Jókai Mór.
Jókai Mór.
323Jókai Mór.
(Az Országos Képtárból.)
Jókai Mór, Komárom város legnagyobb fia, a magyar regényírók koszorús fejedelme, született Komáromban, 1825 február 18-án, Ásvai Jókay József és Pulay Mária szülőktől, kiknek ötödik gyermeke volt a kis Móricz. Gyermekéveit a gondos szülők felügyelete alatt a megyeutczai szülői háznál töltötte, a melyből később a Szombathy utczai (a mai Jókai utcza) házukba költöztek. Ebben az utczában volt a kollégium is, itt szerezte meg első ismereteit a kis Jókai, a ki Tóth Lőrincz figyelmét is magára vonta. Szülei nagyon hasznosnak látták, hogy fiuk németül jól megtanuljon, ezért cserébe adták Pozsonyba német szóra Zsigmondy professzor családjához. Itt egy évet töltött, mely után a komáromi református gimnázium tanulója lett. A gyermek Jókai lelkére és képzelőtehetségére nagy hatással voltak édes atyjának költői és művészi hajlamai, melyek első ösztönzésül szolgáltak Jókai Mórnak későbbi írói fejlődésénél. Szülővárosában megtanult rajzolni és festeni, azonkívül idegen nyelvekben is jártasságra tett szert. 1841–1842-ben Pápára került, hol az országos hírű Tarczy Lajos tanítványa lett Petőfi Sándor, Kerkapoly Károly, Kozma Sándor és Orlai Petrich Somával egyetemben. Pápán a képző-társulatban több versét és elbeszélését megdicsérték Petőfié mellett. Innen Kecskemétre került a jogra és itt ismerkedett meg a magyar népélettel. Ebben az időben színészkedett Kecskeméten Petőfi, a ki letisztázta Jókai Mórnak első irodalmi művét, a Zsidó fiú czímű drámát, melyet 1843 márczius 8-án nyujtott be az Akadémiához; ettől az időtől szokták Jókai irodalmi működését is számítani. A dráma dicséretet aratott, sőt két bírálója, Vörösmarty és Bajza, a díj kiadása mellett voltak. Kecskeméten kezdett bele első regényébe, a Hétköznapok-ba, melyet azonban már Komáromban fejezett be, hova jogi tanulmányai befejezése után költözött. Közel egy évig volt Asztalos István ügyvéd oldalán patvarista Jókai, 1845 326elején pedig Pestre ment, hogy megszerezze az ügyvédi oklevelet. Pesten Petőfi volt a mentora, a ki bevezette az írói körökbe. A Hétköznapok-at magával vitte Komáromból s abból az Életképek-ben, Frankenburg lapjában közölt részleteket. Első elbeszéléseivel, melyek új csapást jelöltek az irodalomban, nagy feltünést keltett. 1846-ban szerezte meg ügyvédi oklevelét és ugyanebben az évben jelent meg első regénye, a Hétköznapok, melylyel elindult ragyogó írói pályafutásán, ugyanekkor azonban búcsut mondott az ügyvédi pályának.
