ságon. Fejér György codexében idevonatkozó következő oklevelek hozatnak fel: 1265. IV. Béla király, a néhai Márton bántól a sági prémontrei szerzet részére adott alapítványt, mely a tatár-pusztítás után elveszett, a bán özvegyének kértére megerősíti. Ez oklevélben Hippolit nyitrai kanonok Ságnak újabb határjárását adja. 1268-ban IV. Béla király tanúsítja, hogy néhai Márton bán, a sági konvent alapítója, az ekklézsia felszentelése napján, egész Ság falut a konventnek ajándékozta. Ugyancsak 1268-ban IV. Béla király a régi prépostság jobbágyait a királyné hatósága alá rendelte. Az 1270. évben V. István király az atyjától a sági szerzetnek 1258., 1259., 1264., 1265., 1266. 73és 1268. években adott kiváltságokat megerősíti. Mindezek az oklevelek, melyek a jezsuiták egyéb elkobzott iratai között jelenleg az országos levéltárban őriztetnek, a kritika világánál koholmányoknak tűnnek fel. Az 1265. évi oklevél a sági konventet már az összes uradalmainak birtokában akarja feltüntetni, holott e javadalmakat a szerzet csak részletekben, időnként, vétel, egyezkedés és kegyes hagyományok útján gyüjtögette. Igy: 1244-ben Pósa fiai, Turdos és Sándor, a Turdos nemzetségből, Roland sági prépostnak eladják alsópalojtai birtokukat négy és fél markért. 1258-ban Filep esztergomi prépost bizonyítja, hogy Mohud fia, István, a Hunt-Pázmán nemzetségből, Parassán két ekényi földet a sági konventnek adományozott. 1259-ben ugyanez a Filep prépost bizonyítja, hogy Ebrünnig asszony, Hunt özvegye, tesmagi és kelenyei birtokának harmadát, továbbá marosi jószágrészét, mely birtokokat néhai férjétől nászajándékul kapott, lelki üdveért a sági konventnek adományozza. Ugyanezen Hunt özvegyének leánya, Ivane, Zorachus Endréné, a maga birtokrészét a fent megnevezett három faluban ugyancsak e sági konventnek adja egy márkáért. Ezen örökvallást Benedek esztergomi érsek is bizonyítja. 1292-ben Lampert mester, Kázmér fia, a sági konvent jobbágyain elkövetett rablás, gyilkolás, gyujtás miatti kártérítés fejében olvári jószágát, melynek egy részét már a konvent birta, harmincz márkáért egészben zálogúl adta és miután a kikötött időre a zálogösszeg kétszeresét meg nem fizethette, Födémesi Miklós és Szölcséni Marót szomszédok jelenlétében, a sági konvent prépostjának, Lászlónak, felajánlja a birtokot.
Az ipolysági plébánia-templom portáléja.
1275-ben IV. László, a huzamos háborúktól és gyakori hadi beszállásokkal terhelt Ság falu lakosait az adótól és hadi szállástól felmentette. A Monasteriologia szerint László király annyira kedvelte Ságot és vidékét vadászati mulatságaira, hogy Lőrincz prépost a királyné közbenjárását kérte fel: kímélné meg a király a szerzetet s jobbágyait a peczérek és solymárok túlságos és gyakori beszállásolásától. Az Árpád királyoknak e vidéken tartott mulatásaira emlékeztetnek a nyolcz határban előforduló királykútak, melyekből a vadászó királyok szomjukat enyhítették.
A sági prémontrei konvent, a tatárpusztítás után, általános tiszteletben bizalomban mindegyre emelkedett; királyaink s az egyes urak és úrnők adományai révén a konvent birtokai a vármegye határán túl is gyarapodtak. 1266-ban az Ipoly-hídnak vámszedési jogát kapta a konvent; 1405-ben vásárszabadalmat nyert, 1407-ben pedig Zsigmond király pallosjoggal ruházta fel a községet.
