Gyujtogatások.
Gyujtogatások.
Álljon még itt befejezésül egy érdekes gyujtogatási eset is a vármegye régi világából.
Ekel közbirtokosi helységet a tűzi veszedelem 1719-ben és 1823-ban, tehát rövid idő alatt egymásután elpusztította, mely alkalommal a szélviharban 275olthatatlan lángoknak emberek is estek áldozatul, az okozott kár pedig sok családot koldusbotra juttatott.
A tüzek gerjesztésével Szigethy Gábor közbirtokos volt vádolva. Házsártos, veszekedő, irigy, bosszuálló ember, ki dologtalansága s dorbézolásai miatt maga vagyonilag pusztulván, irigyen nézte közbirtokos társainak vagyoni gyarapodását. Az egyhangúlag nyilatkozott gyanú és vád következtében a vármegye törvényszéke őt letartóztatta, vizsgálat alá vetette: de, bár a vizsgálat körülményes, hosszas időn tartó volt, a szolgabíró, esküdt, meg a törvényszék examinatora nem tudtak ellene teljes, a törvény szigorú követelményei szerint is megállható bizonyítékokat kisütni, s e miatt végre is haza kellett őt bocsátani.
Az ekeliek azonban óvatosságból és félelemből, hogy Szigethy Gábor a gyújtásokat megismételhetné, ha köztük marad, falujokba többé be sem eresztették, s e miatt ő kénytelen volt magának másutt lakóhelyet keresni. A szomszédos Aranyos helységben, a hova való felesége volt, telepedett meg családostul együtt. Itt azután csendesen, jámborul viselkedett; elannyira, hogy az aranyosiak, mint szánakozásra méltó üldözött egyént, még meg is kedvelték.
Történt az 1827. év nyarán, hogy Ekelen egy napon Dombi Szigethyné asszony kazlai gyuladtak ki. A tüzi riadalmat közvetetlen megelőzött pillanatokban többen Szigethy Gábort a falumenti kertek mögött sietve futni látták. Mondották, hogy mezitláb volt s alsó öltözéke a bokánál valami feketeszínű zsineggel átkötve.
Nosza, az első szóra, Gábort nyomban üldözőbe vették, többen tüstént kocsi elé fogtak, s hajtattak egyenesen Aranyos felé. Mikorra azonban odaértek, Gábor már a lakásán volt, s úgy viselkedett, mintha semmit sem tudna a dolog felől. Üldözői hatalmukba akarták kerítni, de a házánál összesereglett aranyosiak a helységük hadnagya közbelépésére védelmükbe fogták. Ez alatt azonban Ekelből többen is megérkezvén, a két helység jelen volt népe között fokosviadal fejlődött, mely a már-már menekülő üldözöttnek kézrekerítésével végződött.
A diadalmas félnek elhatározott szándéka volt Szigethy Gábort ugyancsak tűz által elemészteni. Mindazonáltal az utolsó pillanatok alatt mégis felülkerekedett elméjükben a nyugodtabb megfontolás, s arra tökélték el magukat, hogy foglyukat a szolgabírónak, lakó- és birtokostársuknak szolgáltatják ki. Igy is történt volna. Ámde a feldühödött nép Szigethy Gábort a szolgabíró lakása előtt lekapja a kocsiról, agyonveri és úgy holtan dobja egy égő nádpetrencze zsarátnokai közé.
Az eset nagy izgalmat támasztott a közönségben. A beavatottak látták, hogy az első halálos csapást, mely Szigethy fejét kettészelte, a vármegye egyik előkelő családjának katonaviselt tagja ejtette, de árulója nem akadt.
A törvényszék részéről elnöke, maga a másodalispán vezette a helyszínén a bűnvizsgálatot, melynél a szolgabíró és esküdt, meg a tiszti főorvos segédkezett.
