Mezőgazdaság.
Mezőgazdaság.
A mezőgazdaság, mely a középkor végén a Kis Magyar Alföldön már a virágzás magas fokán állott, a török uralom korszakában ismét hanyatlásnak indult.
Komárom a XVII. században.
(Az Országos Képtárból.)
477A török támadások következtében a földmíveléssel foglalkozó jobbágyság a veszélyeztetettebb vidékekről javarészben elköltözött s így óriási területek maradtak míveletlenül. Phygius írja, hogy 1570-ben Komáromból Győrbe utaztában néptelen, míveletlen vidéken ment át. A vármegye dunántúli részének 1553-tól 1622-ig nem voltak megadóztatható lakosai, mert a jobbágyság elhagyván a falvakat, csak kunyhókban tengődött és baromtenyésztést űzött. A mint a török megvetette lábát Érsekújvárt, a mai udvardi járás is hasonló sorsra jutott. Csak a Csallóköz, mely a XVI–XVII. században ment maradt a török támadásoktól, volt alkalmas a földmívelésre, de itt a védőtöltések elromolván, az árvizek tömérdek kárt okoztak a mezőgazdaságnak. Az 1569. évi III. törvényczikk elrendelte ugyan az elromlott védőtöltések kijavítását, mely czélból a csallóközi lakosok közmunkáját igénybe vette, de a vármegye is több ízben intézkedett azok helyreállítására és a belvizek kitisztítása iránt, mindez intézkedések azonban a legkezdetlegesebb színvonalon állottak. A törökök kiűzetése után némileg javult a helyzet, de a belháborúk ezután is jelentékenyen akadályozták a földmívelést.
1691-ben a csallóközi járásban 2085, 1694-ben a mai tatai és gesztesi járásban 5447, 1698-ban az ujváriban (mai udvardi járás) 1610 mérő alá való mívelt föld volt. A gabonaneműeken kívül termesztettek dohányt is, bár ennek termelését Komárom városa 1703-ban eltiltotta. A szőlőt csakis a dunántúli részben mívelték. Az 1694. évi összeírás szerint a következő helyeken termesztették: Lábatlan, Almás, Mocsa, Neszmély, Naszály, Tata, Kocs és Komárom, de az utóbbi helyen kevés termett.
