Madách Imre.
Madách Imre.
Madách Imre (Alsó-Sztregovai és Kiskelecsényi) költő, a Kisfaludy-társaság és az Akadémia tagja, született 1823 január 21-én Alsósztregován. Atyját korán elveszítvén, (1834) anyja, a nemes és művelt lelkű Majthényi Anna nevelte. A gimnázium hat osztályát otthon, magán úton, a filozófiát és jogot otthon és Pesten végezte kitünő eredménynyel. Pesten való tartózkodása alatt ismeretséget köt az írókkal, olvassa a kor jelesebb költőit, Shakespearet és maga is verseket ír. Megismerkedik legjobb barátjának, Lónyay Menyhértnek nővérével, Etelkával és beleszeret. E szerelem költői fejlődésére nagy hatással 287volt. Első műve egy költeményfüzet: Lantvirágok (1840), a Lónyay Etelkához intézett bús, reménytelen szerelmet zengő, csekélyebb értékű versgyűjtemény (26 költemény). Ez időtől kezdve, 20 éven át, egészen »Az ember tragédiája« megjelenéséig nem adott ki semmit nyomtatásban. Iskolái végeztével Sréter János, majd Fráter Pál nógrádi alispán mellé kerül joggyakorlónak. 1842-ben ügyvédi oklevelet szerzett és közhivatali pályára lépett. 1843-ban tiszteletbeli aljegyző, 1844-ben táblabíró, 1846-ban élelmezési főbiztos lett. Mint hivatalnok, csakhamar feltűnt a gyűléseken mind beszédeinek tartalmasságával, mind köziratainak világos fogalmazásával. De nagy hivatali elfoglaltsága mellett az irodalomnak is nagyon szorgalmasan áldozott. Megismerkedvén az akkori megyei élet romlott viszonyaival, a kortesmozgalmakkal, visszaélésekkel, ezeknek ostorozására megírja a Csak tréfa czímű 5 felvonásos drámáját, a korabeli vármegyei világ gúnyos rajzát. Benne a negyvenes évek társadalmát festi reform mozgalmaival, követválasztásaival, korteskedésével és haszonlesésével. Egészben gyengébb mű, de tele drámai erővel. Nagy befolyással volt rá ebben az időben Szontagh Pállal kötött barátsága; Szontagh vezette be a bátortalan, magába vonúlt Madáchot a nógrádmegyei társaságokba és józan életfelfogásával és szellemes, gúnyolódó modorával mintául szolgált neki később az Ember tragédiája Lucziferéhez. (Palágyi Menyhért.)
Egyelőre nem vesz részt a politikai életben, hanem feleséget keres, de nem talál. Ekkor írja Férfi és nő czímű drámáját, melynek hőse Herakles és a csalfa Jolé. Tárgya hasonló azzal, melyet Sophokles a »Trachisi nők«-ben dolgozott fel. Egy ifjúnak egy női eszménykép után való sóvárgását írja le benne. Alapeszméje: A férfi nagy nő nélkül is. Sophokles szorgalmas tanulmányozásának eredménye Művészeti értekezés czímű tanulmánya, melyben drámaírói programmját adja. Hibáztatja, hogy a modern drámaírásnak főmotivuma a szerelem. E helyett a közügy, haza, emberiség legyenek a dráma tárgyai. Korholja a franczia és német modorosságot, és nemzeti drámát sürget. Hazafias drámáiban azonban maga is a romanticzizmus lejtőjére tévedt. Mária királyné czímű drámájának tárgya: küzdelem a szerelem és a magasabb hivatás között. (1844. Ujra átdolgozva 1856.) Csák végnapjai (1843, átdolg. 1861.) a hatvanas évek elnyomatásának hatása alatt keletkezett. Csák a hajthatatlan magyar álláspont megszemélyesítője. A darab alapeszméje: A hős tehetetlenné válik, ha a nemzet cserben hagyja. E művével M. 1843-ban akadémiai jutalomra is pályázott, de csak dícséretet nyert. Ez időben Csengery Pesti Hirlapjába czentralista irányú politikai czikkeket is írt.
Csécsén megismerkedett Fráter Pál nógrádmegyei alispán unokahugával, Fráter Erzsikével, a ki iránt szerelemre gyúlladt. Bár a család ellenezte M. választását, de a költő azért 1845 június 18-án mégis nőül vette a leányt. Ezután nejével hét évet boldogságban töltött el csesztvei birtokán. A szabadságharczban nem vett részt. A forradalom után egy politikai üldözöttet, Rákóczy Jánost, Kossuth titkárát, mint csőszét, rejtette magánál, a miért 1852-ben elfogták és Pozsonyba, majd Pestre hurczolták, honnan csak kilencz hónapi fogság után bocsátották szabadon. Pozsonyban meglátogatta Veres Pál és felesége, ki virágot vitt neki. Madách ekkor irta a »Fogoly bokrétája« cz. költeményt. Neje azonban nem osztozott fogoly férjének szenvedéseiben, sőt ellenkezőleg cselekedett távolléte alatt. Midőn M. hazatért és meggyőződött neje hűtlenségéről, elvált tőle. E szerelmi csalódás rendkivül fájdalmasan hatott a költőre. Egy ideig a költészetben keresett vígasztalást. Filozófiai és történeti tanulmányokba mélyedt. Családi boldogsága elpusztulásának fájdalmából fakadt az ebben az időben írt A halál költészete czímű 5 elégiája, melyekben azt a gondolatot fejti ki, hogy a kiváló egyéniséget, kinek az élet nem kedvezett, megdicsőíti a halál. Madách feldúlt lelki állapotában olyan tiszta és nemes baráti kört keresett, a melynek középpontja egy eszményi női alak legyen s ezt ő Veres Pál házában találta meg. Ez volt az egyetlen baráti kör, melyben Madáchot megértették; s hol az ideálizmustól áthatott női lélek: a feleség és anya eszményképe, oly nemesítőleg hatott rá; okunk van hinni, hogy a költő »Az ember tragédiájá«-ban Éva nemes tulajdonaiból sokat Veres Pálnéról mintázott és ezen, mint annyi más művén, meglátszik a vanyarczi kör hatása. Műveit elsőben itt olvassa fel. Kicserélik olvasmányaikat; nagy irodalmi, 288politikai és társadalmi viták folynak. Ebben az időben kezd részt venni a megyei és politikai életben is és lelke keserűségét kiönti a Civilisator czímű vígjátékban (1859), mely a Bach-rendszer ellen intézett szatira.
