Gazdálkodási mód.
Gazdálkodási mód.
A nagy- és középbirtokok kezelése a vármegye területén többnyire nemcsak okszerű, sőt több gazdaságban a legbelterjesebb irányú. A norfolki négyes vagy az ennek többszöröséből alkotott gabonaváltóforgón kívül, több uradalomban, 179különösen a hol nagyobbmérvű állattenyésztést űznek, a bőséges szénatermést nyújtó és e mellett a legeltetést is megengedő legelőfüves vetésforgók is alkalmazásban állanak, sőt egyik-másik uradalomban a földek minősége és fekvése szerint, a vetésforgók dolgában túlzásba estek; így pl. Kisbéren, melynek 3620 hektárnyi szántóföldi területen összesen huszonnégy 5–10 nyomásos vetésforgóba van beosztva.
Már a vármegyei kis gazdaságokról nem mondhatjuk ezt a kedvező ítéletet. A vármegye sok községében az ú. n. szabadgazdálkodás dívik, a mely kifejezés alatt a vármegyében voltaképpen rendszertelen gazdálkodást kell érteni.
Legrosszabb a helyzet a csallóközi járásban, hol a beszerzett tájékozódás szerint sok község, rendszeres vetőforgó híján, szabadon gazdálkodik. A gesztesi és tatai járás néhány községében szintén így van. Hogy mit kell az úgynevezett szabad gazdálkodás alatt érteni: arra egy-két példa nyújthat felvilágosítást. Kamocsán gabona, kapás; – gabona, kapás a sorrend; Szímőn pedig kapásra két-három évben egymásután gabonát vetnek.
Mint az ország nagy részében, úgy e vármegyében is a háromnyomásos (ugar, őszi, tavaszi) forgó a legelterjedtebb. Fentartását, különösen a hol közlegelő nincsen, az ugar- és tarló-legeltetési kényszer teszi szükségessé. A tiszta fekete ugartartás leginkább a Vértes mentén fekvő községek kötöttebb földjein tartotta fenn magát, de fentartása e talajokon bizonyos mértékig indokolt is. Az ugarnyomásnak okszerűbb kihasználásában különben az utolsó negyedszázad alatt megyeszerte örvendetes javulás észlelhető. A fokozatos javulást mutatja a következő összeállítás, mely szerint az ugarnak hagyott terület volt hektárokban:
1880-ban 28.040 (17.14%), 1885-ben 24.820 (14.94%), 1890-ben 20.722 (12.96%), 1895-ben 19.051 (11.73%), 1900-ban 16.307 (11.23%), 1903-ban 15.573 (10.48%).
Az ugarnyomást, zöld ugarként kiválóan takarmánytermesztésre, főleg a Vértes mentén fekvő németajkú községek használják; kiválóan kapás növény (tengeri, répa, burgonya) termesztésre a jobbparti részen Ács, Kocs, Császár, stb. községekben, de főleg az udvardi járás községeiben használják; különben e vidéken a kapás mellett az ugarban takarmányt is szoktak termeszteni. Hármas nyomású forgót ugyan, de a rendestől eltérőt használnak Csúzon: takarmány, kalászos, kapás; és Bánhidán: őszi, kapás (részben tavaszival).
Elvétve, az udvardi és gesztesi járások egyes községeiben, négynyomású vetésforgóval is találkozunk. Ennek jellegzetes alakjai: Marczelházán, Mocsán, Naszályon, Dadon: 1. fekete és zöld ugar; 2. őszi; 3. kapás; 4. tavaszi; Udvardon, Bagotán, Szenden: 1. fekete és zöld ugar; 2. őszi; 3. tavaszi; 4. kapás.
A föld megmívelése tekintetében Komárom vármegye általában véve elismerésre méltó szorgalommal jár el. E tekintetben nemcsak a nagyobb gazdaságok példája, de a gazdasági vándortanárok ügybuzgósága és a népszerű gazdasági előadások hatása is szembetűnő. Az istállótrágyát mindenütt nagyon megbecsülik és gondosan gyűjtik. Istállótrágyát rendszerint az ugar (takarmány, kapás) nyomás kap. Némely helyütt (így Tárkányban) már a nyár folyamán, sürgősebb munkák szünetelésekor kifuvarozzák és a föld szélén kupaczba rakják a ganéjt; másutt (pl. Ácson) ősszel és télen hordják ki és terítik el a földön a trágyát. Sok helyütt látható még az a helytelen eljárás, hogy a kihordott trágyát a földön apróbb kupaczokba rakják s így ott hosszabb időn át át fekve hagyják. Örvendetes jelenség, hogy a műtrágyázás, melyet eddig csak nagyobb gazdaságok használtak szórványosan, most már a kisgazdák körében is majdnem az egész vármegyében rohamosan tért hódít. Az 1895. évi országos statisztikai fölvétel a csallóközi járásban még csak 5, a gesztesi és tatai járásban 12–12 s az udvardiban 17, összesen 46 műtrágyát használó gazdaságról tudott. Ma, tíz év múlva, a műtrágya használata már a kisgazdák körében is általánosan elterjedt. E tekintetben különösen a Csallóköz tűnik ki, hol a legtöbb községben, kivált a czukorrépát termelő kisgazdák zöme, egészen hozzászokott a műtrágyák alkalmazásához. A gesztesi járásban szintén elterjedt. A tatai és udvardi járásban még legkevésbbé használják.
Nagymegyeren, Lakon, Túriszakáloson, Szilason, Nemes-Ócsán, Kolosnémán a műtrágyázás ma már általánosan megszokott dolog; a többi községben 180is többé-kevésbé elterjedt, vagy legalább kezdik használni. Szenden, Ácson, Banán, Ó-Szőnyben általában használják; Kocson, Dadon szórványosan, Kömlődön, Bokodon, Császáron most kezdik használni. A tatai és udvardi járásban még legkevésbé, amott 6, itt 2 községben találkozunk vele.
Műtrágyázásra a kisgazdák leginkább szuperfoszfátot használnak, első sorban czukorrépa, de kalászos (kivált rozs) alá is. Holdanként 75–100 kg.-ot szórnak el belőle. Nemesócsán szuperfoszfát mellett Thomas-salakot, Kamocsán meg már chilisalétromot is használnak; Gútán a kőbányai szárított sertéstrágyával is próbát tettek.
