A rómaiak uralma.
A rómaiak uralma.
Domitianus római császár, a ki a dákok ellen harczolt, a legiókkal a Dunáig nyomult, de nem valószínű, hogy az ő uralkodása alatt (81–96.) szállották meg Brigetiot, mert akkor a Morva mellékén lakó svévek nem rontottak volna be Pannonia területére Nerva uralkodása alatt. Bizonyos azonban, hogy Nerva utóda, Traján alatt, a ki 98–99 telét a Dunántúl töltötte, már megszállották a római legiók Brigetiot. (Mill. Tört. LXXIX. l.)
A Balaton és a Duna között lakó törzsek – úgy látszik – ellenállás nélkül adták meg magukat, mert mint a rómaiak szövetségesei, adót fizettek, sőt némi önkormányzattal is birtak. Az azalok azonban már a III. században beleolvadtak a rómaiságba, mert a feliratok ekkor már nem emlékeznek meg róluk.
Traianus Brigetioban új táborhelyet épített, hol az I. segédlegiót helyezte el.
Az I. segédlegio Nero uralkodása alatt a hajóhad legénységéből keletkezett, előbb Germániában harczolt, majd Domitianus alatt Pannoniába került. Traianus uralkodása alatt a segédlegió Brigetioba került s ott a dák háború befejezése után állandóan letelepíttetett. Az I. segédlegió tehát e vidéknek nemcsak őrzője, hanem Brigetio vidékének állandó lakosa lett s legénysége volt hivatva a római műveltséget terjeszteni az azalok földjén. Az I. segédlegió mindvégig Brigetioban maradt, mindaddig, míg a nyugatrómai birodalom fennállott. Kívüle még a XI., XIII. és XIV. ikerlegió és a XXX. Culpia (Victrix) tartózkodott ideiglenesen. Brigetioban, melynek bélyeges tégláira gyakran akadni Ó-Szőnyben. (Gyulai Rudolf i. h.)
A teljes I. legió azonban nem feküdt Brigetioban, mert Győrött, Billegen, Környén, Tatán, Almáson, Bajnán s másutt is találták e legió bélyeges tégláit.
Traján császár uralkodása alatt (98–117.) a Dunavonal védelmére a brigetioi megerődített táborhelyen kívül még számos erőd épült. Igy a vasi puszta Dunára eső részén ma is láthatók az öles római falak. Az ács szőlőkben »Ad mures« nevű erőd emelkedett, a Czonczó torkolata alatti sziget környékén Gyulai Rudolf római őrtorony nyomaira akadt, Monostoron is találtak római alapfalakat s a füzitői pusztán is volt római vár, mely a Dunáig nyult. Tuzla Tódor itt igen sok feliratos és domborúműves emlékre akadt. (Arch. Közl. II. 281. Arch. Ért. VIII., 126.) Az erődítvények szükségesebbekké váltak, mióta a germán quádok mindjobban fenyegették a Dunavonalat.
A quád nép a vele rokon ozokkal és continokkal a Morva folyótól a Garam forrásvidékéig terjeszkedett s már a Kr. u. I. században Vannius fejedelmük alatt (19–51.) összeköttetésben állott a szármatákkal. Ez időtől kezdve szinte észrevétlenül terjeszkedett a Duna felé, úgy, hogy a mai Komárom vármegyének dunáninneni részét még Tiberius uralkodásának idejében (Kr. u. 14–37.) szállották meg a quádok. A quád nép azonban ekkor még békében élt Pannonia szomszédságában s valószínűleg ez a körülmény indította Hadrián császárt a Traján által alkotott védőrendszer megváltoztatására, a mennyiben a középdunai védővonal középpontjává Flexumot (Magyaróvár) tette.
Hadrián és utóda Antoninus Pius uralkodása alatt még ment volt Pannonia a barbárok támadásaitól, Marcus Aurelius alatt azonban, a mint a gótok a Visztula mellékéről megindulva, a római birodalom határain lakó barbárokat dél felé szorították, a quádok áttörték a dunai védővonalat s 167-ben Brigetiot is megtámadták, melyet be is vettek. Marcus Aurelius 168-ban seregével a barbárok ellen indult s ez alkalommal a Dunáig juthatott, de onnan csakhamar visszafordult.
