Főispánok.
Főispánok.
Treutel Miklós, a ki 1310-től 1315-ig viselte a főispáni méltóságot, utóbb (1322–48.) Pozsony vármegye élén állott és temesi főispán is volt. Őt követte a Guth-Keled nembeli Amadé fia, Miklós (1320–25.) szlavóniai bán és soproni főispán, Zólyomi Dancs mester, Domonkos fia, egyúttal zólyomi (1330–1344.), Csór János (1360–1373.) királyi főajtónálló, egyúttal győri és Zámbó Miklós királyi tárnokmester (1383.), egyúttal pozsonyi (1382–1384.) főispánok. A XV. század elején a vármegyei főispánok, mint Laak fia, Jakab (1402.), Kristóf és Marsalf (1405.), valószínüleg Benedek és Imre (1406.) is, Hohenhain Henrik (1407.), Besenyő István (1411.) a komáromi várnagyok közül kerültek ki.
Zsigmond uralkodásának utolsó évében (1437.) Rozgonyi György állott a vármegye élén, a ki testvérével, Istvánnal egyetemben kétízben is (1384 és 1421–1450.) viselte a pozsonyi főispáni méltóságot.
A Hunyadiak korában közel három évtizeden át a felső-lindvai Széchy-család tagjai állottak a vármegye élén.
A hatalmas nemzetség sarjai közül Tamás, a ki a rigómezei csatában esett el, viselte elsőízben a főispáni méltóságot (1439–1448.), őt követték a családból Miklós (1450.), János (1451–1452.), majd János és Miklós (1453.), azután ismét János (1454–1456.), utóbb zalai főispán, végül Dénes esztergomi érsek és bibornok (1456–1465.).
1469-ben már Kosztka (Koczka) Albertet találjuk a főispáni méltóságban, a kit Mátyás király több ízben követül küldött Podjebrádhoz. 1478 után Kosztka Péter viselte a komáromi főispánságot. Mátyás király uralkodásának végszakában a trónt természetes fia, Corvin János számára óhajtván biztosítani, 1490. január 8-án, midőn elhagyta a magyar fővárost, Komárom és Tata várakat átadván Corvin Jánosnak, sőt egyúttal komáromi és pozsonyi főispánná tette meg. (Schönherr Gyula: Corvin János, 97. l. Millenn. Tört. IV. 316.) Mátyás király halála után azonban Corvin János elüttetett a tróntól. 1490 őszén még Komáromban és Tatán találjuk, de Ulászló és tanácsosai rábeszélésének engedve, kárpótlás nélkül átadta e fontos várakat a királynak s valószínűleg ekkor vált meg a komáromi főispánságtól is. A Jagellók alatt a két Korláthkőit találjuk a vármegye főispáni székében. Osvát (Oswald), a ki 1500–1514-ig viselte a főispáni méltóságot, egyúttal komáromi és tatai kapitány is volt (1502-től 1510-ig). Utóda Péter (1514–1526.), a ki 1514-ben szintén tatai és komáromi kapitány volt, Mohácsnál esett el. (Komárom Várm. és Városi Múz. Egyl. értesítője, IV., V. évfolyam.)
