Ivánka Imre
250Ivánka Imre
Ivánka Imre.
Ivánka Imre (Draskóczi és Jordánfalvi) val. belső titk. tanácsos, a főrendiház tagja, szül. Felsőszemeredén, 1818. decz. 9-én; meghalt 1896. jul. 28-án. atyja, László, főszolgabíró; anyja, Péchy Petronella, előkelő honti birtokosok voltak. – Gimnáziumi tanulmányait megszakította és Tulnban a katonai akadémiának lett a növendéke, hol együtt tanult Görgeyvel. Hadnagy, majd főhadnagy és utóbbi minőségében, a nádorhuszároknál, István főherczeg hadsegéde volt. 1848-ban gróf Batthyány Lajos titkára lett századosi ranggal. Nagy szerepe volt a honvédség szervezésénél. Midőn a magyar miniszterium a honvédhadsereg felállítását tervezte, területi beosztását Ivánkára bízta, ki négy hadtestre osztotta fel az első sorozást. Vácz, Kassa, Komárom és Debreczen székhelylyel. 1848. aug. 17-én honvédőrnagy és a dunáninneni nemzetőrök parancsnokává nevezték ki. Pákozdnál megverte a horvátokat. Ivánka Imrét szoros barátság fűzte Kossuth Lajoshoz és Ivánka tanácsára történt, hogy Görgeyt a magyar hadak fővezérségével bizták meg. Mialatt a magyar hadsereg kétszer vonult be Ausztriába és visszarendeltetett, Ivánka annak jobb szárnyát fedezte. 1848. okt. 12-én honvédezredes és nehány nappal később a magyar fősereg jobb szárnyának parancsnoka lett. Ezután, Kossuth ultimátumával, Windischgrätzhez küldték; onnan való visszatértekor Jellachich okt. 26-án elfogta és Königgrätz várába záratta. A szabadságharcz után kegyelmet nyervén, visszavonult a birtokára gazdálkodni; akkor vette feleségül Nyéki Németh Máriát. Ezután mind sűrűbben találkozunk vele az irodalomban. A Magyar Sajtóban megjelent czikkei általános figyelmet ébresztettek. 1861-ben Pestvármegye tb. főjegyzője lett, a dunapataji kerület pedig orsz.-gyűlési képviselőjévé választotta; ettől fogva minden országgyűlésnek és a delegácziónak is tagja volt. A delegácziók alatt élénk részt vett a hadügyi kérdések vitatásában és sokat fáradt a magyar Ludoviczeum érdekében. A vasútalapítás korszakában nagy tevékenységet fejtett ki és az első magyar dunagőzhajózási társaságnak is egyik megalapítója volt. 1878-ban vezérigazgatója lett az éjszakkeleti vasútnak és ugyanez évben nyerte a III. oszt. vaskorona-rendet. A közgazdaság terén szerzett kiváló érdemeiért a belga bank igazgatójául hívta meg. A vereskereszt egyletnek hazánkban való meghonosításában nagy része volt és ebbeli érdemei elismeréséül 1882-ben a Sz. István-rend kiskeresztjével tüntették ki. Egyik létesítője és vezértagja volt az orsz. honvédegyesületnek is. Az osztrák fogságból történt kibocsáttatásakor 1900 frtnyi évdíjat rendelt számára a király; ezt az évdíját a maga vagyonából még megkétszerezvén, Ivánka az agg honvédek számára engedte át. A királyi kegy számos elismerésben részesítette a kiváló férfiút; 1896-ban a magyar főrendek sorába emelte és ezt megelőzőleg, valamint utóbb is, több rendjellel tüntette ki és valóságos belső titkos tanácsosává nevezte ki. Az ág. ev. egyetemes gyámintézet világi elnökévé választotta 251őt, a magyarországi szabadkőművesek pedig nagymesterükké avatták. Munkái: Báró Eötvös József, Kubinyi Ferencz és Ivánka Imre országgyűlési beszédei. Pest, 1861. – A magyar hadsereg. U. o., 1861. – Gőzhajózás a magyar Dunán. U. o., 1862. – Négy havi szolgálatom a magyar hadseregben. U. o., 1881. – A népfelkelésről. U. o., 1884. Ezeken kívül több czikket írt a Gazdasági lapokba és más folyóiratokba.