Lelke a munkában lassanként megnyugszik. Ekkor belefog Az ember tragédiája írásába. 1861-ben Nógrádvármegye balassagyarmati kerülete megválasztja követének. Pestre megy, hol az országgyűlésen a határozati párt híveként egy beszédjével nagy feltűnést kelt. Széleskörű tudásával mindenkit meglep. Ugyanekkor »Az ember tragédiá«-jának kéziratát átadja Bérczy Károlynak, hogy Arany Jánoshoz vigye és véleményét kikérje. Arany csak Gyulai Pál többszöri nógatására tekint bele, de azután le sem tudja tenni többé a könyvet, annyira lebilincseli figyelmét. Arany a művet átolvasván, azt irodalmunk valódi nyereségének ismerte fel és sietett ezt bemutatni a Kisfaludy-társaságban, mely a költőt 1862 január 30-án tagjául választotta meg. Az ember tragédiáját legelőször Veres Páléknál Vanyarczon olvasta fel a szerző, 1862 januárban. E könyvét Viktor Hugó eme szavaival ajánlotta Veres Pálnénak: »Que ce livre vous soit dedié, comme l’auteur vous est devoué«. A Kisfaludy Társaságban székét április 2-án Az aesthetika és társadalom viszonyos befolyása czímű értekezésével foglalta el. Ekkortájt írta meg a Mózes czímű öt felvonásos drámáját, melyben – a múlt század 50–60-as éveire vonatkoztatva – egy nemzeti hőst rajzol, ki míg nemzetének hazát szerez, maga hontalanul hal meg. Az Akadémia 1863-ban levelezőtagjául választotta meg. Ez időben azonban régi köszvénybaja felújult és e miatt székfoglaló értekezését A nőről, különösen aesthetikai szempontból Bérczy Károly olvasta fel helyette (1864). A költő nem sokáig élvezhette az elismerést és a dicsőséget. Betegsége szívét támadta meg, mitől 1864 október 5-én meghalt Alsósztregován.
Műveit összegyűjtve kiadta 1880-ban Gyulai Pál: Madách Imre összes művei czímmel, három kötetben, a költő arczképével.
Főműve Az ember tragédiája, nagyszerű és merész konczepcziója, alapgondolatának magasztos fenköltsége, mély filozófiai tartalma, az egész emberiség sorsát és örök küzdelmét felölelő tárgya és költői szépségei miatt az egész magyar nemzet egyik legolvasottabb könyve lett. Oly problemát választott műve tárgyául, melylyel az emberiség legnagyobb gondolkozói mertek csak foglalkozni. Azt a kérdést: veti fel: Érdemes-e az embernek élni a földön ? Miért küzd, mit ér el? Mi értelme van az emberi életnek? … Miután a költő Luczifernek, az örök tagadás és rossz szellemének kalauzolása mellett végigvezeti Ádámot az emberiség történetén, bemutatva neki a jövendőt és az emberiség fejlődésének képzelt szomorú végét, arra a megnyugtató és lélekemelő eredményre jut: Az ember sajátságos keveréke a jónak és rosznak, a nemesnek és nemtelennek. Az emberiség nagyjainak rendeltetése, hogy küzdjenek az emberiségért. Nagy eszmékért lelkesedni, az emberiségért küzdeni, ez az emberi lélek isteni vonása; e küzdelemben elbukni, ez a nemes lélek tragikuma; de ez az elbukás nem csüggeszt, hanem felemel, mert nemes küzdelemben elbukni a nemes lélek büszkesége.
Az ember tragédiája először 1861-ben jelent meg a Kisfaludy-társaság kiadásában, utoljára Alexander Bernát kitünő magyarázatával és jegyzeteivel 1910-ben. A közbeeső félszázad alatt számos dísz- és népies kiadást ért meg e munka, melyek közül kiemelendő a Zichy Mihály 20 remek fénymetszetével illusztrált díszkiadás (1880). De nemcsak nálunk, hanem a külföldön is nagy tetszést aratott Madách remek alkotása. Németre nyolczan fordították; ezenkívül megjelent franczia, cseh, szerb, holland és latin nyelven is. 1883-ban Paulay Ede színre alkalmazta és azóta a budapesti Nemzeti Szinházban és vidéki színpadjainkon folyton fényes sikerrel adják, sőt németül a bécsi, berlini és prágai színpadokon is nagy diadalt aratott. Arczképét vármegyéje festette meg díszterme számára, szobra és sírboltja érdekében még folynak a gyűjtések.
