Az ipar története.
Az ipar története.
Nógrád vármegye ipari kulturájának kezdete nagyon messze nyúlik vissza és kétségtelen, hogy itt már az Árpád-házi királyok korában, a vasipar mellett a fa-, cserépedény-, bőr- és szövőipar is virágzott.
A füleki és losonczi kézmívesek: magyarok és tótok, már a török hódoltság előtt versengtek egymással. A mohácsi vész (1526), mely a vármegye politikai és közigazgatási megoszlását vezette be, vagyoni pusztulást hozott a vármegyére.
A XVI. század derekán (1574), a vármegyében nincs több 228 helységnél; nincs több 1000 adófizető portánál (1494–1495-ben még 5000); a jobbágy lakosság száma alig 22.000 lélek, ezek között iparos Füleken, Losonczon, Gácson, Szécsényben és Balassagyarmaton összesen alig 180, kiket a hódoltság mellett a többi más lakosokkal együtt még a földesurak is zaklattak. Ily viszonyok mellett a vármegyei ipar a törökvilágban s a nemzeti fölkelések korában (1541–1710) nagyobb fejlődésnek nem indulhatott. Ez időben Szinóbánya, Lónyabánya mezőváros volt és lakossága bányát mívelt; ezt a bányaüregek is bizonyítják.
A szatmári békekötés után (1711) az iparosok száma a vármegye területén, különösen Losonczon kezd emelkedni, mely utóbbi a régi Nógrád vármegyében az egyetlen szabadalmas mezőváros lévén, Magyarország legrégibb iparosvárosai közé tartozott, hol sok iparos telepedett le, a kik szorgalmukkal vagyont szereztek; különösen a kovácsok, szabók, tímárok, vargák, csizmadiák, mely utóbbiak III. Károly királytól kapták újabbi czéh-szabadalmukat.
Csak Mária Terézia és II. József uralkodása alatt kezd Nógrád vármegyében az ipar fellendűlni. Divényben sziták és rosták, Málnapatokan és Divényhután zsindelyek, léczek, karók, deszkák készültek, Patakalján, Tamásin és Maskófalván jóhírű pipákat, Poltáron, Nagyfalun és Gácson cserépedényeket gyártottak. Jó meszet égettek Szőlősön és Szupatakon.
1767-ben alapítja gróf Forgách Antal híres gácsi posztógyárát, mely 1800-ban a legelőkelőbb főúrak részvételével részvénytársasággá alakúlt át. 1798-ban keletkezik Gácson a posztósok legénytársulata (Bruderschaft). Ugyancsak a XVIII. században keletkezett Gácson egy fayence-gyár, később pedig egy czukorgyár. Ugyanakkor virágzott a losonczi harangöntőipar. 1807-ben mintegy 30 községben 2000 fonónő dolgozott a gácsi posztógyár részére és több mint 300 vég posztót adtak el az egész országban. 1836-ban évenként már 6000 vég finom posztót, 600 rőf kazimirt, 30 mázsa harrasztot készített a gácsi posztógyár, melyben már 600–700 ember dolgozott állandóan. 1832-ben hozták be külföldről a gácsi posztógyárba az első 16 lóerős gőzgépet. Ez volt a legelső gőzgép, melyet hazánkban a gyáriparban alkalmaztak.