Szigethyre vonatkozólag megállapították, hogy ő a tűz kiütését megelőzött és követett negyedórákban, összesen legalább ötven, de legföljebb hatvan percznyi időn át odahaza Aranyoson nem tartózkodott, a kérdés az volt tehát, vajjon ennyi idő alatt az útat Aranyostól Ekelbe és vissza gyalogosan meg lehet-e járni? Ennek kiderítésére az ekeliek közül többen vállalkoztak, kik közül a bizottság egy Szigethy Gáborral hasonlókorú, de kisebb termetű embert, Somody István közbirtokost választotta ki. Elül ment a Kürthy Lajos alispán négyese, benne az alispánnal és mellette a tiszti főorvossal, azután a Végh Pál szolgabíró fogata, ő vele és az esküdttel, s a harmadik, közönséges fogat a helység hadnagyával és nótáriusával, Somody István uram pedig mezítláb és gyalog. Jó darabig hol a fogatok mellett, hol utánuk futott: azután előlre került, s ettől fogva, a czélpontig fel sem adta többé az elsőbbséget és visszafelé is csak így történt. Visszaérkezéskor a próbaszemlét végzett urak összeigazított órái nyomban összenézettek, s Kürthy alispán megállapította, hogy Somody István az útat Aranyosra s vissza 42 percz alatt tette meg, s így a törvényszék sem kételkedett többé, hogy az eskű alatt kihallgatott tanúk, a kik Szigethy Gábort a tűz kiütésekor a faluból kifelé futni látták, igazat vallottak. Igy azután a fenforgott előzmények után és körülmények között a Szigethy Gábor személyén véghez vitt, annak élete kioltásával is tetőzött erőszak bűne és büntetése is a tettesek szabadságvesztésének kiszabásánál enyhébb megítélés alá vétetett.
276A vármegye régi törvénykezésére vonatkozó iratokat olvasva, a régi magyar törvénytevők eljárásáról igen kedvező benyomást nyerünk. A bűnügyi s még inkább a birtokjogi pörök aktáinak ma már sárguló lapjain nem egyszer lep meg bennünket a jogi s törvénytudói képzettségnek, a józan, egészséges, logikus gondolkodásnak nagy ereje, az éles jogérzékre valló felfogásnak magas mértéke, mit érveléseikben a bíróságok itéletei, az ügyészek és ügyvédek perbeszédei elárulnak. Minden kérkedés nélkül hangoztathatjuk, hogy a magyar az igazságszolgáltatásra kiválóan rátermett nemzetek egyike. Csak őrizkednie kell, hogy agya, tudása holmi kívülről válogatás nélkül importált, idegen légkörben s viszonyok között csirázott elméletekkel meg ne tömessék.
Verbőczi populusának – mely fogalom jelentősége alatt itt méltán a magyar faj egyetemességét érthetjük, – az igazságszolgáltatásra való e rátermettsége adja meg annak a magyarázatát, hogy hazánkban a köz- és magánélet fejlődésének igényeivel párhuzamban, ez ország összes intézményei között legtökéletesebben az igazságszolgáltatás szervezetének formái alakultak ki. Az idők folyamán így alakult ki az ispáni (t. i. főispáni) biráskodásból az alispáni biróság és a vármegyei törvényszék; az udvarbirósági, illetve országbirói itélőszékből az országbiró s majd utóbb a kir. személynök elnöklete alatt a kir. itélőtábla, a nádori itélőszékből a nádor, majd utóbb az országbiró elnöklete alatt a hétszemélyes tábla stb.
Birtokperekben a perbeli tényállás gondos megállapítására s a bizonyítás eszközeinek mind tartalom, mind alakiság tekintetében kifogásolhatlan hitelességére a legszorgosabb figyelmet fordították, s e czélból és e tekintetben régi igazságszolgáltatásunk szervezetének az úgynevezett hiteles helyek, ú. m. a káptalanok és konventek, tényleges alkatrészei voltak. Komárom vármegye törvénykezésében ez oldalról főképen az esztergomi, győri, pozsonyi és nyitrai káptalanok vettek részt közreműködésükkel.
