Balassi Bálint.
Balassi Bálint.
Balassi (Balassa) Bálint, Gyarmati és Kékkői báró, lírai költő, a magyar műdal megteremtője, 1551-ben született. Születési helye nincs teljes biztossággal megállapítva. Némelyek Szolnokot, mások Divényt tartják annak, de a legnagyobb valószínűség szerint Kékkőn, a család ősi fészkében született. Hogy nagyon gondos nevelésben részesült, az kitetszik műveiből, melyek a klasszikus és korabeli külföldi irodalom alapos ismeretét árúlják el. Nevelője Bornemisza Péter, a család udvari papja, korának egyik legnagyobb tudósa és írója, a protestantizmus apostola volt. Első munkájának megírására édes atyjának szomorú sorsa indította. A Habsburg-házhoz hű atyját ugyanis Kenderessy István abba a gyanúba keverte, hogy sógorával, Dobó Istvánnal, János Zsigmondhoz szít, miért is Miksa császár 1569-ben Balassa Jánost elfogatta és börtönbe vettette. Felesége a következő évben kiszabadította és ekkor családjával Kékkő várába vonult vissza, ártatlansága tudatában mély bánatba merűlve a császári kegy elvesztése fölött. Erre az időre esik Bálintnak első irodalmi kísérlete. A szülők bánata ugyanis mélyen meghatja a mélyérzésű fiut és szüleinek »háborúságokban való vigasztalására« lefordítja Bock Mihály, német írónak híres művét, a Betegh lelkeknek való fives kertecskét (Krakkó, 1572). A könyv megjelenése idejében Balassi János ártatlansága is kiderült és Miksa király 1572 junius 14-én ismét kegyeibe fogadta. A Rudolfot koronázó pozsonyi országgyűlésen, junius 25-én, az apa fiaival együtt megjelenik, résztvesz az udvari mulatságokon, a melyek egyikén Bálint is magára vonja az udvar figyelmét a mennyiben az ekkor már daliás ifjú egy juhász-tánczot annyi kellemmel jár el, hogy a király, a külföldi fejedelmek és a főurak elragadtatással gyönyörködtek benne. Ebben az időben első katonai kiképzését atyja oldalán a végvárakban nyerte. Hogy e pályán tovább haladhasson, 1574-ben a Felvidék legnevezetesebb végvárába, Egerbe megy, melynek hős kapitánya, Ungnád Kristóf ennek felesége, Lossonczy Anna, szívesen látták.
De nemcsak a vitézi gyakorlat, hanem más és mélyebb ok is ide vonzotta. Balassiék ugyanis 1565 és 1570 között Divényben és Kékkőben tartózkodtak, közel Somoskőhöz, hol Lossonczy István özvegye lakott Fruzina és Anna lányaival. A két család néha ellátogatott egymáshoz és Bálint itt ismerkedett meg a vele egyidős Lossonczy Annával, a ki iránt melegebb vonzódást érzett. A kezdődő szerelmi viszonynak hamar vége szakadt, mert Anna 1567-ben Ungnád Kristóf neje lett. Valószínűleg ennek az el nem feledett ismeretségnek az emléke is közbejátszott, hogy Bálint Egerbe került. A találkozás nagy hatással volt mindkettőjükre, de Bálint életére és költészetének kifejlődésére egyenesen elhatározó és végzetes lett. Lossonczy Anna ekkor szépségének teljes pompájában viruló, élénk, kaczér menyecske volt, a kinek látására a délczeg, tüzes lovagban felébredtek a régi emlékek, forró szerelemre gyullad a szép asszony iránt és szóval, kéréssel, 259szerelmes versekkel ostromolja. Ungnádné hiúságának hízelgett a hódolat és ez a szerelem tette Balassit igazán költővé, ez a kielégítetlen szenvedély kíséri végig egész életén, ez lesz szomorú, zaklatott életének tragédiája. A kaczér asszony, úgy látszik, csak játszott a költővel, mert ha ez hosszú, forró esengés után nyert is ideáljától néha egy-egy biztató mosolyt, máskor Anna úgy viselkedett, hogy Bálint szívét a bizalmatlanság, kétség és féltékenység kínjai gyötörték. Végre mégis megembereli magát s elhatározza, hogy nem gyötrődik tovább. Ebben az időben történt, hogy Miksa császár, Báthory István ellenében a maga pártfogoltját, Békés Gáspárt akarta az erdélyi fejedelmi székbe ültetni. Alig harsan fel a hadi toborzó, Balassi kiragadja magát a szerelem bilincseiből, beáll a seregbe és négyszázadmagával elindul Egerből Békés segítségére, Báthory ellen. Tán a dicsőség vágya hevítette? Vagy tán azt remélte, hogy a kit szerelmes versei nem tudtak megindítani, azt vitézi tetteivel fogja maga iránt szerelemre gerjeszteni?! … Bárhogyan is gondolkodott, számítása nem vált be: Balassi Békést el sem érte. Csapatát Erdély határán Kornis Gáspár szétszórta, majd Hagymásy lovasai támadták meg, maradék seregét teljesen megsemmisítették és Balassit fogságba hurczolták. Báthory azonban – valószínüleg a lantos vitéz atyja iránt aló tekintetből – nemcsak megkegyelmez a fogolynak, hanem kegyelmébe is fogadja, sőt mikor a török császár a foglyok kiadatását követelte, a fejedelem Bálintot Lengyelországba szöktette, melynek trónján ekkor már Báthory ült. Itt tartózkodott 1576 közepétől 1577 elejéig, a mikor a szülői iránt való szeretet ismét hazahozta. Balassi János ugyanis május havában meghalt, de az a gyanú terhelte, hogy fia váltságáért felajánlotta kardját a török szultánnak. E hírre Balassi visszatér hazájába, Bécsbe megy, és nemcsak atyját tisztázza az árulás gyanúja alól, hanem sikerül neki a császár kegyét a maga számára is megnyerni. 1578 február 2-án, a pozsonyi országgyűlésen leteszi a hűségesküt és Rudolf császár ötven huszár kapitányának nevezi ki Egerbe.
