Tuberkulózis.
Tuberkulózis.
A gümőkór a vármegye területének egyes községeiben fordul elő gyakrabban. Noha a betegség a hevenyfertőző kóroktól fellépésében és terjedésében nagyban eltér, mégis a fertőző betegségek sorában foglal helyet. E kórnak fertőző volta és természete ma már ismeretes, miért is feladatunk, hogy ellene síkra szálljunk. Az egészségügyi hatóságok elsősorban a tüdőbeteg köpetének, s a benne rejlő baczillusoknak a megsemmisítését tűzték ki feladatul, abból a szempontból indulva ki, hogy az elporlott köpet, ha a levegőbe jut, belélegezve, fertőzést okoz. Nemkülönben közvetítője, vivője a fertőzésnek: ruházata, fehér- és ágyneműje a tüdővészes betegnek és minden, a mi vele huzamosabb időn át érintkezésben volt. Figyelemreméltó a szülők egészségi állapota is. Vannak községek, melyekben a betegséggel ritkábban találkozunk, míg másokban nagyobb az elterjedése, ugyanazon vármegye községeinek, hasonló körülmények között élő lakossága között. A betegség oly községekben, a hol a lakosság közötti összeházasodás szokásos, nagyobb mérvben van elterjedve. A védkötelesek állításánál tapasztaljuk, hogy egy-egy község előállított legénységének 50–60 százaléka is beválik, míg annak szomszédos legénységéből alig egyharmada alkalmatos a katonai szolgálatra. Minthogy semmiféle törvény nem tiltja az ilyen betegeknek a házasságkötését, ezek terjesztik a kórt, mely a kedvezőtlen körülmények között termékeny talajra talál.
A tuberkulózis pusztításaitól a vármegye sem maradt menten; az általa okozott halálesetek száma évenként mintegy 636-ra tehető.
Az 1900. évben a fertőző betegségekben elhaltak száma 914-et, vagyis az összes halottak 21.9%-át tette, beleértve a tuberkulózis halottjait, 565-öt, vagyis 13.5%-ot.
1902-ben 1201 halt meg fertőző betegségben: az összes halálesetek 25.3 százaléka, beleértve a gümőkórban elhaltakat is.*
1902. évben a gümőkór az egész országra nézve az összes halottaknak (75.145) 14.6 százalékát tette, az összes fertőző betegségben elhúnytaknak pedig 62.9%-át.
285Kiderül az előrebocsátott adatokból, hogy a gümőkór az összes fertőző bajokban való elhalálozásnak 61 százalékát teszi, az összes halálozási eseteknek pedig 14.5 százalékát.
Az eddigiekből kitetszik, hogy a tuberkulózis terjedését nem egy körülmény, hanem a körülmények egész lánczolata okozza; mindenekelőtt a kedvezőtlen lakásviszonyok, a lakások falainak nyirkossága, a lakások zsúfoltsága, a hiányos szellőztetés, a rossz és helytelen táplálkozás, stb. Nem csoda, hogy az ily házak lakója otthonában nem érzi magát jól, mind inkább kerüli azt és nem ritkán azon az úton találjuk, mely a korcsmába vezet, a hol vigasztalást keres, melyet a szeszes ital, a pálinka, habár egészsége megrontása árán, nyújt neki. Ilyen módon támogatják egymást az alkoholizmus és a tuberkulózis a népesség egészségét aláásva, rombolva, a nemzet és a haza kárára.
A betegség pusztításaira való tekintettel nagy fontosságú az az országszerte megindult mozgalom, mely a tüdővész ellen való küzdelmet és védekezést tűzte ki czéljául. Ebből a védekezési munkából a vármegye közönsége is kivette a maga részét, midőn az említett czélból 1904-ben egyesületet alakított és alapot gyűjtött. Az időközben beállt politikai viszonyok az egyesület tevékenységét egyelőre megakasztották; biztat azonban a remény, hogy megújult erővel áldásos működését újból megkezdeni és folytatni fogja.
