Alkotmányvédelem.
Alkotmányvédelem.
1. Alkotmányvédelem: »Követ urak az ország sarkalatos törvényeit és Ő Felsége hitlevelét zsinórmértékül vevén, oda törekedjenek, hogy oly dolog, a mi az ország törvényeivel, jogaival, szabadságaival, a rendek előjogaival, általában az ország alkotmányával ellenkezhetnék, tárgyalás alá ne vétessék, – szóval, ügyeljenek szigorúan, hogy az ország diplomatikai és pragmatikus jogai sértődést ne szenvedjenek«.
»Magyarország, az 1790: X. és XII. törv.-czikkelyek világos értelme szerint is, minden más országtól és nemzettől független. Más országok módjára tehát patensekkel kormányozható sem lévén, mindazon törvényeink foganatosítását, melyek a magyar ügyeknek kizáróan magyar hazafiak és magyar kormányszékek által való intéztetését rendelik, s ebből folyólag a m. kir. udv. kanczelláriának, a m. kir. udv. kamarának, s általában az ország minden kormányszékének minden idegen kormányszék beavatkozásától való függetlenségét követeljék és sürgessék.«
»Megtörtént, hogy a haza törvényeinek, jelesül pedig az 1504: I., 1597: XLVI., 1599: XXIII., 1681: XII. és 1790: XII. t.-czikkelyek ellenére az ország pénzügye és pénzviszonyai kir. parancsolattal vonattak rendszabás alá, s e parancsolat végrehajtására azon vármegyékbe, melyek az ország alkotmányához hívebben ragaszkodtak, kir. biztosok menesztettek s a parancs elfogadására kényszeríttettek. Míg másrészről, sajnos, akadtak vármegyék, melyek, mintha csak különböző vagy különálló testét képeznék az országnak s törvényhozásának, megfeledkezve magukról, elfogadták önként a parancsolatot. Ezért követ urak az elkövetett súlyos sérelem elenyésztetését hathatós szigorúsággal szorgalmazzák, az e tárgyban hozandó törvényben egyszersmind óvásként világosan kimondassák, miszerint a történtekből az ország alkotmányos állására hátrányos következtetés nem vonathatik, – sőt hasonló esetek ismétlődhetése ellenében az ország biztosíttassék.«
»Az 1802: VII. t.-czikk világos tartalma szerint a magyar katonaság békelétszáma meghatároztatott, s a katonai ujonczok állításának megajánlása, 521azok számának a törvényhatóságokra kivetése egyedül az ország gyűlésére tartozik. Ennek ellenére a katonai ujonczok számát kir. parancsolattal szabták meg s a megszabott ujonczmennyiség ettől a vármegyétől is követeltetett. Ez a sérelem is orvosolandó.«
»Az adó ügye és az adó megajánlása az 1715: VIII. t.-cz. kétségtelen értelme szerint szintén egyedül az ország gyűlését illeti: és az mégis önkényes kir. parancsolattal lett megszabva, az országra kivetve, a behajtás kir. biztosok által katonai fegyveres erővel végrehajtatva. Ezen kir. biztosok a katonáságot a vármegyék székházaiba bevezényeltették, a nemesi házakba beszállásoltatták, a megyék gyűlésein a szólás és felírás szabadságát elvonták, sőt több helyen még a gyűlés tartását is eltiltották, birtokos nemeseket és tisztviselőket fogságba, őrizet alá helyeztek és azért, hogy a törvények védelmére állottak, ellenök vizsgálatokat rendeltek.* Követ urak ez erőszakos eseteket az ország gyűlésén terjeszszék elő s a sérelmek orvosoltatását sürgessék.«
Fogságot szenvedett s hivatali állása odahagyására kényszeríttetett e vármegye udvardi járásának akkori főszolgabírája, Fajkürthi Kürthy Lajos is, kit aztán elégtételül Pálffy József herczeg a bátorkeszi uradalom jószágkormányzásával bízott meg, megyéje pedig utóbb a legközelebb elkövetkezett tisztújításnál alispánul választott meg.
»Az 1723: LVIII. t.-cz. nyilván rendeli, hogy a tisztikar a gyűlési végzések iránt engedelmességgel viseltetni tartozik. Az utóbbi esztendőkben azonban sajnosan kellett tapasztalni, hogy a tisztviselői kar a gyűlési végzések ellenére a kir. biztos által az önkényes királyi parancsolatnak végrehajtására kényszeríttetett. Ezért tehát, hogy jövendőre azon ősi törvényes kapocs és egység, mely a rendek és a tiszti kar között mindenkor megvolt, föl ne bontathassék, a tisztviselőség a rendektől szét ne választathassék: követ uraknak a rendek ezennel meghagyják, hogy sürgessék egy megfelelő alkalmatos törvénynek létrehozását, mely által hasonló esetek ismétlődhetése már eleve lehetetlenné tétessék.«
»Segedelemnek (t. i. adónak, ujonczoknak) országgyűlésen kívül vármegyék vagy egyesek részéről való megajánlása vagy nyujtása nyilván ellenkezik II. Ulászló király ötödik dekrétuma első czikkelyének 5-ik ágazatával. Követ urak e törvény újra való megerősítését hathatósan követeljék.«
A sérelem, hogy az ország gyűlése a törvényrendelte minden harmadik évben egybehivatni elmulasztatott s a legutóbbi (1811/12. esztendei) országgyűlés is a kir. előterjesztések letárgyalása után a sérelmek és kívánalmak mellőzésével feloszlattatott, megfelelő hatályos törvény alkotásával orvosoltassék.