Visszatérve a végvárba, újra látja Annát és ismét lángra lobban a lelkében szunnyadó szerelme, melynek hatása alatt fakadnak lantján azok a szép versek. Vidám, sőt boldog napokat töltött itt Balassi imádott hölgye körében; de a boldogság nem sokáig tartott, mert Ungnádot horvát bánná nevezte ki a császár, és Anna elhagyta Eger várát. A szép asszony távozása bánatba borította Balassi szívét. Bánatát eleinte dévaj mulatozásokkal, hadi kalandok keresésével, más asszonyok szerelmének, kegyének elnyerésével enyhítgette. De azután jött a kijózanodás ideje. Belátta, hogy Anna után hiába vágyakozik. Az idő is múlik, végre neki is biztos révbe kell jutnia.
Unokatestvére, Dobó Krisztina, Várday Mihály főpohárnokmester felesége ez időben özvegységre jutott. Szép, gazdag asszony volt, kinek özvegységében, hogy birtokait kapzsi rokonai ellen megoltalmazhassa, bátor, vitéz férfire volt szüksége. Szeme Bálintra esik és a költő, ki már a sok csélcsap szerelmeskedést is megúnta, egy nyugodt, boldog családi élet reményében Sárospatakon megesküdött özv. Várdaynéval. Balassi azonban keservesen csalódott reményében; mert e házasság nemcsak hogy nem hozta meg a költőnek a régóta sóvárgott nyugalmat és boldogságot, hanem kútfeje azoknak a kínos megpróbáltatásoknak, meghurczoltatásoknak és végnélküli osztálypöröknek, melyek a költő életét ezentúl végképpen megkeserítették. Házasélete nem volt boldog. Bár időközben egy fiuk született, felesége mindinkább elhidegült tőle. Ezalatt ellenségei tovább zaklatják. Rómában bevádolják, hogy mohamedán-módra él és kis fiát is törökmódra kereszteltette, Musztafa nevet adván neki. Hogy e pörtől megmeneküljön és ártatlanságát bebizonyítsa, a katholikus hitre tért át. Mindez nem használt: a római szentszék házasságát törvénytelennek mondja ki, Ernő főherczeg felbontja és Krisztina elhagyja férjét. Bálint szívében új remény éledezett. Lossonczy Anna férje ugyanis ez időben meghalt és Anna is szabad lett. Újra fölébredt szerelme sugallta lantjára azokat az édes, sovár, szenvedélyes Anna-Julia-dalokat, melyek a XVIII. század végéig líránknak legszebb hajtásai. Ugyanebben az időben drámai alakban is megörökítette szívének küzdelmeit; de hiába! Annát már Balassinak szerelmes versei nem hatják meg. A 42 éves, de még mindig szép Ungnádné most már józanul, higgadtan gondolkodik és az eladósodott, pörei és törvénytelen házassága miatt rossz hírbe keveredett lovagot nem tartotta magához illő férjnek és őt kereken kikosarazva, gróf Forgách 260Zsigmondhoz ment. E csalódás végképpen megtörte a költőt. Felesége elhagyta, kedvese visszautasította, birtokait – Véglest, Ujvárt – Balassi András elpörölte. Úgy látta a költő, hogy nincs többé semmi keresni valója ebben az országban. Megírja Bujdosó-énekét, melyben kéri istent, hogy: »… Légy már vezérem, Mert ím bújdosni űz nagy bú és szemérem.« Elbúcsúzik édes hazájától, barátaitól, rokonaitól; megáldja őket, még Lossonczy Annát is, »szerelmes ellenségét, hozzá háládatlan, kegyetlen szerelmét« – azután bujdosásnak indúl. (1589.) Először a Felvidéken bolyongott, majd Lengyelországba ment. Szerelmi bújában itt új szerelemben keresett vigasztalást. Különösen Caelia kötötte le a költő szívét, ki Annára annyira hasonlít, mint »Két egy ágon termett meggy.« E szerelem hatása alatt keletkeztek a művészi tökéletességű, szép Caelia-dalok. Ugyanitt kezdte fordítani Campianus Edmond angol egyházi író könyvét. Négy évig tengette életét Lengyelországban, midőn a török ellen indítandó dunántúli hadjáratnak híre 1593 őszén ismét hazahozza. Beáll a hadseregbe, elfoglalja a töröktől atyja várát, Divényt, azután Kékkőt, Somoskőt és Füleket is hatalmába keríti. De érdemeit nem részesítik a kellő elismerésben és jutalomban, azért elkeseredve ismét visszavonúl Krakkóba. A következő év tavaszán azonban újra visszajön, hogy részt vegyen Esztergom visszafoglalásában 1594 május 19-én a magyar hadsereg már a Vizivárost ostromolta. Ebben az ütközetben kapott súlyos sebet Balassi Bálint. Istvánffy szerint a golyó ágyékon érte, Dobokay Sándor jezsuita feljegyzése szerint egy ágyúgolyó mindkét lábát elvitte. Esztergom városába vitték a sebesültet, hol betegágyánál a költő leghűbb barátja és tanítványa, Rimay János és Dobokay Sándor jezsuita gyóntatópap enyhítették gondos ápolásukkal még hátralevő napjait. Úgylátszik, a költő maga kereste a halált; mert midőn nagy fájdalmai között gyóntatópapja vigasztalta, csillapító szavára azt mondta neki: »Hiszen atyám, azt akartam, hogy így legyen.