1848 után.
1848 után.
A forradalom után a kereskedelem erős lendületnek indult, különösen Losonczon, mely nem csupán a vármegye, de Felső-Magyarország egyik legfontosabb gabona-piacza és kereskedő-helye lett. Ide jártak a zólyomiak, liptóiak, túrócziak gabonáért, s a hetivásárokon 100.000 mérő kelt el, gyapjúforgalma pedig évente 22910.000–12.000 mázsára rúgott. A boltosok számát Losonczon 1856–1860-ban 21, Balassagyarmaton 18, Szécsényben öt, Füleken kettő, Gácson négy, az egész vármegyében a kis boltosokkal 104-re tették. A hatvanas évek még inkább kedveztek a kereskedelemnek. Ekkor alapította Grimm Lajos Galgóczy Antallal a gabonakereskedés űzése czéljából a »Losonczi Magtár Társulatot«. Ennek a hajtásából fakadt a losonczi gőzmalom és ez járult hozzá a losonczi vállalkozási szellem fejlesztéséhez. A magtár társulat már rég megszünt. A vármegye újkori kereskedése 1871-től kezdődik. Ez év őszén nyílt meg a budapest–ruttkai vonal Losoncz állomása, mely a mai helyzet alapját fektette le.
