Nyelvjárás.
Nyelvjárás.
Nyelvjárás tekintetében Komárom vármegye Balassa József felosztása szerint (A magyar nyelvjárások osztályozása) a dunántúli nyelvjárásterülethez s annak északi feléhez tartozik, melynek néhány jellegzetességét az alábbiakban közöljük. Meg kell azonban jegyeznünk, hogy a Duna két oldala ebben a tekintetben is különbözik egymástól, de ennek kifejtésére itt nincs módunk, valamint hogy a Csallóköz vágmelléki részei, a nyitrai, az udvardi járás keleti fele, az esztergom-honti, a gesztesi járás déli községei (Kisbér, Ászár, Kethely) pedig a veszprémmegyei tájszóláshoz hasonlítanak.
Az eredeti »é« helyett »í«-t mondanak, pld. vír, szíp, kík. A szótagzáró »n« helyén orrhangú magánhangzót ejtenek, pld. »legín«, »szëgín«. Az »a«, ha előtte »á« van, zártabbá válik, pld. lábo, házo, jáczczonak; az »o« és »ő« is zártabb lesz, pld. gondulok, pörülök, lűnyi. Közép »ë« helyett »ö«-t mondanak, pld. tisztölt. A »ból«, »ből« rag alakja »bú«, »bű«, pld. istállóbú, kertbű, a »hoz«-é, »hó«, pld. kazalhó. Az igenév alakja »nyi« és »nya«, pld. óvasnyi, írnya, stb.
Egy érdekes nyelvjárás-szigete is van vármegyénknek s ez Kocs községe, melyről Pápay József kimutatta (M. Nyelvőr 25. k.), hogy nyelvjárásilag teljesen egyezik az »ő«-ző kiskunsági tájnyelvvel, s hogy mostani kálomista lakosai onnan származtak fel a XVII. század elején.
