A komáromi esperesség.
A komáromi esperesség.
A középkorban virágzó komáromi esperességben csupán 9 plébános volt, még pedig Naszvadon, Udvardon, Gután, Nagy-Megyeren, Bálvány-Szakállason, Tanyon, Bátorkeszin, Madaron és Tényén (Pozsony vármegye). A többi 29 plébániának nem volt lelkésze. Szent-Pált, Perbetét, Ásványtőt a török pusztította el, Martoson és Imelyen a helység lakosai eladták a templom földjeit, 479hogy magukat a törököktől megválthassák. Füssön elpusztult a templom, Némán a templomot az odavaló földesúr foglalta el, Lélen a templom gondozás hiányában elpusztult. Nem volt plébánosa Komárom városának sem, hol ekkor Huszár Gál hirdette az újhit igéit, a ki az ottani evang. reform. egyház alapját meg vetette.
Komáromba, hol ekkor a református egyház már szervezve volt, 1563-ban egy ferenczrendű szerzetes járt be az istentisztelet végzésére, de ezt a komáromi asszonyok kisöprűzték a városból. A XVI. század végén a túlsúlyra jutott protestánsok már nem is tűrtek meg Komáromban katholikus papot s így az itteni hívek leginkább a Huszár Istvánnál menedéket talált győri ferenczrendű szerzetesektől részesültek a szentségekben.
A XVI. század végén a vármegye területén hasonló viszonyokat tapasztalunk. Udvardon már ekkor nem volt katholikus pap, Érsekújváron pedig Thurzó György 1602-ben betiltotta a katholikus istentiszteletet. (Gyulai Rudolf i. m. 16–20. l.)
A vármegye dunántúli részében a pusztulás még szembeötlőbb.