A fiatal írónak hírneve egyre nőtt és csakhamar több lap belső munkatársa lett, 1847-ben pedig az Életképek szerkesztője s mint ilyen az akkori irodalom kitűnőségeit csoportosította lapja körül. Petőfivel benső baráti viszonyban élt s az 1848-iki márcziusi mozgalmak élén állottak. Ez év augusztusában kötött házasságot Laborfalvi Benke Rózával, melyet családja és legjobb barátja, Petőfi is ellenzett; ez okozta közöttük a teljes elhidegülést is. 1848 októberében Kossuth oldalán találjuk Jókait, a népfölkelés szervezésével elfoglalva. Ugyanekkor több politikai megbízást is kapott a kormánytól. Lapja, az Életképek, Petőfivel való meghasonlása után csakhamar megbukott; ekkor Jókait a Pesti Hirlap szerkesztőjéül hívták meg, de ezt az állását nem foglalhatta el, mert a szerencsétlen móri csata után Windischgrätz Pestre bevonult és Jókai nejével együtt Debreczenbe menekült. Itt a kormánynak tett sajtószolgálatokat, majd Nyáry Pál közbenjárására a Hivatalos Közlöny szerkesztője lett; e működése azonban csak rövid ideig tartott. Lap nélkül nem lehetett és 1849 február havában megindította az Esti Lapok-at, mely a mérsékelt irányt követte; április 14-ike, a detronizálási határozat után azonban a lap határozott köztársasági párti lett. Ez év május havában tért vissza Pestre és átvette a Pesti Hírlap szerkesztését. Júliusban a kormánynyal együtt Szegedre menekült az oroszok elől, majd Aradra ment és itt érte a világosi katasztrófa hire is. A kétségbeesés perczeiben elcsüggedett költő már-már az öngyilkosságra határozta el magát, mikor figyelmeztették, hogy neje Gyulán tartózkodik. Álruhában az orosz táboron keresztül sietett hozzá és felesége tanácsára Borsodmegye Tardona helységében vonta meg magát a Bükk rengetegeiben; itt rejtőzött négy hónapig, mikor neje egy komáromi menedéklevelet szerzett számára, a milyet Klapka honvédei kaptak Komárom vára átadása után. A menedéklevél oltalma alatt nejével Pestre ment 1849 utolsó napjaiban. A következő években kisebb elbeszéléseket, rajzokat írt, mígnem 1854-ben megindul a Vasárnapi Ujság, melyet Pákh Albert szerkesztett, és Jókai volt a főmunkatársa. Ebben az időben írta leghíresebb két regényét (Egy magyar nábob, 1853, Kárpáthy Zoltán, 1854) a Pesti Naplónak, melybe 1857-ig dolgozott. 1858-ban megindította az Üstökös-t, e kitűnő élczlapot, melynek néhány alakja (Kakas Márton, Tallérossy Zebulon, stb.) országszerte híresek lettek. Ebben az évben jelent meg a Dekameron is. A Pesti Naplótól megvált, mert kritikusai, Salamon Ferencz, Gyulai Pál, Csengery Antal, a Napló dolgozótársai, regényeit, de különösen színműveit kegyetlenül bírálták. Az alkotmányos korszak ébredésével 1861-ben a siklósi kerület választotta meg képviselőjéül. Jókai az ellenzék padjaiban foglalt helyet és a határozati párthoz csatlakozott. Első parlamenti beszéde 1861 május 22-én hangzott el. A rövid életű alkotmányosság után indította meg a Hon-t 1863-ban és mindjárt megjelenése után rövid időre le is tartóztatták Zichy Nándor gróf egy czikke miatt és egyesztendei börtönre ítélték; ebből azonban csak pár hetet töltött az Újépületben. A hatvanas évek politikai küzdelmeiben az első sorokban harczolt és Tisza Kálmán egyik leglelkesebb követője és publiczistája lett. Ebben az időben minden évben egy-egy regényt írt a Hon hasábjain. 1867-ben indította meg az Igazmondó-t, a balközép néplapját, melyet 1879-ig szerkesztett. Jókai hírneve ezenközben mindegyre terjedt, neve a külföldön is ismertté lett és híre az udvarhoz is elhatott. A kiegyezés után gyakran megfordult ott és különösen Erzsébet királyné kegyelte a szellemes költőt. 1869-ben a Teréz- és Erzsébetvárosok választották meg képviselővé Gorove István kereskedelemügyi miniszterrel szemben. 1869–1875. időközben írta hírneves regényeit, ekkor jelentek meg: A kőszívű ember fiai, A fekete gyémántok, Eppur si muove, Az aranyember, A jövő század regénye, Enyém, tied, övé. A fúzió után 1875-ben követte Tiszát a szabadelvű pártba és a kiegyezés támogatóihoz csatlakozott, a mivel népszerűségének sokat ártott. 