Az ipar fellendülése.
Az ipar fellendülése.
A szatmári béke utáni években az ipar is nagyobb lendületet vett. A Tata melletti Szent Iván hegyen 1711 után kőbányát nyitottak, melyből igen szép márványt bányásztak. Ezt azután többnyire olasz származasú iparosok dolgozták fel.
Az 1715. évi összeírás szerint 67, 1720-ban 89 iparos volt Tatán, az iparosok nagyobb része, – 1715-ben 34, 1720-ban 46. – pokrócz-csapó volt. A XVIII. század végén a pokrócz-csapók száma 150-re emelkedett. (Horváth Mihály: Kis Tört. Munkái, III. 140–148.) A csapókon kívül az 1720. évi összeírásban Tatán még a következő iparosokat találjuk: asztalos (1), borbély (2), csizmadia (5), fazekas (3), kádár (1), kovács (1), mészáros (1), mézeskalácsos (1), szabó (16), szíjgyártó (1), szűcs (3), takács (3), varga (4), egyéb iparos (1).
Komáromban az ipar és kereskedelem terén még fejlettebb viszonyokat találunk. 1720-ban 367 iparost, 58 kereskedőt és 152 más foglalkozású egyént írtak össze.
Az iparosok az egyes iparágak szerint a következőleg oszlottak meg:
1715-ben
|
1720-ban
| |
|---|---|---|
ács
|
4
|
6
|
asztalos
|
6
|
10
|
bádogos
|
–
|
2
|
borbély
|
7
|
6
|
csapó
|
6
|
9
|
csizmadia
|
34
|
42
|
fazekas
|
10
|
16
|
fésűs
|
1
|
1
|
fuvaros
|
31
|
31
|
gombkötő
|
4
|
7
|
gyógyszerész
|
1
|
1
|
kádár
|
5
|
5
|
kalapos
|
2
|
3
|
kelmefestő
|
2
|
1
|
kerékgyártó
|
3
|
4
|
késes
|
1
|
2
|
kovács
|
3
|
4
|
könyvkötő
|
1
|
–
|
kötélverő
|
3
|
3
|
lakatos
|
5
|
8
|
mészáros
|
8
|
12
|
mézeskalácsos
|
2
| |
molnár
|
10
|
17
|
ötvös
|
2
|
2
|
pék
|
2
|
4
|
rézmíves
|
–
|
1
|
serfőző
|
3
|
4
|
szabó
|
21
|
29
|
szappanos
|
1
|
1
|
szíjgyártó
|
1
|
2
|
szitakötő
|
1
|
–
|
szücs
|
8
|
10
|
takács
|
9
|
7
|
timár
|
3
|
3
|
üveges
|
1
|
2
|
varga
|
14
|
14
|
egyéb
|
39
|
88
|
bádogos
|
–
|
2
|
esztergályos
|
–
|
3
|
fürdős
|
–
|
1
|
kocsmáros
|
–
|
1
|
kőmíves
|
–
|
3
|
Az egyéb iparos rovatában 1715-ben 38 halász, 1 pipakészítő, 1720-ban 2 bányász, 83 halász, 1 szobafestő, 2 csiszár szerepel, a másfoglalkozásúak rovatában pedig 4 hajós és 1 szakács. Kereskedő 1715-ben 53, 1720-ban 58 volt Komáromban.
Komáromban a XVIII. század elején már számos czéh virágzott, melyek legnagyobbrészt a XVII. század folyamán nyerték czéhlevelüket, mint a halászok 488czéhe, mely 1696-ban nyert szabadalmat Lipót királytól. A rácz kalaposok 1696-ban, a serfőzők 1697-ben, a csapók 1698-ban, a borbélyok 1714-ben III. Károly királytól, az ácsok 1718-ban, utóbb 1754-ben Mária Terézia királynőtől, a mészárosok 1728-ban III. Károly királytól, a kádárok 1687-ben, a szürszabók 1686-ban, utóbb a város által új czéhlevelet nyertek 1744-ben, a szabók 1688-ban, a szíjgyártók 1692-ben Lipót királytól nyertek szabadalomlevelet. (Értek. a Tört. tud. köréből XIV. k. )
