Nagy Iván.
Nagy Iván.
Nagy Iván (Felső-Győri) képviselőházi naplószerkesztő, történetíró, a M. Tud. Akadémia rendes tagja, született 1824 jún. 18-án Balassagyarmaton. A jogot a pozsonyi jogakadémián elvégezvén, ugyanitt királyi táblai jegyző lett. A szabadságharczot honvédként küzdötte végig. Résztvett Jellasich visszaverésében, a déli felkelők elleni harczban, az aradi és főhadnagyként a temesvári csatában. – A fegyverletétel után hosszabb ideig bújdosott, míg végre a nagyoroszi gróf 296Berchthold-családnál nevelői állást vállalt és velök Olaszországba utazott. Ebben az időben az Akadémia a velenczei Marciana-könyvtárban található magyar vonatkozású okiratok lemásolásával bízta meg. Midőn innen 1852-ben hazatérhetett, egy ideig Balassagyarmaton telepedett le, hol ügyvédi irodát nyitott és itt élt, míg az Akadémia a pesti egyetemi könyvtárhoz nevezte ki tisztnek (1855). Ebben az állásában írta legnevezetesebb munkáját, a 13 kötetes Magyarország családai czimerekkel és leszármazási táblákkal czímű művét (1857–68), melyet a M. Tud. Akadémia 1869-ben a Marczibányi mellékjutalommal tüntetett ki. Az 1867-ben megalakúlt Történelmi Társulatnak választmányi tagja lett és maradt haláláig. 1870-ben kinevezték a képviselőház naplójának szerkesztőjévé, mely tisztségét azonban nem viselhette sokáig, mert a sok munka miatt megbetegedvén, 1878-ban nyugdíjaztatta magát és Horpácsi birtokára vonult vissza. Egészsége javulván, Nógrád vármegye megbízta a vármegye monográfiájának megírásával és most ennek szentelte minden idejét. Az időközben megalakúlt Magyar heraldikai és genealógiai társaság alelnökének választotta, melynek 1886-iki közgyűlésén elnökölt. 1891-ben megalapította a nógrádmegyei Múzeumtársaságot, melynek gazdag könyvtárát ajándékozta. Fiának váratlan halála nagyon lesujtotta a különben is beteges tudóst. Régi rheumájához szembaj is járult és 1898 okt. 16-án meghalt Horpácson, anélkül, hogy a vármegye monografiáját megírhatta volna. A M. Tud. Akadémia 1858-ban levelező, 1874 máj 21-én rendes tagjának választotta meg. Horpácsi lakóházát, mely jelenleg már rossz állapotban van, emléktáblával jelölték meg.
Történeti értekezéseinek, ismertetéseinek és czikkeinek száma felülmulja a kétszázat. Az említett fűművén kívül legnevezetesebb munkái: A Lubellei és Kisfaludi Lipthay család nemzedékrendje és oklevelei. Budapest, 1858. – Komáromy Jánosnak törökországi Diariumja s exprientiája… U. o. 1861. – Késmárki Thököly Imre Naplója. 1693–1694. U. o. 1863. – Tanulmányok a várrendszer némely viszonyairól. U. o. 1866. – Rhédei László történeti maradványai. 1658–1663. U. o. 1871. – A gróf Zichy-család okmánytára. U. o. 1871–1874. I–IV kötet. – Emlékbeszéd Érdy János felett. U. o. 1873. – Egy főbenjáró per a XVIII. századból. U. o. 1873. – Magyar diplomatiai emlékek Mátyás király korából 1458–1490. U. o 1875–1878. Négy kötet. – Az utolsó Árpádházi király trónralépte. U. o. 1876. – Brutus Mihály magyar Historiája. U. o. 1877. Három kötet. – J. Siebmacher’s grosses und allgemeines Wappenbuch … IV. Band. Der Adel von Ungarn sammt den Nebenlandern. Nürnberg, 1885–86. – Emlékbeszéd Kacskovics Lajos levelező-tagról. U. o. 1893. – Balassa-Gyarmat Balassagyarmat, 1894. – Nógrád vármegye története. I. k. 1000–1544. U. o. – Gyöngyösi István életrajzi adatainak s származásának megállapítása. Budapest, 1897. – Szerkesztette és kiadta a Magyar Tudományos Értekező cz. havi folyóiratot, 1862–1863-ig és az ország gyűlés képviselőházának Naplóját, 1869–78-ig. Ötvenkilencz hatalmas kötet. Halála után emlékének fenntartására Komáromy András és Pettkó Béla egy genealogiai folyóiratot alapítottak Nagy Iván czímmel, mely 1899 óta havonkint jelent meg, de megszűnt.
