Bátori Schulcz
Bátori Schulcz
Bátori Schulcz Bódog, 1848/49-es honvédezredes, egyike szabadságharczunk legvitézebb katonáinak és tiszteletre legméltóbb alakjainak. Született Körmöczbányán, 1804. január 4-én. Miután középiskolai tanulmányait befejezte, jogot végzett, de nagy hajlamot érezvén a katonai pályára, belépett a hadseregbe, hol csakhamar főhadnagyságig vitte. Időközben kitört a szabadságharcz és Schulcz Bódog otthagyván a császári sereget, sietett kardját felajánlani hazájának. Csakhamar a honvédség egyik legképzettebb és legjelesebb tisztje lett, kit fényes sikerei gyorsan vittek előre a ranglétrán. Résztvett huszonhárom csatában s az ezekben tanúsított rettenthetetlen bátorságáért és hidegvérűségeért saját katonáitól a »bátori« előnevet kapta, melyet haláláig büszkén viselt s melyet a köztudat is szentesített. Különösen az 1849. augusztus 3-án vívott ácsi csatában tűnt ki hősiességével s e csata babérja – Klapka tábornok jelentése szerint – elsősorban őt illeti. Komárom kapitulácziója alkalmával mint ezredes tette le a fegyvert. a fegyverletétel után a Hont vármegyei Garamkövesd községbe vonult vissza, testvérbátyjához, az ottani esperesplébánoshoz, s itt élt emlékiratainak rendezésével elfoglalva 1885. márczius 8-án bekövetkezett haláláig. Garamkövesdi tartozkodása alatt általános becsülés és szeretet környezte. Munkája: »Emlékirataim a szabadságharczról, Pest, 1870.« – Életrajzát l. még a Bars megyei kötetben.
