II. Mátyás.
II. Mátyás.
II. Mátyás Komáromot 1609-ben 1700 rénes forinton Khuen János Özsébnek s ez összeg visszafizetése után 1614-ben ugyanazon összeg erejéig Raiffenberg János Tódornak zálogosította el. (Rupp i. m. I. 1. 151.) Komárom elzálogosítását a magyarok nem szívesen fogadták, Hartwich von Stilten már 1613. október 9-én kelt levelével írja Pruckmannak, hogy e miatt igen nagy az 457elégületlenség a magyarok között. (Tört. Tár 1879. 366.) Raiffenberg halálával Komáromot Kolonich Imre nyerte királyi adományul.
451Komárom 1567-ben.
(Az Országos Képtárból.)
453Komárom ostroma.
(Az Országos Képtárból.)
Tata a XVI. században.
(Az Országos Képtárból.)
1618 február 27-én Molard Lajos és Apponyi Pál Komáromban megkötötték Gratiani Gáspárral, a szultán főkövetével a szerződést, melynek értelmében Komárom, Nyitra, Bars és Hont vármegyékből 60 falut a töröknek engedtek át.
Az 1618. évi országgyűlésen ismét szóba került, hogy a komáromi kapitányság még mindig idegen kézen van, sőt Tatába is idegen származású kapitányt neveztek ki.
A rendek panasza különösen Raiffenberg komáromi kapitány ellen irányult, nem csupán az általa elkövetett hatalmaskodások miatt, hanem azért is, mert a vármegyei közgyűléseken megjelenő nemeseket is megtámadta. A komáromiak különben a miatt is panaszkodtak, hogy Raiffenberg megtiltotta a várfalakon kívül elpusztult házak felépítését, sőt több komáromi nemesi udvarház fedelét erőszakkal leromboltatta.
A tatai főkapitány viselkedése is sok panaszra adott okot. Pettinger Farkas, 1618 óta tatai főkapitány ugyanis, még komáromi alkapitánysága idejében, több rendbeli hatalmaskodást követett el az általa gyűlölt Pozsár Lukács ellen. 1613-ban kirendelte az egész komáromi helyőrséget Pozsár Lukács Bagota nevű falujának elpusztítására, utóbb pedig, mint tatai kapitány, gyakran megtámadta a közgyülésekre utazó nemeseket, a kikre egy vagy más okból neheztelt. A sérelmekre adott királyi válasz mentegetni igyekezett ugyan a főkapitányok eljárását a várfalak közelében való építkezés rendtartásának szabályaival, mégis a vizsgálatra kiküldött nádornak meghagyta a VI. t.-cz., hogy figyelme a leégett és az ujraépítendő házakra is kiterjedjen, a VII. t.-cz. pedig elrendeli, hogy a tatai kapitány helyét magyar tiszt foglalja el. (Millenn. Tört. VI. 203–204.) Ha mindezekhez hozzáveszszük a protestánsok vallási sérelmeit, melyeket Raiffenberg főkapitánytól el kellett szenvedniök, továbbá a zsoldhátralék miatt ingerült hajduság forrongó hangulatát, láthatjuk, hogy a talaj elő volt már készítve újabb felkelésre, melyet Hartwich von Stilten már 1613. október 9-én kelt levelében, a komáromiak hangulatára czélozva, előre megjósolt. (Tört. Tár. 1879. 366.)
