Érdy János.
Érdy János.
Érdy (Luczenbacher) János, nemzeti múzeumi őr, jogi doktor, a m. tud. akadémia rendes tagja, született Szobon, 1796. szept. 19-én. Szülei Luczenbacher József és Czeczkó Mária voltak. Dédapja, a belgiumi eredetű, de magyarrá lett Luczenbacher család alapítója, a XVII. század végén telepedett le. Érdy János tanult Váczott, Esztergomban és Nagyszombatban, hol a benczésrendbe lépett; 1818-ban a rendtől megvált és a győri akadémián a jogtudományokat hallgatta. Deák Ferencz és gróf Majláth Antal tanulótársa volt. 1821-ben Pestre jött, hol jogtudorrá lett és ügyvédi vizsgát tett, de nemsokára a történeti és archeologiai tudományok felé hajlott. E szakmában végzett gazdag kutatásai és jeles munkái elismeréseűl, 1832. márcz. 9-én, a M. Tud. Akadémia levelező, majd ugyanazon év szeptember 9-én rendes tagjává választotta meg. 1840-ben az akadémia éremgyűjteményének őrévé lett. Mint elsőrendű éremismerőt és archeologot, József nádor 1846. márcz. 16-án a Nemzeti Múzeum régiségtárának őrévé nevezte ki; itt dolga volt a szétszórt és rendezetlen régiségtári gyűjteményt Budáról és a Ludoviczeumból a Nemzeti Múzeum épületébe átszállíttatni. 1860-ban a báró Sina Simontól ajándékozott uj butorokba szakértőileg berendezte azokat. 1847-ben Sopronvármegye táblabírája lett. 1848-ban családnevét 238»Érdy«-re változtatta, a fehérmegyei Érd község határában tőle felfedezett régiségek emlékére. 1837–1844-ig szerkesztette a M. Tud. Akadémia kiadásában megjelent Tudománytárt, a melyet becses adatokkal gazdagított. 1869-ben nyugalomba vonult és Budapesten, 1871. máj. 9-én fejezte be életét. Nagyszámú tudományos, különösen régiség-, érem- és pecséttani munkái részint külön füzetekben, részint a Tudományos Gyűjteményben és a Közhasznú Ismeretek Tárában, továbbá az ő szerkesztésében megjelent Tudománytárban és ennek okleveles toldalékában, a M. Tud. Akadémia Évkönyveiben és Értesítőiben, a M. Tört. Tárban és az archeologiai Közleményekben jutottak nyilvánosságra. Munkái: Propositiones ex universo jure nec non scientiis politico-cameralibus. Pestini, 1821. – Henrik portugáliai gróf magyar eredetének védelmezése. U. o., 1831. – Magyarország ekkorig ismeretes pénzei lerajzolva. Buda, 1842. – A szerb zsupánok, királyok és czárok pénzei. U. o., 1843. (23 rézmetszettel és egy táblázattal.) – Magyarországi Crouy nemzetségnek története. Bpest, 1848. – Sz. István első magyar király életírása Henrik regensburgi püspök szerint. Pest, 1854. – Erdélyben talált viaszoslapok. U. o., 1858. – A boszna és szerb régi érmek. (63 rézmetszettel és egy kőrajztáblával.) Buda, 1857. – Régiségtani közlemények. U. o., 1858. Erdélyben talált viaszos lapok (Tabulae Ceratae) és magyar őstörténeti vizsgálatok. Pest, (öt kőnyomattal) 1859. – Az újonnan megbírált magyarországi Crouy nemzetség négy okiratának időszámítása. U. o., 1861. – Erdély érmei. U. o., 1862. (24 réztáblával.)