169-ben a császár újra háborút visel a germánok ellen a Duna vidékén, a kik rövid ideig tartó távolléte alatt ezrével hurczolták magukkal a foglyokat. 171-ben a Legió I. adiutrix legátusát, Helvius Pertinaxot küldte ellenük, a ki a Dunánál fényes győzelmet aratott a barbárok felett. 173-ban, miként a császár 393feljegyzéseiből értesülünk, a Garam mellékén táborozott seregével, mely táborozás emlékéhez a Legio fulminatrix hagyománya is fűződik.
A quádok ekkor terhes békét kötöttek a rómaiakkal, a mennyiben egy mérföldnyire vissza kellett vonulniok a Dunától, melynek balpartját is megerősítették és őrségekkel látták el. Ez időből valók többek között a Nagylél alatti és az Izsa feletti Leányvárnak nevezett erődök. (Gyulai Rudolf czikke a történeti és Régészeti Egyesület 1887. évi jelentésében.) A barbároktól feldúlt Brigetiót a rómaiak csakhamar újra felépítették s a romokat földdel eltakarván, föléje építkeztek, miáltal a talaj jelentékenyen emelkedett.
Marcus Aurelius utóda, Commodus (180–192.) mindjárt uralkodása kezdetén visszavonta a dunáninneni részen épült erődökből a katonaságot és a barbárokkal békét kötvén, visszatért Rómába.
Septimius Severusra, a ki 185-ben Pannonia főparancsnokságát átvette, hárult a feladat, hogy a quádok támadásai ellen a tartományt megvédelmezze.
A dunamenti erődök az ő uralkodása alatt érték el a tökély legnagyobb fokát, úgyszintén a legiók is, melyek őt 192-ben császárrá kiáltották ki, alatta voltak a legfegyelmezettebbek. Caracalla uralkodása alatt Pannonia területi beosztásában lényeges változás állott be; Brigetio és vele együtt a Csévig húzódó terület, mely azelőtt Felső-Pannoniához tartozott, Alsó-Pannoniához csatoltatott, az ott állomásozó legióval egyetemben. A Brigetioban állomásozó legió befogadására készült az a táborhely, melynek nyomaira Ószőny keleti határában, a budapest–újszőnyi vasút építése alkalmával akadtak. E római táborhelyen 1886-ban Berkovics Borota végzett ásatásokat. (Arch. Ért. 1886. 392.) Ez a táborhely, mely Ószőny keleti végétől ezer lépésnyire a magyar államvasút mindkét oldalán terül el, azonos a Legió I. adiutrix Brigetio nevű castrumával. Ezenkívül Brigetiotól egész Aquincumig számos kisebb táborhely nyomaira akadunk. Az egyes táborhelyek között a rómaiak az összeköttetést az általuk épített útakkal tartották fenn.
A római császárok rendkívül sokat tettek az útak építése és jókarban tartása érdekében. A fenmaradt emlékek élénk világot vetnek arra a páratlan úthálózatra, mely egész Pannoniára kiterjedt. Brigetiot, a Duna mentén húzódó útvonal kötötte össze Arrabonával és másfelől Azaon (Almás) és Crumerumon át Aquincummal. Brigetioból még egy harmadik útvonal is indult ki, mely a mai Csákváron és Székesfehérváron át Pécsre vezetett.
A távolságot a rómaiak mértföldmutatókkal jelezték, melyek egyszersmind az útak javításáról is megemlékeznek. A monostori várerődnél, hol az Újszőnyből jövő út elágazik, szintén találunk ily három öl magas mérföldmutatót, melynek felirata szerint ez ezer lépésnyire állott az egykori Brigetio városának felső kapujától. Ószőny alatt, az egykori római várhelytől mintegy kétezer lépésnyire ugyanily mértföldmutató állott, mely jelenleg a Magyar Nemzeti Múzeumban látható. E mértföldmutató, felirata szerint, kétezer lépésnyire állott Brigetio alsó kapujától.
Az útak hatalmas kőlapokkal voltak kirakva, melyeket a késő utókor is felhasznált. Komáromban és Ószőny alsó végén különösen a házak udvarán gyakran találunk ily burkolatköveket.
Czonczón a római út a szőlőhegyek között vonul s a szőlők felett egyesül az ácsi úttal. E két szőlőhegyen egy római állomás volt. Ily állomás alapfalaira Gyulai Rudolf a páli és a décsi szőlőkben is ráakadt. Az állomások között gyalogposta, később kocsiposta tartotta fenn a közlekedést.
