III. Endre.
III. Endre.
Halálának hírére az Árpád-ház utolsó sarja, III. Endre, a kit az elégületlenek már előbb behívtak az országba, titkon odahagyta Bécset és hajón Budáig jött, hol az egybegyült urak királyuknak elismervén, Székesfehérvárt megkoronáztatott. III. Endre trónralépte után, Albert osztrák herczeg ellen fordult, a ki IV. László uralkodásának végszakában a határszéli várakat és vármegyéket elfoglalta. 1291 nyarán kibontván Székesfehérvárt a zászlókat, Győrön és Komáromon át Ausztriába tört.
A békekötés után Ladomér esztergomi érseknek, a kinek legnagyobb érdeme volt Endre trónrajutásában, a két Nándor falut (ma Lándorpuszta) és Mocsát adta jutalmul, melyet felében a királyné jobbágyai, felerészben pedig a pohárnokok laktak. (Pauler Gyula i. m. II. 433–434.) Ez időtájt különösen az egyházi vagyon volt kitéve a pusztításnak. A pannonhalmi apátság javait a Dunán túl a Németújváriak, a Dunán innen Csák Máté pusztította, míg az érsekség birtokait a Hunt-Pázmánok. Trencsényi Csák Máté, a ki nagybátyja, a Csák nembeli II. Máté nádor († 1284.) után Komáromot örökölte, ekkor már félelmetes hatalommá lett, de egyelőre inkább kisebb rablásokban mutatta ki erejét.
1296. nyarán III. Endre király a Németújváriak ellenvonult, de megfékezésükkel korántsem értek véget a pusztítások a vármegyében, mert 1297-ben Hunt-Pázmán Lampert mester, az esztergomi érsek jobbágyaitól 18 barmot és lovat rabolt el. (Knauz, Mon. Strig. II. 356.)
Kevesen voltak az urak közül, a kik e nehéz viszonyok közt a királyt önzetlenül támogatták. Ezek közé tartozott a Csák nembeli Pósa fia, Ugrin, az újlaki ágból, a kit egy 1298. évi oklevél III. Endre leghívebb bárójának mond (Wenzel, 431XII. 617.) és Szécs Pál mester, komáromi főispán, a ki állandóan a király környezetében tartózkodott, de ő sem volt ment az erőszakoskodástól, mert legalább a pannonhalmi apátság javainak fosztogatásával vádolták. (Pauler Gyula i. m. II. 461.) Súlyos csapás volt III. Endre ügyére Ladomér esztergomi érseknek 1297-ben bekövetkezett halála, kinek utóda, a Koppán nemzetségből származó Gergely, nyiltan az Anjou trónkövetelőhöz csatlakozott.
Róbert Károly, számítva az elégületlenek támogatására, már 1300. nyarán kikötött Dalmácziában. Ekkor azonban még az ország főurait III. Endre király táborában találjuk, míg a hazája ügyétől elszakadt Gergely érsek, a ki az 1299. évi rákosi országgyűlésen már meg sem jelent, a szentkereszti erdőségbe húzódott vissza.