1875-ben még a Józsefváros adott mandátumot a költőnek, de 1878-ban megbukott, 1881–1892-ig az erzsébetvárosi, 327kassai és oraviczai kerületeket képviselte a parlamentben. A Hon 1882-ben beolvadván a Nemzetbe, ennek 1899-ig, a Magyar Nemzetnek pedig 1899-től haláláig volt a főszerkesztője. 1885-ben indította meg Rudolf trónörökössel az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben cz. vállalatot, melynek magyar részét szerkesztette. 1886 november havában súlyos csapás látogatta meg a nagy írót, elveszítette hűséges élettársát, Laborfalvi Rózát. Az ősz költő ez idő óta leányánál, Feszty Árpádné, sz. Jókai Róza családjánál tartózkodott. A magyar nemzet 1894-ben fényes ünnepet ült: Jókai Mór írói működése ötvenéves jubileumát, melyet nemzeti jelentőségű ünnepé avatott az egész ország páratlan részvétele. Jókai műveinek 100 kötetes nemzeti díszkiadásából 100.000 forint nemzeti ajándékot nyújtottak át kiadói az ősz költőnek. Az ünnepen résztvett a kormány és az ország minden részéből összesereglett küldöttek hódoltak a magyar regényírók koszorús fejedelmének, kit a budapesti tudomány-egyetem tiszteleti doktorául választott meg. Ezerszámra érkeztek az üdvözlő iratok, albumok, alkalmi ajándékok és az ünnepből részt kért az első magyar ember: a király is. 1896-ban a karczagi kerületben szabadelvű programmjával megbukott és ekkor végleg visszavonult a politikai élettől. A király pár hó mulva a főrendiház tagjává nevezte ki Jókait és a Pro litteris et artibus érdemrenddel tüntette ki. A napilapok ebben az időben közölték újabb regényeit: De kár megvénülni, Öreg ember nem vén ember stb., melyeket még mindig mohón olvastak. Az agg, 74 éves költő 1899 szeptember 16-án fontos lépésre határozta el magát: másodszor is megnősült és nőül vette Nagy Bella színésznőt. Ezzel a lépésével sok keserűséget okozott magának, ismerőseinek és rokonságának, mely e miatt elfordult tőle. Nagy visszavonultságban élte le utolsó napjait az ősz költő ez idő óta. 1904 elején Nizzába ment felesége családjával, honnét hazatérve, április 25-én rosszul lett és május 5-én befejezte életét. Halála híre az egész országban a gyász érzetét keltette, temetése 1904 május 9-én a nemzet osztatlan részvétével ment végbe.
Jókai Mór mint elbeszélő és regényíró a romantikus iránynak volt a híve és maga is bevallja, hogy a franczia romantikusok voltak reá nagy hatással. A romanticzizmus békóit azonban kevés ideig tűrte magán és ehhez a politikai és a históriai alakulások is nagyban hozzájárultak. A nemzeti irány lett úrrá a politikában, feléledt a társaséletben és útat tört az irodalomba is. Irói működése e korszakában, férfikora delén alkotta legszebb munkáit. Egykori bírálói elfogultak voltak sikerei iránt és igazságtalanul ítélték meg, de azt kénytelenek voltak elismerni, hogy kitünő elbeszélő, meseszövése páratlanul leleményes; hogy a jellemzésre nem helyez nagy súlyt és csodálatosan színes fantáziája szertelen túlzásokba ragadja, ezek mind csak hatalmas írói kvalitásaiból folyó következmények. A magyar ember lelkét, szívverését, gondolatvilágát, jellemét, eszejárását magyar író nem értette meg jobban Jókainál. 1890-ben az Akadémia a Péczely-jutalomra érdemesítette Tengerszemű hölgy cz. regényét, melyben életrajzát vázolja, s a melynek cselekménye Komáromban játszik; épp így a Politikai divatok, Aranyember és Az elátkozott család cz. regényei is. Bámulatos írói tevékenysége felkeltette az egész művelt világ csodálatát. Szinte pihenés nélkül, fáradhatatlanul írt egész életén át és emellett humor, a természetes és szívből fakadt jókedv sugárzik elő írásaiból még élete alkonyán is. Jókainak mint elbeszélőnek legnagyobb írói érdeme mégis a magyar irodalmi nyelv megteremtése volt. A gazdagság, mely a magyar nyelvkincs összehalmozásával műveiben feltalálható, egyszerűen káprázatos. Sem előtte, sem utánna nem írtak oly egyszerű és zamatos nyelven, vonzó, természetes előadásban és a stílművészet oly hatalmas eszközeivel.