Marcus Aurelius császár Brigetiot ujraépítvén, hogy kitüntesse a sokat szenvedett várost, 179 táján municzipiális szervezetet adott neki. Mint municipium azonban csak korlátolt községi szervezetet nyert, melyben a római katonaság és a benszülöttek egyaránt résztvettek.
Brigetioban, mely már az I. században római táborhely volt, a római katonák terjesztették a műveltséget és ők fejlesztették a községi közigazgatást is. Brigetioban mindazonáltal csak a III. században fejlődött ki a római élet teljes virágjában. (Történeti és Régészeti Egylet 1887. évi jelentése.) A legtöbb feliratos emlék ebből az időből való.
A későbbi korból mindegyre gyérülnek az adatok. A virágzás e korszakából számos emlék maradt fenn. Ilyen az a fürdő, melynek alapfalait közvetetlenül 394a vasúti erőd előtt ásták ki s melynek stuccojából egy töredék a Történeti és Régészeti Egyesület múzeumába került. E korszakból való a vízvezeték is, mely a fürdőket tiszta forrásvízzel látta el.
A fürdőkön kívül a rómaiak felhasználták a gyógyforrásokat is, így a kisigmándi gyógyvíz sem volt előttük ismeretlen. Az e helyen felszínre került feliratok ugyanis magasztalólag emlékeznek meg e gyógyvíz jótékony hatásáról. A mai Tata melletti tó vizét is kihasználták. Az itteni tavat »Lacus felix« néven ismerték, míg a partján épült helység »Ad lacum felicem«-nek neveztetett. (Wenzel G.: Tata fénykora.)
Diocletián uralkodása alatt újabb támadás éri Pannoniát. 286-ban a szármáták törtek be, valószínűleg ekkor pusztult el Brigetio násodízben. A betöréshírére Diocletián odahagyta Ázsiát, Pannoniában termett s csakhamar kiverte a betörő barbárokat.
Brigetio újból felépült, de hosszabb időn át nincsenek róla adataink. Az egyedüli emlék e korból Maximianus arany medaillonja, melyet Ószőnyben találtak. Maximianust ugyanis a császár tudvalevőleg uralkodótársának fogadta.
II. Constantin uralkodása alatt, midőn a császár Rómát harminczkét évi távollét után felkereste, a quádok 357-ben hirtelen betörtek Pannoniának Valeria nevű részébe (a Rába, Duna és a Dráva által határolt terület) tűzzel-vassal elpusztították. A császár 358-ban kora tavaszszal hajóhidat veretett a Dunán s megtámadta a Valeriával szomszédos törzseket, melyeket a Kárpátok erdős bérczeibe szorított vissza, majd Brigetioba tette át táborát, hogy a Garam és a Vág között tanyázó quád törzseket is megfékezze, de erre már nem került a sor, mert a megrettent barbárok hűséget esküdtek. (Millenn. Tört. CCLXXXIX.)
A IV. század második felében (369.) a mindegyre nagyobb arányokat öltő germán népvándorlás Valentinianus császárt a pannoniai határok megerősítésére késztetik. Valentinianus azonban nem elégedett meg a dunai védőművek helyreállításával, hanem a quádok földjén is létesített erődöket. E miatt a barbárok 374-ben áttörték a határt s Pannóniát kezdték pusztítani.
Valentinianus a 375. év tavaszán hatalmas sereggel vonult a quádok ellen, a diadalmas hadjárat után pedig ez év őszén Brigetioba vonult, hol huzamosabb ideig tartózkodott. Itt keresték fel a quádok békekövetei, a kiknek szavain annyira felháborodott, hogy november 17-én, beszédközben szélütés érte az ingerlékeny embert. (Millenniumi Tört. CCXLVI. és CCXCIII.)
Komárom-megyei római sírleletek. (A Nemzeti Muzeumból.)
Római sírkő és sírleletek. (A Nemzeti Muzeumból.)
Római sírkő és sírleletek. (A Nemzeti Muzeumból.)
Római sírlelet. (A Nemzeti Muzeumból.)
Római sírkő és sírlelet. (A Nemzeti Muzeumból.)
Római sírkő és sírlelet. (A Nemzeti Muzeumból.)
