Buda visszavétele.
Buda visszavétele.
Az 1683-ban kivívott siker hatása alatt az udvar Magyarország felszabadítását tűzte ki czélul.
1686-ban Budát foglalták vissza a törököktől. Az ostromban résztvett Fiáth János, a vármegye későbbi alispánja (1688–1690). A kivívott győzelmek azonban óriási terhet róttak a népre. Maga gróf Zichy István országbíró, Komárom vármegye főispánja, 1685-ben ezt írja Koháry Istvánnak: »szegény hazánk valóban nagy pusztulásra juta; ha isten hamar békességet nem ad, éhenhaló elég lészen«. – E sorok élénken és híven ecsetelik az akkori helyzetet. 1685-ben már a Csallóköz is annyira elpusztult, hogy alig lehetett egy-két kunyhóban embert találni.
A katonaság eltartására kivetett adó roppant teherként nehezedett a lakosságra. 1687/88-ban hathavi téli katonai beszállásolás czímén 14.455 forint 41 denárt, 1688/89-ben 14.898 forint 78 denárt, 1689/90-ben pedig csak 7401 forint 94 denárt fordítottak a katonaság eltartására szükséges portiókra. 1690/91-ben 5402 forint 18 denárt adott ki a vármegye katonai porcziók czímén.
A lakosságra óriási teherként ránehezedő adó behajtása kíméletlen katonai segítséggel történt. 1688/89 telén Székesfehérvár és Komárom között egy hideg téli éjtszakán öt falu népe az erdőkben keresett menedéket az adóbehajtásra kiküldött katonaság elől, s kilencz gyermeket hagyott az úton, a kiket megfagyva találtak. (Millenn. Tört. VII. 523.)
A Kollonics-féle kormányrendszer nagyszabású gyarmatosítással akarta sarokba szorítani a magyar elemet. Az utolsó török háborúk alatt a Balkánról kiszorult ráczok mindegyre tömegesebben telepedtek le Magyarországon. Egyes rajok Komáromba húzódtak, melyet már a XVI. század elejétől kezdve különös előszeretettel kerestek fel. (Millenn. Tört. VII. 515.)
Időközben a hatalom üldözései elől menekülő nép itt-ott tömörülni kezdett. A Vértes hegység buvóhelyei alkalmas tanyául szolgáltak az üldözötteknek, csak vezérre volt szükség, hogy felvehessék a harczot elnyomóikkal.
