Kulifay Zsigmond.
Kulifay Zsigmond.
Kulifay Zsigmond, ref. lelkész, szül. 1796-ban Verőczén. 1848-ban Mezőtúrra ment akadémiai rektornak; majd Késmárkon és Bécsben tartózkodott, honnan hazatérvén, 1823-ban Tiszaigaron lett helyettes lelkész. 1825-ben Kunhegyesre ment, hol egy ideig a második, majd az első lelkészi állást töltötte be, míg később egyházvidéki esperes lett. 1866-ban nyugalomba vonult és 1868. febr. 17. halt meg.
Az irodalommal nagyon korán kezdett foglalkozni: 1285 egyházi beszédet írt és 100 ívre terjedő nyelvészeti jegyzeteit Ballagi Mór mutatta be az Akadémiában. Lefordította az Ujszövetséget is. Ezenkivül munkái: Kulifay Zsigmond Egyházi beszédei. Kecskemét, 1854–55. Két füzet. – A nyelvek eredete. Pest, 1866. – Az emberről. U. o. 1867 (Pope négy levelének elseje jambusokban.) – Belfegor és Honeszta vagy a páros élet nyilvános titkai. Kecskemét, 1857. (Jambusokban.)
