A czéhek.
A czéhek.
A czéh-rendszer idejében a czéhek székhelye Révkomárom, Tata, Nagymegyer és Érsekújvár volt, mely város ez időben szintén Komárom vármegyéhez tartozott.
Mint a czéhlevelekből, melyek Komárom vármegye levéltárában őriztetnek, láthatjuk, a czéh-rendszer a czéh tagjainak magánéletére is nagy erkölcsi befolyást gyakorolt. Erre nézve a komáromvármegyei czéhlevelek nagyon érdekes fölvilágosításokat adnak. Egész külön világot teremtettek maguknak a czéhek, s ebben megvolt az a szerencséjük, hogy maguk szabhatták meg, kit vesznek föl a becsületes iparos mesterek sorába. Tisztességes, előéletű, becsületes, szorgalmas, hazafias és vallásos embereknek volt jussuk csak a czéhbe való fölvételre. S a ki ez erények útjáról letért, azt bizony könnyen és gyorsan kirekesztették a czéhből. Előbb azonban büntetéseken ment át. A pénzbüntetések a czéh ládájába kerültek, sőt gyakran vallási czélra fordították; így leggyakoribb volt, hogy a Szt-András templomnak kellett 1 font viaszt adományozni és misét mondatni. A czéh tagjai közt való szoros összetartozás érzetének kifejlesztésére is nagy gondot fordítottak, így pl. a tatai szabó czéh czéhlevelében a következőket találjuk: Ha valaki önálló mester akart lenni, a többi feltétel között 2 évig inas tartozott lenni valamely czéhmesternél; ha azonban a czéhhez tartozó mester leányát vagy özvegyét vette feleségül, egy évet az inaskodásból elengedtek neki. A tatai fazekas czéh tagja lehetett, a ki a czéhhez tartozó mester katholikus özvegyét vagy leányát elvette. Hasonló intencziójú szabálya volt a komáromi gombkötő czéhnek az, hogy a felszabaduló, ha nem tudta megcsinálni a remekművet (egy ruhára való színes rózsás vagy völgyes gombfelszerelés), a büntetése 25 font viasz volt, melynek felét elengedték, ha a czéh valamelyik tagjának családjából nősült. A főczéhmesterek a város és a vármegye földesurai voltak. A Mária Terézia-féle 1745-iki diploma előtt, mely Komárom városát a sz. kir. városok közé iktatja, a várkapitányok gyakoroltak földesuri jogokat és a czéheket fenyegetéssel arra kényszerítették, hogy a vár kormányzóit főczéhmesterükül ismerjék el. Hildburghausen herczeg, a vár kormányzója 1739-ben karácsonykor Komáromban tartózkodván, a czéheket magához 227hivatta, privilégiumaikat előkérette és a piaczon tartott úriszékben azokat, mint a város földesura, jó pénzért megerősítette. A zászlókat a várba vitette, a városi tanácsnak pedig meghagyta, hogy a czéhek dolgaiba ne avatkozzék. Az említett királyi szabadságlevél azonban a czéhek életében kedvezőbb fordulatot idézett elő, mely a czéheket ezentúl a városi hatóságnak rendeli alá. Ezek részéről kevesebb zaklatásnak voltak kitéve mint a katonai fenhatóság alatt a várkormányzók részéről. A czéhek zászlait ekkor a várból a város plébánia templomába, a Szt-András templomba vitték át, és a czéh tagjait kötelezték, hogy az úrnapi körmenetben és egyéb ájtatosságokban a más városokban szokásos mód szerint megjelenjenek. A vármegye levéltárában megőrzött czéhlevelek szerint a következő czéhek nyertek privilégiumot. Komáromban: gesztesi takácsok (1726), mészárosok (1625), gombkötők (1728), sebészek (1715), serfőzők (1696), csizmadiák (1715). – Tatán: szabók (1715), fazekasok (1718), bognárok (1748), molnárok (1714), mészárosok (1767), borbély-sebészek (1715), szűcsök (1643), vargák (1650), szíjgyártók (1678), takácsok (VI. Károly alatt), csizmadiák (1714), szabók (1714), német takácsok (1770), kovácsok (1774), kerékgyártók (1774), gombkötők (ismeretlen év), asztalosok (1799), lakatosok (1799), puskamívesek (1799). – Nagymegyeren: csizmadiák (1681), takácsok (1681). – Érsekújvárott: kovácsok (1651).
Mikor a nagyipar a kisipar előtt tért kezdett hódítani, Komárom vármegye kézipara hanyatlásnak indult. Újabban ugyan ismét lendületet vett, de az azért országos nagyiparnak ma sem jelentékeny tényezője. Van ugyan nehány jelentékeny ipartelepe, de ahhoz képest igen kevés, hogy Komárom vármegyét a természet valósággal óriási ipartelep megteremtésére teszi képessé. Vasúti hálózata, vízi útjai elsőrangúak, földje termékeny, a föld belsejében kincsek rejlenek s a nagyipar egyik legfontosabb kelléke, még kitűnő kőszénbányája is van. A nagyipar fejlesztésének egyik főakadálya Győr város versenye. Győr nagyobb vasúti góczpónt, fejlettebb város s így a külföldi iparosokra nagyobb vonzó erővel hat, mint Komárom és a vármegye, melynek ipara leginkább mezőgazdasággal kapcsolatos.
