Művelődéstörténeti visszapillantás.
Művelődéstörténeti visszapillantás.
Tatárok, törökök és husziták vad hordái dúlták fel Hont vármegyét; nyomukban tűz, vér és romok keltek a tudományos élet nagy kárára. A pusztító csapások nem kimélték meg a szentegyházakat és a kolostorokat sem. Igy esett áldozatul a sági prépostság is, hiteles helyi okleveleinek nagy részével együtt. A mi az oklevelekből megmenekült, az a Palásthy család érdeme, mely család az oklevéltár egy részét megóvta a megsemmisüléstől. Ugyanazokban a gyászos emlékű időkben pusztultak el a zebegényi benczés apátság és a bozóki prémontrei prépostság. Kétségtelen, hogy a vármegye e monostoraiban – miként hazánk többi kolostoraiban is – sokat írogattak a jámbor szerzetesek; de műveikből semmi sem maradt reánk. E jelenség oka az, hogy irodalmunk régibb emlékeit oly helyeken kell keresnünk, a melyek az ellenség támadásaitól védett helyen feküdtek, vagy a honnan biztos helyre vihették íróik a szellemi kincseiket. Ezek az okok magyarázzák azt, hogy Hont vármegyében az irodalom régibb emlékeire alig akadunk, mintha csak a szüntelen csatazajban a szellemi élet megbénult volna.
A mióta azonban a fegyverek zaja lecsillapult, komoly szellemi munka váltotta fel az öldöklő pusztítást. E munkában éppen olyan buzgósággal vettek részt Hont vármegye férfiai, mint a milyen vitézül harczoltak őseik évszázadokon át a nemzeti ideálokért. Már a XVI. század végén találkozunk báró Balassa Bálinttal, kinek szerelmi dalait a nemzeti költészet gyöngyei közé sorozták. Az 1700-as évek elején indítja meg Czvittinger Dávid magyar irodalomtörténetét; alig valamivel később Walaszky Pál ír rendszeres magyar irodalomtörténetet.
Hont vármegyének igazi büszkeségeit azonban csak az újabb korban találjuk. Ezek közül kimagaslik Fehér Ipoly Kálmán, a pannonhalmi szent Benedek-rend tudós főapátja, a történelem, vegytan és természettan egyik leghivatottabb írója. A vármegye szülöttje Ipolyi Arnold is, a nagytudományú püspök, a ki ugyancsak a történetírás és régészet terén szerzett hervadhatatlan babérokat. Báró Nyáry Albert történelmi és heraldikai író; báró Nyáry Jenő kiváló régészeti szakíró; Kubinyi Ferencz, a régiségbúvár és történész; Ivánka Imre, a honti közélet kiváló szereplője; Érdy János, a kitünő archeologus és történetíró; Rajner Lajos prímási helynök, Lányi Károly és Baltik Frigyes, ág. ev. püspök, egyházi írók; báró Kaas Ivor az országos hírű publiczista; Matunák Mihály kiváló történész; Kámory Sámuel orientalista és bibliafordító; König Mór apátkanonok, a nyelvtudós; Bauer János és Ordódy Lajos gazdasági szakírók; Schenek István vegyész; Russegen József lovag, geológus és utazó; Péch Antal bányászati szakíró; Evva Lajos színmű- és regényíró; Gyürky Antal közgazdasági szakíró; Hell Miksa csillagász; Római Horváth Jenő tábornok, hadtörténet író; Illés Nándor erdészeti szakíró, megannyi kimagasló alakjai Hont vármegye fiainak.
A beköltöző magyarok egyik telepedési vonala az Ipoly völgye volt. Azóta is e természeti szépségekben gazdag és termékeny völgy lakossága mindmáig megőrízte sajátságos vonásait és egyéni kiválóságait. E forrásból tárja fel szülőföldje szép népének eszményi megvilágítását Csepreghy Ferencz, a ki népszínműveiben költői erővel ismerteti meg daliás népének józan felfogását és lelkét.
