Csepreghy Ferencz.
Csepreghy Ferencz.
Csepreghy Ferencz, szinműíró, a Petőfi Társaság tagja, született Szalkán, 1842. augusztus 15-én; meghalt Görbersdorfban, 1880. február 6-án. A Sopron megyéből származó Győrössy Csepreghy családnak volt a sarja. Atyja, István, fűszerkereskedő volt Szalkán; fiát 14 éves korában asztalosinasnak adta Esztergomba, a hol Ferencz 1860-ban szabadult fel a tanonczkodás alól. Asztalosinas korában a gazdája kiküldte a rétre kecskét legeltetni; e pásztorkodása idejében olvasgatta Ferencz azokat a könyveket, a melyeket unokabátyja, Kovács József, a papnevelő könytárából szerzett kölcsön. Ezek a könyvek nyitották meg legelőször Csepreghy lelkét az irodalom számára. A mikor később Pestre került munkába, a katholikus legényegylet elnöke, dr. Szabóky, vette pártfogásába az éleseszű ifjút, a ki az egyesület összehevenyészett szinpadján többször föllépett. Ezidőtájt kezdett irogatni is; legelső művét (»Az elnök nevenapja«, szinmű két felvonásban) ezen a szinpadon adták elő 1862-ben. Egy évvel később Csepreghy Bécsbe települt át és ott írta a »Magyar fiúk Bécsben« czímű vígjátékát, mely először 1865-ben, az esztergomi, majd a budapesti legényegyesületben került előadásra és csak onnan jutott a Nemzeti Szinház műsorába, sikert aratva az ország első szinpadján. De Csepreghy egészsége egyre gyöngült, úgy hogy 1867-ben haza kellett térnie Szalkára pihenőre. 1868-ban azonban már újra Pesten találjuk őt, a hol öcscsével, Jánossal, önálló üzletet nyitott, a mely 1872-ig működött ebben az üzletben, mígnem az asztalos-mesterséget teljesen föladta és tehetségét egészen az irodalomnak szentelte. 1872. szeptember havában megnősült. Felesége, Ida, Rákosi Jenő huga, költői lelkével nagy hatással volt Csepreghy Ferencz írói munkásságára, a kit lelkesítve buzdított és nagyobb művek írására serkentett. A mikor 1875-ben Csepreghy a Népszinház titkára lett, megtalálta az igazi teret, a hol egész tehetségét kifejthette. Két évvel később már meg is kezdte azoknak a nagy sikereknek a sorozatát, a melyek nevét országos hírűvé tették. 1877-ben került szinre a »Sárga csikó« czímű népszinműve, melynek tőről metszett, zamatos magyarossága, színtiszta humora és hamisítatlan népies költészete az elsők közé emelte íróját. A következő évben (1878. nov. 22.) került bemutatóra »A piros bugyelláris« czímű másik jeles népszinműve, melynek derült humora, erős drámai szerkezete és mindvégig érdekes meseszövése a birálat legnagyobb elismerését vívta ki. Ekkor már Csepreghy dicsősége magaslatán állot és egyik műve a másikat követte. A népszinműről áttért a látványos darabok fajának művelésére is, melyek közül legjobb a »Strogoff Mihály« (1877.) Többi ehhez hasonló darabja: »Utazás a föld körül« (1876.) »Szép Meluzina« (1877.), »Két menyegzőn« (1878.), »Lumpáczius« (1878.), »Kolumbusz Kristóf« (1878.), »Perózes« (1887.), »A szép asszony kocsisa« (hátrahagyott műve.). Irt szomorújátékot is »Saul király« czímmel, melylyel a M. Tud. Akadémia pályázatán 235dicséretet nyert. Ugyanilyen az »Akbar szultán« czímű darabja. Az Akadémia pályázatán dicséretet aratott még a »Vizözön« czímű vígjátékkal. A sorvasztó kór azonban már ekkor nagyon aláásta Csepreghy egészségét és 1878. óta a munkájában is mérsékletet kellett tartania. Olaszország enyhe ege alá menekült, hogy gyógyulást keressen, de a kórságot többé nem lehetett útjában föltartóztatni. San-Remoból Csepreghy még humoros leveleket irogatott a »Nemzeti Hirlap«-nak, majd 1879. nyarán látszólag gyógyultan haza is jött; de az újra bekövetkezett ősz elől Görbersdorfba menekült, a honnan többé nem is került haza élve. Ez utolsó stáczióján még mindig reménykedett, hogy fölgyógyul; a tollát sem pihentette. Költői munkásságát kiegészíti egy szerény kötetre való költemény és egy regény, mely először a »Reform« czímű újságban jelent meg. Összes művei röviddel halála után öt vaskos kötetben jelentek meg.
