Grünwald Béla.
Grünwald Béla.
Grünwald Béla, publiczista, szül. Szentantalon, 1893. decz. 2-án, meghalt Courbevoiban (Páris mellett) 1891. május 14-én. Tanulmányai befejezése után huzamos ideig külföldön, de különösen Francziaországban tartózkodott, a honnan hazatérvén, Beszterczebányán telepedett le. 1867-ben Zólyomvármegye főjegyzője, 1871-ben alispán, 1878-ban Beszterczebánya város orsz. képviselője lett. A vármegyei életben jeles reformátor volt; különösen sokat tett Zólyom vármegye magyarosításáért a pánszláv érdekek elnyomásával. Tapasztalatait több röpiratban fejtette ki, melyek között az 1898-ban megjelent »Felvidék« méltó figyelmet keltett. Ugyanilyen hazafias és reformáló törekvések vezették őt az országgyülésen is, a hol Apponyihoz csatlakozott. Híve volt a közigazgatás államosításának és a nemzeti egység tudatos kiépítésének. Szónoklatai csakhamar hírre emelték a nevét, de az elvei megvalósítását nem érte el. A közigazgatási jog 243keretébe vágó számos értekezésein kívül munkái: Közigazgatásunk és a magyar nemzetiség. Budapest, 1874. – Közigazgatásunk és a szabadság. U. o., 1878. – A felvidék. Politikai tanulmány. U. o., 1878. – A törvényhatósági közigazgatás kézikönyve. U. o., 1880. – Három kötet. – Kossuth és a megye. Válasz Kossuth Lajosnak. U. o., 1885. – Régi Magyarország. 1711–1825. U. o., 1888. – Az új Magyarország. Gróf Széchenyi István. U. o., 1890. – Zólyom-megye. U. o., 1891.
Grünwald Béla.
Gyürky Antal (Gyürkii), kir. kataszteri felügyelő és kiváló közgazda, Gyürky István vármegyei főügyész és Madách Anna fia, szül. Felső-Szelényben, 1817-ben. Előbb kadét volt a 3-ik huszárezrednél, ezt a pályát azonban, egy szilaj lóról történt szerencsétlen leesése következtében szenvedett sérülése miatt, egészségi tekintetekből kénytelen volt abbahagyni. 1836-ban Hont vármegye tiszteletbeli aljegyzője, majd csakhamar esküdt és szolgabíró lett. Ugyanekkor lépett fel az irodalom terén is. Szülővármegyéje nemsokára rendes főjegyzőjének választotta és ezen a pályán 1848-ig működött. A szabadságharcz bekövetkeztével azonban ő is fegyverrel cserélte fel a tollat és először a honti nemzetőrség parancsnoka volt, majd a rendes honvédséghez lépvén át, Görgei maga mellé parancsőrtisztnek nevezte ki. A világosi fegyverletétel után őrnagyként jött haza. Az abszolutizmus szomorú napjai leszorították egy időre a hivatali pályától. Birtokának rendezése után Budapestre költözködött, hogy itt nagyobb körben, nagyobb sikerrel működhessék az eszméi kifejtésén és terjesztésén. Majd egész lelkesedésével a borászat felé fordult, azt fejlesztette munkáival és lapjával. Az alkotmányos élet felderültével 1867-ben, a kormány megbízásából Entz Ferencz kiséretében az ország bortermelő vidékeit utazta be és tapasztalatairól terjedelmes memorandumban tett jelentést. Ugyanekkor szülővármegyéje törvényszéki bírónak választotta meg; később ugyanott szőlőváltsági jogbiztos, majd árvaszéki elnök lett, míg az újonnan rendezett kataszterhez Beszterczebányára felügyelőnek nevezték ki. Ez utóbbi állásától 1880-ban vált meg, irodalmilag azonban mindvégig működött. Meghalt Dorogon 1890. évi jul. 31-én. A sz. Szilveszter-rend vitéze, a német lovagrend Mária-kereszt tulajdonosa, a Szt. István-társulat örökös alapító tagja. Közgazdasági szakczikkei, melyek köteteket adnának, leginkább szaklapokban jelentek meg. Munkatársa volt az »Egyetemes M. Encyclopaediának«. Munkái: A tagosításról. Budapest, 1853. – Vinczellérek könyve. U. o., 1856. – Cselédbarát. Szombathely, 1856. – A szőlőművelés és borkezelés ujabb elvei. Pest, 1860. – Borászati vegytan. U. o., 1858. – Borászati szótár, Pest, 1861. – Hangok a Renanismus ellen. U. o., 1864. – Gyakorlati útmutatás, miként kell eljárni a szőlő-dézsmaváltság keresztülvitelénél. U. o., 1869. – Magyar polgári jogok és kötelességek ismertetése. U. o., 1872. – Az új szolgabírói hivatal kézikönyve. U. o., 1872. – Igaz-e Darvin tana az ember eredetéről? U. o., 1873. Ötvennégy év Hont vármegye történetéből 1829-től 1874-ig. Vácz, 1875–1883. – Népszerű magyarázata a földadó szabályozására vonatkozó 1875: VII. t.-cz.-nek. Budapest, 1875. – Borászatunk reformjai. Vácz, 1879. – Naplótöredékek egy falusi lelkész hátrahagyott írásaiból. U. o., 1881. – Gazdasági mellék-iparágak. Budapest, 1888. – A gyümölcs értékesítése. U. o., 1889. – Az előhaladt borkezelés és pinczegazdászat. U. o. 1889. – Védekezés a filloxera és a szőlőgomba ellen. U. o., 1890. – Szerkesztette és kiadta Pesten, 1857-ben, a »Szőlőszeti és Borászati Közlemények«-et és 1858-tól 1861-ig a »Borászati lapok«-at, majd ennek folytatását, a »Borászati és Kertészeti Füzeteket«, 1869–70-ben. Irt 1867-re »Borászati Naptár«-t, 1870-ben »Kataszteri Kalauzt«.
