Tóth Lőrincz.
374Tóth Lőrincz.
369Tóth Lőrincz.
(Az Országos Képtárból.)
Tóth Lőrincz, kuriai tanácselnök, a Magyar Tudományos Akadémia, a Kisfaludy társaság és a Petőfi-Társaság tagja, jogi és szépirodalmi író, szül. Komromban 1814 deczember 17-én. Édes atyja komáromi ref. lelkész volt, a ki fiának gondos nevelést adott. Tanulmányait a komáromi ref. gimnáziumban kezdte, majd Pozsonyban folytatta és a pesti egyetemen fejezte be, hol a jogot hallgatta. 1838-ban ügyvédi czenzurát és a következő évben Gorove Istvánnal, a későbbi miniszterrel hosszabb külföldi útra indult. Útjáról 1840-ben tért vissza és úti élményeit megírta egy nagyobb munkában. Az 1840–1841 és 1843–1845-iki pozsonyi országgyűlésen, mint Batthyány Kázmér gróf jogtanácsosa és a távollevő főrendek képviselője vett részt. Itt kezdte meg hírlapírói tevékenységét a Jelenkorban és dolgozott Kossuth Pesti Hirlapjába is. A negyvenes évek reformküzdelmeinek egyik lelkes tényezője volt és minden nemzeti mozgalom a küzdők csatasorában találta. 1847-ben mint Breznóbánya követe jelent meg az országgyűlésen, 1848-ban tagja lett az V. Ferdinándhoz küldött országos követségnek. A felelős miniszterium megalakulása után szülővárosa küldte a parlamentbe követéül, hol Deák legbizalmasabb környezetéhez tartozott és később oldalán az elnöki titkári tisztet viselte. A Debreczenbe költöző kormányt és országgyűlést követte és később tagja lett a honvédelmi bizottmánynak. A világosi katasztrófa után a Tiszamellékén bújdosott, de Pesten családjánál tett titkos látogatása alkalmával elfogták és a haditörvényszék halálra itélte. A golyótól Haynaunak a bécsi kamarillával való viszálya mentette meg, mikor bosszuból az összes elitélteknek megkegyelmezett. Szabadulása után Pestre internálták. Miután az ügyvédi gyakorlattól el volt tiltva, a Magyar Tudományos Akadémiánál kapott állást, ez intézet pénztárosa lett és Dessewffy Emil oldalán működött. Tagja volt az Apponyi György által összehívott országbírói értekezletnek, 1855-ben pedig a Rómában tartott nemzetközi börtönügyi kongresszuson vett részt Magyarország képviseletében. Rövid ideig viselte Pest vármegyénél az árvaszéki elnöki állást, azonban 1861-ben a hazafias tisztikarral ő is lemondott. az 1865–1868-iki országgyűlésen a csákvári kerületet képviselte. 1867-ben Horvát Boldizsár igazságügyminiszter meghívta miniszteri tanácsosnak és a kodifikáló osztály élére állította. 1869-ben a semmitőszék bírája lett, ennek megszünése után pedig mint kuriai bíró működött; 1883-ban tanácselnökké lépett elő és e tisztét 1894-ig viselte, mikor nyugalomba vonult. 1895-ben a király a főrendiház tagjává nevezte ki. – Az Akadémia 1836-ban választotta tagjai sorába, mikor még 22 éves volt. A Kisfaludy-Társaság alapításában is részt vett és legelső titkára volt. A Petőfi-Társaság tiszteleti elnökévé választotta Tóth Lőrinczet, a ki úgyis, mint jogtudományi író egyike volt e tudomány irodalma legkiválóbb képviselőinek. Szépirodalmi működését, mint drámaíró kezdte meg és a romantikus iskola hívének mutatta magát. Útirajzait és elbeszéléseit mély erkölcsi fölfogás, költészetét bölcs életfelfogás, derült világnézet jellemzik, melyek a maga korában kedvelt írójává avatták fejlődő irodalmunknak. Általános tisztelet vette körül őt, a magas életkort ért aggastyánt, ki tiszteletreméltó ősz fejével hosszú időn át az irodalom nesztora volt. A Komárom-vármegyei Múzeum-Egyesület tiszteleti tagjává választotta és halála után, mely 1901-ben következett be, díszes emléktáblával jelölte meg szülői házát.
Munkái: Kisebb dolgozatok 1833. a Regélőben és Társalkodóban. –Átok. Buda, 1835. – Ekebontó Borbála. Buda, 1837. – Atyátlan. Buda, 1839. – Hunyadi László. 1839. – Olympia: Ronow Ágnes és Alkonyatkor. Pest, 1849. – Szívhangok. 1838. – Úti tárcza I–VI. Pest, 1844. – Úti novellák. 1851. – Méhek. Bpest, 1882. – Sötét idők. Magyar írók arczképei és életrajzai. Pest, 1858. – Társadalomtudományi művei: Az ősiségi és egyéb birtokviszonyokat rendező 1852 nov. 29-iki nyilt parancs ismertetése. Pest, 1853. – Az ausztriai polgári perrendtartás. Pest, 1853. – Példánytár. Pest, 1853. – Az örökjog szövege jegyzetekkel. Pest, 1853. – Örökösödés az ausztriai polgári törvénykönyv szerint. Pest, 1854. – Elméleti és gyakorlati útmutató urbéri ügyekben.Pest, 1856. – Ügyvédreform. Pest, 1856. – A párbaj. Akad. Ért. Pest, 1865. – Ügyvédi állapotok. Pozsony 1848. – A szóbeliség, közvetlenség és nyilvánosság rendszere a polgári törvénykezésben. Akad. Ért. Pest, 1876. – A magyar felsőház reformja. Akad. Ért. Pest, 1882. – Fegyházi tanulmányok. Akad. Ért. Pest, 1885–1887. – Emlékezések a nemzetközi börtönügyi kongresszusra Rómában. A. É. Pest, 1885. – A visszaesés okairól és óvszereiről. A. É. Pest, 1888. – A feltételes itéletekről. A. É. Pest, 1890. – Szózat a választó néphez. Pest, 1865. – A magyar örökösödési jog szelleme és alapelvei más jogokkal hasonlítva. Akad. Ért. Pest, 1860., 1863. – Szerkesztette A Jogtudományi és Törvénykezési tárt 1855–56., a Jogtudományi Szemlét 1869–70., Az Új Törvénytárt, az Újabbkori ismeretek tárának 375két első kötetét, a Jelenkort. Részt vett Werbőczi Hármas könyvének 1844, a Corpus Jurisnak 1895. fordításában. Fordította még: Lavaley, Kormányformák. Akad. 1881. – Gide Pál, A nők joga. I–II. Akad. 1886. – Beryer válogatott törvényszéki beszédei, Akad. 1887. – Irt még számtalan jogi czikket szaklapokban és a Pallas Lexikonba több mint 100 czikket.
