1848 után.
1848 után.
Losonczon a forradalom után több iparos volt, mint Balassagyarmaton vagy Szécsényben, mert a kik elmenekültek, azok ismét visszajöttek. 1854-ben Losonczon 283 önálló iparos dolgozott, 118 segéddel és 141 inassal; Balassagyarmaton 128 önálló iparos, 44 segéddel és 52 inassal; Szécsényben 85 önálló iparos, 22 segéddel és 31 inassal; Gácson 40 mester, 40 segéddel és inassal.
1854-ben alapítja a wieni Schöller czég Losonczon a kobalt- és nikkel-olvasztót, hol 50 munkást foglalkoztatott. Ezt a telepet köznyelven sokáig »pakfongyárnak« nevezték; de már régen megszűnt.
1862-ben alapítja Wohl Herman Losonczon a régi sörház mellett szeszgyárát, ezt azonban 1870-ben áttelepítette a mucsényi gazdaságba.
1867-ben alakul és épül a Felsőmagyarországi József-gőzmalom, a jelenlegi Losonczi Gőzmalom Részvénytársaság, mely sok viszontagság után végre a mai biztos révbe juthatott.
A gácsi posztógyár 1867-ben gróf Forgách Antal és Tolnai gróf Festetits Antal közreműködésével részvénytársasággá alakulván, 1871-ig működött, a mikor adás-vétel útján Stricker Ede, zayugróczi posztógyáros birtokába jutott.
1869-ben több losonczi polgár, Grimm Lajos, losonczi kereskedő vezetésével a »Losonczi gyapjúárú- és finomító-gyár részvénytársaság «-ot alapította Losonczapátfalván. A gyár csak finom posztó előállításával foglalkozotott és hetenként 1400–1500 méter posztót állított elő. Miután azonban a részvénytőke kicsi volt, 1872-ben a losonczi polgárok egy társulata átvette a gyárat; de ez is kénytelen volt az üzemet 1874-ben beszüntetni. Ez év őszén végre Regenhart Ferencz és társai pozsonyi czég vette meg a gyárat és azt kizárólag katonai posztó készítésére rendezte be. A gyár hetenként 4200–4500 méter katonai posztót tudott előállítani az új gépek segélyével.
Az alkotmányos aera beköszöntésével a gróf Forgáchok révén jelentékeny nagyipari élet kezd fejlődni Nógrád vármegyében, melynek hullámai túlnyomóan Salgótarján, Losoncz és annak éjszaki vidéke felé vették útjokat.