Mint színműíró is több művet alkotott, melyek azonban Az aranyember és a Szigetvári vértanúk kivételével nem voltak hosszú életűek. 1846 április 18-án adták a Magyar Nemzeti Színházban Két gyám cz. színművét, 1852-ben sikerrel került színre a Dalma, 1855-ben Könyves Kálmán cz. színműve. 1860 márczius 29-én adták elő nagy sikerrel a Szigetvári vértanúkat, 1884-ben pedig az Aranyember, legismertebb drámája aratott nagyobb és mélyebb sikert. Ezeken kívül még több színművet írt és adtak tőle elő.
Jókai verseket is írt, főleg az ötvenes és hatvanas években, a Kakas Márton-ba. Mint versköltő azonban maradandóbb költői alkotásokat nem hagyott hátra és inkább efemer sikerűek voltak költeményei.
328Mint publiczista és ujságíró ebben az időben sokat dolgozott a Hon-ba, mely egész munkásságát lefoglalta egy ideig, később a Nemzetiben jelentek meg ujságírói dolgozatai. A szabadságharcz alatti hírlapírói tevékenységét röviden ismertettük.
Jókai Mór munkáit a világnak összes művelt nyelvein olvassák, sőt a keleti népek is ismerik műveit. A kincs, melyet ezekben bírunk, nemcsak az egész nemzeté, de már az egész művelt világé, melyben a magyar névnek tiszteletet és becsülést szerzett, Komáromra pedig dicsőséget árasztott tollával a magyar írók e fejedelme.
Jókai Mór önállóan megjelent munkái időrendben: 1846. Hétköznapok. – 1848. Vadon virágai. – 1850. Forradalmi és csataképek. – 1851. Egy bujdosó naplója. – 1852. Hangok a vihar után. – Erdély aranykora. – A kétszarvú ember. – 1853. Törökvilág Magyarországon. – Egy magyar nábob. – 1854. Janicsárok végnapjai. – Erdélyi képek. – Kárpáthy Zoltán. – A magyar nemzet története. – Török mozgalmak 1733-ban. – 1855. Véres könyv. – A magyar előidőkből. – Tarka élet. – 1856. Oczeánia. – Délvirágok. – Árnyképek. – Szomorú napok. – A magyar nép adomái. – A legvitézebb huszár. – A régi jó táblabírák. – 1857. Novellák. – Népvilág. – 1858. Az elátkozott család. – Jókai Mór Dekameronja. – 1859. Kakas Márton naptára. – 1860. Kakas Márton naptára. – Kakas Márton tolltaraja. – Szegény gazdagok. – Színművek. – 1861. Kakas Márton naptára. – 1862. Kakas Márton naptára. – Az uj földesúr. – Szélcsend alatt. – Felfordúlt világ. – 1865. Milyenek a nők? – Milyenek a férfiak? – Mire megvénülünk. – Kakas Márton albuma. – 1867. A magyar nép adomái. – 1868. Virradóra. – Szerelem bolondjai. – 1869. A malom alatt. – A kőszívű ember fiai. – 1870. A fekete gyémántok. – 1871. Kakas Márton humorisztikus levelei. – 1872. Föld felett és víz alatt. – És mégis mozog a föld! – A jövő század regénye. – Válogatott beszélyek. – A véres kenyér. – 1873. Kis dekameron. – Az aranyember. – Két menyegző. – Chinchilla herczeg. – A fránya hadnagy. – A fekete sereg. – 1874. A szegénység útja. – Egy ember, a ki mindent tud. – 1875. Enyim, tied, övé. – Emlékeim. – Forradalom alatt írt művei. – Elbeszélő költeményei és szatírái. – 1876. A