Fabó András.
Fabó András.
Fabó András, ág. ev. lelkész, egyházi és szépirodalmi író, szül. 1810 márczius 10-én Losonczon. Tanulmányait a pozsonyi ev. főiskolában befejezvén, előbb Szontagh Pál házában volt nevelő, majd Losonczon lett tanár és két év mulva Agárdon lelkész, hol élete végéig maradt. Tót hívei között, papi teendői mellett, a magyar irodalomnak lelkes barátja és mívelője volt. Az irodalomtörténet, egyházi-irodalom és történet terén nagyon hasznos kutatásokat végzett és számos tudományos, ismeretterjesztő és szépirodalmi értekezést és czikket írt. Munkásságának elismeréséűl a Magy. Tud. Akadémia 1864-ben levelező tagjává választotta. Meghalt 1874 márczius 18-án Agárdon.
Nevezetesebb munkái: Vallásos elmélkedések protestánsok számára. Pest, 1861. – Monumenta evangelicorum Aug. conf. in Hungaria Historica. 1861–73. (A magyarországi luther. egyház történeti emlékeinek egyik leggazdagabb forrásmunkája.) – Beythe István életrajza. 1866. – Rajzok a magyar protestantizmus történelméből. Pest, 1868. – A magyar- és erdélyországi mindkét vallásu evangelicusok okmánytára. Pest, 1869. – Vetnyédy István levelei 1652–64. Pest, 1871. – Az 1662-iki országgyűlés. Budapest, 1873. – Értékes czikksorozata jelent meg Abafi Figyelőjének XVII. és XVIII. köteteiben (1884–85), valamint a Magyar Tudományos Értekezőben (1872) Adalékok Czvettingerhez czím alatt. – Vigh Dezső név alatt egy kötet »Czigány adomák«-at is közölt. Pest, 1858.
