Hires főispánok.
Hires főispánok.
A mohácsi vész után I. Ferdinánd Szomszédvári Désházy Istvánt nevezte ki Komárom vármegye főispánjává, de ennek lemondása vagy halála után (1535-ben már nem élhetett,) 1535-ben Hartitsch Detrik nyerte el e méltóságot Komárom zálogbirtokával együtt. Ámde a vármegye megtagadta az idegen főispánnak 471az engedelmességet és a vármegye követei ezt az 1538. évi pozsonyi országgyűlésen ki is jelentették, követelvén Hartitsch eltávolítását.
A vármegye fellépését utóbb siker koronázta, mert idegent többé nem neveztek ki főispánnak Komáromba, hol előzőleg (Paksy) Paxy János (1552–1562.), utóbb Gersei Pethő János (1562–67.), majd ismét Paxy János viselte e méltóságot. Mindketten hosszabb vagy rövidebb ideig a komáromi vár kapitányai is voltak. Pethő János előbb Sopron vármegye főispánja, majd zólyomi, lippai, kassai (1558.) kapitány 1562-ben foglalta el Paxy János helyét, 1566-ban a komáromi naszádosok parancsnoka lett, majd a dunamelléki hadak főkapitányaként megvált a komáromi főispánságtól, s utóbb a főpohárnoki és főkamarási méltóságokat is viselte.
1584-ben báró Pálffy Miklós, a győri hős lett Komárom vármegye főispánja és komáromi kapitány; ő már előbb (1580.) Pozsony vármegye főispánja volt, utóbb pedig (1589.) érsekújvári kapitány lett. 1600 április 23-án bekövetkezett halála után a főispáni állás egy ideig ismét betöltetlen maradt. Ez idő alatt, úgy látszik, a bécsi kormány ismét a várkapitányokat akarta felhasználni a főispáni teendők végzésére, csakhogy ebbeli törekvése az ősi alkotmányra féltékeny vármegye ellenállásán csakhamar hajótörést szenvedett. Egy 1622-ben tartott vármegyei közgyűlésen ki is jelentették a rendek Reiffenberg János várparancsnoknak, hogy neki ott nincsen szava. (Gyulai Rudolf i. m. 44. l.)
A vármegye fellépése használt. Ettől kezdve az egész XVII. századon keresztül a vármegye főispáni állást hosszabb ideig mindig betöltötték.
Az 1625-ben tartott országgyűlésen már báró Czobor Imre jelenik meg a vármegye főispánjaként, a ki utóbb 1630-ban főtárnokmesterré lett. 1636-ig terjedő hivataloskodása után, közel félszázadon át, a gróf Csáky-család adott a vármegyének főispánt.
A Csáky-családból származó főispánok sorát László, Léva örökös ura és ugyancsak Léva, Tata és Pápa örökös kapitánya nyitja meg, a ki egyúttal Zólyom vármegye főispánja, majd országbíró lett. 1655-ben bekövetkezett halálakor a főispáni méltóság a tatai főkapitánysággal együtt idősebb fiára, Péterre szállott, kinek 1671-ben bekövetkezett halála után Péter testvére, László lett Komárom vármegye főispánja (1682–90.).
A Csákyak után a Zichy grófok következtek a főispánságban. István (szül. 1616., † 1693.), koronaőr és tárnokmester, a ki grófi rangot nyert, rövid ideig Komárom vármegye főispánja volt, mely méltóságában másodszülött fia, István követte. Gróf Zichy Istvánt 1697-ben nevezték ki Komáromvármegye főispánjává. Ennek idősebb fia, László, 1700-ban lett Komárom vármegye főispánjává, de ő is, mint atyja meg nagyatyja, csak három évig viselte e méltóságot, mert éppen a kuruczháború küszöbén elhalálozott. A főispáni szék, tekintettel a zavaros időkre, nem maradhatott betöltetlenül, ezért Lipót király 1703. július 30-án Esterházy Antalt nevezte ki főispánná. Esterházy 1704-ben kuruczczá lett, 1704-ben a nagyszombati csatában a balszárnyat vezényelte, 1705-ben a Vág mentén, 1706-ban a Fertő mellett táborozott és ez utóbbi alkalommal gróf Starhemberg Miksa hadait megerősített védállásukból kivervén, Bécsig portyázott, majd Tatánál őrködött. Az 1707. évi ónodi országgyűlés után a vágmenti kuruczhadak feletti parancsnoksággal bízták meg, 1708-ban pedig a dunántúli hadak vezére lett. A kuruczok szerencsecsillagának hanyatlása után a Duna balpartjára, majd Sárospatakra vonult, de hadát Viard 1710. november havában meglepte. Esterházy Lengyelországba menekült, majd Rákóczinak hű társa lett a számkivetésben. Hazájától távol 1722-ben fejezte be életét s a rodostói görög templomban temették el.
Midőn a kuruczok a Duna mellékéről végképp kiszorultak, I. József király gróf Esterházy Antal testvéröcscsét, József grófot nevezte ki a vármegye főispánjává. Gróf Esterházy József császári tisztként kezdte pályáját és mint ezredes részt vett az 1708. augusztus 6-án vívott szerencsétlen kimenetelű trencséni csatában. Fél évszázadot meghaladó főispáni működése azonban már jobbára a következő korszakra esik.