« A lábain végzett műtét következtében beállt sebláz 1594 május 26-án véget vetett a költő hányatott-zaklatott életének. Balassa Bálint nemcsak a maga korának, hanem egész irodalmunknak a XVIII. század végéig legkiválóbb lirikusa, általában az első igazi, Istentől ihletett magyar költő, a kit nyelvnek szépségében, a költői kifejezések gazdagságában, a formák változatosságában, az érzések mélységében, őszinteségében; közvetetlenségében és általában eredetiségében csak Petőfi mul felül.
Költeményei nem jelentek meg életében nyomtatásban, de kéziratban idáig el voltak terjedve. Vallásos, vagy – a mint kora nevezte, – istenes énekei, Rimay Jánosnak, Balassi legjobb barátjának és költőtanítványának énekeivel együtt jelentek meg először 1631-ben és azóta mintegy 40 kiadást értek. Bár ezekben a vallásos költeményekben általában megtalálhatók a protestáns egyházi költészet akkori eszméi és érzései, de korukon felül emeli őket a hangnak a melegsége, őszintesége és a személyi vonatkozások, melyek éreztetik, hogy e költemények nem egyházi czélra készültek, nem oktatásul íródtak, hanem azok egy sokat hányatott és üldözött, vígasztalan szomorúságában es töredelmes bűnbánatában a bocsánat reményével Istenéhez fordult szívnek igaz megnyilatkozásai. Istenes énekeit felülmúlják hazafias-, különösen katona- és természet-dalai, melyekkel műköltészetünkben először lép a világi dal új ösvényére. Első költőnk, ki megtalálja a természet szépségeit és annak jelenségeit lelkének hangulataival összhangzásba hozva, azokat érzéseinek kifejezésére használja.
Költői tehetsége azonban »virágének«-eiben, szerelmi lírájában emelkedik a legmagasabbra. Virágénekeit csak 1874 óta ismerjük, mikor azokat Deák Farkas, a báró Radvánszky család radványi levéltárában egy kódexbe írva, Rimay verseivel együtt felfedezte. Először Szilády Áron adta ki e virágénekeket. Addig nyomtatásban nem jelentek meg, bár a saját kora ismerte őket és a XVIII. században is el voltak terjedve. Így tudjuk, hogy gróf Zrínyi Miklósnak, a költőnek könyvtárában, Barakonyi Ferencz gyűjteményében is, stb. megvolt Balassi virág-énekeinek egy-egy kézirati példánya.
E virágénekekben tárul fel előttünk Balassi költészete teljes változatosságában és pompájában. Balassi, mint Petőfi, igazi dalos természet, a kinek lelkéből minden érzés, minden hangulat dalt fakaszt. Szíve, szerelme válságának minden mozzanata visszatükröződik költészetében, mely mindenekfölött igaz, őszinte, közvetetlen és eredeti. Bár sokszor merít a népdalból, a korabeli német, oláh, lengyel, török, olasz költészetből, sőt a középkori latin nyelvű szerelmi lírából 263is, de bármely forrásból merít, az idegen anyag az ő lelkében mindig újjá, magyarrá egyénivé és eredetivé lesz. A milyen változatos a tartalomban, érzésben és hangulatban, olyan a formában is. A korabeli költészetnek hosszadalmas, nehézkes versalakjait átalakítja, megtördeli, érzése csapongásainak alkalmas kifejezőjévé teszi és megteremti azt a dallamos versformát, melyben a Júlia-dalok legnagyobb részét írta, a róla elnevezett Balassi-strófát. Költészetével messze kimagaslik kora írói közűl és egyike azoknak a régi költőknek, kiknek verseit még ma is élvezettel lehet olvasni. Összes műveit kiadta Szilády Áron 1879-ben.
Balassa Bálint költő.
Gróf Balassa Bálint II. költő,
Csávolszky Lajos.
Ferenczy Teréz.