A szomszédos urak azonban megirigyelték a szerzet virágzó jóllétét. Az Ulászló és Albert özvegye között támadt pártviszály alkalmával 1444-ben, Gyarmati Balázs négy fia Bálint prépostot szerzetes társaival együtt a zárdából kiűzték, a kolostort várrá alakították át és mintegy 8000 frt kárt okoztak ekként a szerzetnek. I. Ulászló király a csendháborítók ellen vizsgálatot rendelt el, de a várnai szerencsétlen csata közbejötte miatt a birtokháborítók megfenyítése elmaradt. A sági kolostorra azonban ezzel nem következtek békés napok, mert két évvel később még keservesebb sors sujtotta le. Lévai Péter vajda fia, László és társa, Füsi László, a kik szövetségesei voltak Rozgonyi Simon egri püspöknek Selmeczbánya és vidéke feldulásában, 1446-ban a sági kolostort támadták meg, elrabolták a kincseit, a barátokat megverték, ruháikat letépték, a levéltárt feldúlták, a pecséteket leszaggatták, végezetül pedig elhajtották a szerzet és a jobbágyság marháit. A garázdáktól okozott kár az akkori becslés szerint tizenhatezer arany forintra rúgott. A vakmerő csiny felháborodást keltett az udvarnál is, a mely széleskörű vizsgálatot rendelt el. De hogy mily eredményt hozott a Pálóczy László országbirótól kiküldött váczi káptalan vizsgálata? erre nem adnak feleletet a följegyzések, de a sági szerzet még 1511-ben is perlekedett a Lévai-Cseh családdal az elrabolt oklevelek visszaadása végett.
A török elhatalmasodása ujabb szerepet juttatott Ság községnek, Buda, Vácz és Esztergom eleste után, az 1546. évi 44. t.-cz. Ságnak országos költségen való megerősitését rendelt el. A várrá alakított kolostor első kapitánya Thuri György volt, ugyanaz, a ki húsz évvel utóbb, 1566-ban, Bakony-Palota várát Arszlán fejérvári basa ellen vitézül megvédte. A mikor az esztergomi törökök, 1544-ben, Lévát s benne Balassa Menyhértet meglepték, de visszaverettek, Thuri György sietett a harczosaival a szorongatott Léva védelmére; azonban már csak a visszavonuló ellenség hátvédét csapdoshatta meg. 1550-ben Jakusics Ferenczet látjuk Ság erőde élén, midőn a váczi törökök, Szécsény vidékén garázdálkodván, Ság bevételét is 74megkisérlették; de az ellenséget ismét véres fővel verték vissza, mely alkalommal több keresztény rab szabadult meg a pogány kezekből.
Drégely eleste után, 1552-ben, Ságot is feldúlta a török. A szerzetesek azonban megmenthették a pusztulástól nagybecsű levéltárukat, a melyet magukkal vittek a garamszentbenedeki kolostorba, a hol testvéri fogadtatás várta a menekülőket. A birtokukból elűzött sági szerzetesek mindvégig fentartották igényüket vagyonukra, minek bizonyságára Poklostói sági prépost 1579-ben szt. Benedekből óvást emelt a Balassák önkénye ellen, melylyel a bozóki kolostort erőddé alakították át. A sági hiteles hely levéltári maradványait Szt.-Benedekből később Győr-Szt.-Mártonba (Pannonhalma) vitték.
Bocskay István erdélyi fejedelem a sági prépostság jószágait kedves embereinek ajándékozta el; a mikor azonban ezen jószágokat az 1608. évi országgyülés előbbi rendeltetésének visszaadta: Ruber Pál prépost ült a birtokba, a melyet az idegen Verancsics Faust czimzetes csanádi püspök, ki az állítólag üres prépostságot a pápától elkérte, tartott elfoglalva. Ruber után, a kit a vármegye protestáns rendei is támogattak birtoka megtartásában, utóbb Majthényi László, majd pedig Szelepcsényi biboros primás viselte a prépostság czimét és húzta a javadalomnak a töröktől korlátolt maradványait.
Ság és vidéke két izben uralta a törököt. Elsőben Drégely eleste után, 1552-től 1595-ig; másodizben, mint kolduló sági község, 1626-tól Buda visszafoglalásáig. 1626-tól a porta-összeirás egy egész portát tüntet fel, tizenhat egy negyedtelkes gazdával, ezeknek nyolcz lova és negyven darab ökrével. A dicalis összeirás 33 családapát mutat fel 238 dicával. A törökkel való határigazítás alkalmával Ság és Tesmag között árkot vontak, melynek nyomai még a mult század elején is látszottak, s pogányároknak nevezték, melyen túl a török, innen a német császár birodalma terjedt el. De a török hatalom terjedésével nem sok tekintet esett erre a határárokra; a XVII. század második felében már az egész vármegye az ellenséges uralom hatalmába került.
