Czéhek.
Czéhek.
Vármegyénkben a legtöbb czéh Losonczon volt, volt továbbá még Szécsényben és Balassagyarmaton. A losonczi czéhek eredete nagyon régi. Mivel azonban a várost sok viszontagság és pusztulás érte, alig van a losonczi czéhekről valami emlék. Az egyetlen, mely I. Ferencz királytól 1832-ből származik s e sorok írójának birtokában van, a losonczi magyar tímárok czéhszabadalma.
1835-ben Losonczon 42 varga, 38 tímár lakott külön-külön czéhet alkotva. A vargáknak külön utczájok is volt, a még ma is fennálló Varga-utcza. Legnépesebb volt a csizmadia-czéh, 140 taggal; 20 szíjgyártó-, 12 gombkötőmester, 14 posztós, kik szűrposztót készítettek s kallójuk a mostani losonczi gőzmalom helyén állott. A losonczi posztósok állítólag II. Józseftől kaptak czéhszabadalmat. Kalaposmester volt 15, kovács, lakatos, üveges együttesen 29 s ezek egy czéhbe tartoztak. A magyar- és német-szabóipar szépen virágzott Losonczon, a hol ebben 20–30 mester dolgozott. A többi kézmíves iparból volt: szűrszabó 10, szűcs 5, fésűs 5, kötélverő 3, asztalos 20, pék 4, kocsigyártó 3, kékfestő 3, fazekas 21312, cserepes 1, czukrász 1, kályhás 2, tűkovács 1, harangöntő 1, ónöntő 1, ezüstmíves 1.
1845-ben alakúlt Losonczon részvénytársasági alapon egy bőrgyár, mely azonban már 1849-ben elpusztult.
A védegylet idejében (1847) Losonczon a kézmívesek száma 344 önálló mester, 267 segéd és 275 inas, összesen 876 lélek volt.
Losonczot alkalmas vidéke és fekvése már a mult század negyvenes éveiben gyárvárosnak predesztinálta. A megindúlt fejlődést azonban megakasztotta a szabadságharcz, melynek gyászos emlékű, sötét pontja Losoncz pusztulása. Losoncz azonban ismét felépült romjaiból és ipara újabban soha nem remélt módon fellendült. 1850-ben kezdett újra épülni és ezzel az építőipar erős lökést nyert. Az iparosok ismét czéhekbe tömörűltek és visszaállott a régi rend.
1–2. Részletek a selypi czukorgyárból. – 3. A selypi czementgyár.
Részletek a salgótarjáni kőszénbánya r. t. bányáiból.
