Tata.
Tata.
Tata. Váráról csak a XV. század elejétől kezdve vannak adataink. 1426-ban Zsigmond király Rozgonyi Istvánt temesi főispánnak és nejének, a kik 5000 forintért már előbb is birták, zálogba vetette. Ez a zálogbaadás csak ideiglenes lehetett, mert 1438-ban Rozgonyi Simon is magáénak mondja. 1440-ben, továbbá 1444–1458 közt szintén a Rozgonyiak birtokában találjuk. 1464–1465-ben Mátyás király a várat visszaváltván, újjáépítette. Ranzani és Bonfini nem győztek csodálkozni Tata nagyszerűségén. Bonfini szerint fényre minden más vár elé teendő. Mátyás király alatt a vár négyszög alakra épült, kettős kőfallal s tornyokkal, és árkokkal volt megerősítve. Körülötte hatalmas tó terült el. Mátyás király gyakran időzött falai között, így 1480. május 17-én innen keltezi Ottó bajor herczeghez intézett levelét. 1483-ban a böjt nagyobb részét a 415tatai várban töltötte s csak tíz nappal husvét előtt ment Budára. (Komárom Várm. Tört. és Rég. Egylet 1891. évi jelentése, 99–100. l.) Mátyás király fiának, Corvin Jánosnak adta a várat, a ki 1490-ben a farkashidi egyesség értelmében és 1492-ben kelt egyesség szerint is megmaradt annak birtokában. 1494-ben azonban már II. Ulászló királyé, a ki 1510. julius 2-án itt keltezi egyik oklevelét, melyben a Szent-Benedek-rend kiváltságait megerősíti. (Csánki D. i. m. – Századok 1889. évf. 8. füzet. A Pannonhalmi Szent-Benedek-r. Tört. III. 631.) Tartozékai: (1426-ban) a két Tata mezőváros, Bánhida, Galya, Somolya, Gerebecs, Sárás, Tarján, Bikcse, Csapol és Szent-László (Komárom vm.), továbbá Dinyés, Méd és Pátka (Fejér vm.).
