Komárom.
Komárom.
Komáromot elsőízben a bakonybéli apátság 1037. évi oklevelében említi, de előfordul a garamszentbenedeki apátság 1075. évi alapító levelében is. (Fejér, I. 328. – Knauz, I. 55.) Legrégibb lakosai királyi udvarnokok voltak, (Knauz, I. 559.) a kik 1265-ben IV. Béla királytól ugyanazokat a kiváltságokat nyerték, melyekkel Buda város polgárai bírtak. E kiváltságlevél volt Komárom jövő fejlődésének alapja.
Egy évtized elmultával a város polgárai újabb szabadalomlevelet nyernek akkori földesuroktól, a Hunt-Pázmán-nemzetségből származott Tamás bántól, Pozsony, Nyitra és Komárom vármegyék ez időbeli főispánjától, még pedig a várnagy hatósága alóli mentességet és szabad bíróválasztási jogot. Ez a kiváltságlevél a városi levéltár legrégibb okmánya.
A XIII. század végével a város a Csák nemzetség birtokába kerülvén, új uraitól ismét kiváltságlevelet nyert. E két szabadalomlevél közül csak Trencséni Csák Máté 1307. évi kiváltságlevele maradt fenn, melyben nagybátyja, Mátyás nádor kiváltságlevelére hivatkozik. Ez oklevélben Komárom városa »Civitas« néven fordul elő. (Fejér, VI. 2., 402.) I. Károly király 1331-ben megerősítvén a Tamás bán által adott szabadalmakat, megtoldotta még azokkal a kiváltságokkal, hogy a város polgárai vámot sehol sem tartoznak fizetni és pereikben egyenesen a tárnokmesterhez és a királyhoz fellebbezhetnek. Ez az oklevél sincs meg eredetiben, csupán annak a szentmártoni konvent által 1388-ban eszközölt átírása maradt fenn az utókorra. Nagy Lajos király uralkodása alatt a város hatalmasan fejlődött; a nagy király halála után Mária királynő 1382-ben újabb kiváltságokkal ruházta fel a várost. Sajnos, ez az oklevél is elveszett, s csupán Zsigmond király 1401. évi megerősítő leveléből van felőle tudomásunk. Zsigmond király háromízben állított ki a város részére szabadalomlevelet: 1401-ben, 1411-ben és 1422-ben; az utóbbit, melyben a város polgárait minden teher alól felmentette, 1465-ben erősítette meg Mátyás király Patkó János főbíró, Literáti Sebestyén és Mihály, komáromi polgárok kérelmére.
V. László, a kinek Komárom szülőföldje volt, (itt született 1440. február 22-én), több kiváltságlevéllel fejezte ki ragaszkodását a város iránt.
Még 1446-ban Hunyadi János kormányzó, az ő nevében is megerősítette a városnak Mária és Károly királyok által adományozott szabadalmait. 1453-ból négy kiváltságlevelet találunk a városi levéltárban V. Lászlótól. Az egyikben megerősítvén a város szabadalmait, megparancsolja Szécsi Tamás komáromi várkapitánynak, hogy a város polgárainak szabadalmai felett őrködve, ne engedje őket a vásárokra és a vámokra vonatkozó szabadalmaikban háborgatni. A másikban megtiltja az adó- és vámszedőknek, hogy a város polgárait kiváltságaik ellenére ne terheljék, a harmadikban megerősíti a város régibb szabadalmait, a negyedikben pedig megtiltja a törvényhatóságoknak és a királyi 412tisztviselőknek, hogy a város polgárait befogják, vagy más úton-módon háborgassák, s megengedi a város polgárainak, hogy peres ügyeiket saját bíráikkal intéztessék el. Utóbb még 1456-ban és 1457-ben állított ki szabadalomleveleket.
Mátyás király szintén gyakran tüntette ki e várost, melyben szívesen időzött, különösen attól az időtől kezdve, mikor Tata a király vadászkastélya és pihenő-helye lőn. Komáromot, hol gyümölcsöse, vadaskertje és Bonfini szerint a révben állandó hajója volt, nagyarányú építkezésekkel emelte, sőt 1465-ben e várost szemelte ki, a csehek és a lengyelek ellen irányuló hadműveletek kiindulási pontjául.
A városi levéltár mintegy hat kiváltságlevelet őríz Mátyás királytól. E kiváltságlevelekben részint a már előzőleg nyert szabadalmakat újítja meg, részint pedig a komáromi polgárok vámmentességi jogát biztosítja. Egy 1465-ben Budán kelt levelében Mátyás eltiltotta az esztergomi és az óbudai vámosokat attól, hogy a város lakóitól adót és vámot szedjenek. 1489-ben pedig a Várköze nevű birtokot, mely azelőtt a vár tartozéka volt, a városnak adományozza. Ez utóbbi adományát Ulászló király 1492-ben átírta, mely évben különben a város régibb kiváltságleveleit is megerősítette.
A Mátyás halálát követő korszak nem volt kedvező Komárom fejlődésére. A túlsúlyra emelkedett nemesség, az elhatalmaskodott főurak részéről a polgárok szüntelen támadásoknak voltak kitéve. II. Ulászló király még 1513-ban meghagyta Podmaniczky István nyitrai püspöknek, hasson oda, hogy tisztjei, vámosai és adószedői Komárom kiváltságos város polgárait vámokkal és adókkal ne terheljék. II. Lajos király 1518-ban megismételte ez előbbi rendeletet, a vám- és adószedőket eltiltotta a város sarczolásától, majd még ebben az évben megerősítette a város régebbi kiváltságleveleit. (Városi levéltár).
Komáromon kívül még a következő helységek birtak városi kiváltságokkal.