debreczeni lunátikus. – Egész az északi pólusig. – Az élet komédiásai. – 1877. Egy az Isten. – Névtelen vár. – Szép Mikhál. – Milton. – 1878. Az életből ellesve. – Egy asszonyi hajszál. – Észak honából. – Görögtűz. – 1879. Egy hirhedett kalandor a XVII. századból. – Hős Pálffy. – Rab Ráby. – Szabadság a hó alatt. – A magyar világból. – 1880. A török világból. – Bacsó Tamás. – Egy bukott angyal. – 1881. A kik kétszer halnak meg. – Páter Péter. – 1882. Asszonyt kisér, Istent kisért. – Targallyak. – Szeretve mind a vérpadig. – Egy játékos, a ki nyer. – A »Ma.« – 1883. A pénz betegségei. – Bálványos vár. – A Domokosok. – 1884. Negyven év visszhangja. – Minden poklokon keresztül. – Magyarország története a népiskolák részére. – Magyar föld. – 1885. A lőcsei fehér asszony. – Az aranyember. Dráma. – A czigánybáró. – 1886. A kiskirályok. Fekete gyémántok. Dráma Életemből. – Még egy csokrot. – 1887. A Maglay-család. A ki holta után áll bosszút. – Keresd a szívet. Dráma. – Három márványfej. – Gróf Benyovszky Móricz életrajza. – 1888. Jocus és Momus. – Lenczi fráter. – 1889. Utazás egy sírdomb körül. – A lélekidomár. – Szemelvények Jókai Mór műveiből. – 1890. A tengerszemű hölgy. – Gazdag szegények. – A ki a szívét a homlokán hordja. – Thespys kordéja. – 1891. Napraforgók. – Nincsen ördög. – 1892. A fekete vér.. – Rákóczi fia. – Meséskönyv. – Rozgonyi Czeczilia. Az ellenséges koponyák. – A cseregyermekek. – 1893. Házasság éhségből s egyéb elbeszélések. – Vén emberek nyara. – Kétszer kettő négy. – Sárga rózsa. – Fráter György. – A két Trenck. – Színművek. – 1894. A gyermek. – Magyar nemzeti vértanúk. – 1895. Magnéta. – Trenck Frigyes. – A Kráó. – Tégy jót! – 1896. De kár megvénülni. – Kertészgazdászati jegyzetek. – Budapestnek emlékül. – 1897. Ne hagyd magad és egyéb elbeszélések. – Ezernyolczszáznegyvennyolcz. – 1898. Helvila. Dráma. – A fekete vér. Dráma. – 1894–1898. Nemzeti díszkiadás 100 kötetben. – 1900. Öreg ember nem vén ember. – 1901. Az én életem regénye. – Sírkő-album. – 1902. Egetvívó asszonyszív. – 1903. A mi lengyelünk. – 1904. A hol a pénz nem isten.
Irodalmi dolgozatai ezenkívül még a következő lapokban és folyóiratokban jelentek meg: Társalkodó, Regélő, Pesti Divatlap, Tavasz, Életképek (szerkesztette 1847-ben), Közlöny, Esti Lapok (szerk. 1849.), Remény, Magyar Hírlap, Pesti Napló, Értesítő, Hölgyfutár, Délibáb (szerk. 1853.), Vasárnapi Ujság (szerk. 1854.), Divatcsarnok, Nővilág, Magyar Sajtó (szerk. 1862.), Szépirodalmi Közlöny, Üstökös (szerk. 1855. óta), Szépirodalmi Figyelő, Kisfaludy-társaság évlapjai, Akadémiai Értesítő, Koszorú, Hon (szerk. 1863–1882.), Hazánk és a külföld, Igazmondó (szerk. 1867–1879.), Magyar Népvilág, Pesti Hírlap, Nemzet (főszerkesztője volt 1899-ig), Képes Családi Lapok, Budapesti Hirlap, Ország-Világ, Magyar Nemzet (főszerkesztője volt 1899–1904.), Budapesti Napló, Uj Idők.
