Petényi Salamon.
Petényi Salamon.
Petényi Salamon János, a M. Nemzeti Muzeum természettudományi osztályának őre, a M. Tud. Akadémia levelezőtagja, hírneves ornithologus, természetrajzi író, született 1799 julius 30-án, Ábelfalván. Tanulmányait Losonczon, Beszterczebányán és Pozsonyban végezte. Igen korán megnyilatkozott a természet iránt való szeretete. Gimnáziumi tanulmányainak bevégzése után Bécsben a theologiát hallgatta és egyszersmind szorgalmasan látogatta a császárváros természetrajzi múzeumait. 1824-ben zoologiai és ornithologiai kutatások czéljából hosszabb utazásokat tett hazánkban. 1826-ban felfedezte a billei erdőben a vöröslábú vércse (Falco rufipes) fészkét és tojásait. Ugyanez évben Czinkotán lelkész lett. Itt maradt hat évig, a mely idő alatt Czinkota vidékének összes madarait és emlőseit tanulmányozta és leírta. De hogy teljesen szenvedélyének, a magyar ornithologia megteremtésének élhessen, 1833-ban Pestre költözött, hol a Nemzeti Muzeum állattani tárának segédőre lett. Mint ilyen, harmincz emlősből és hatszáz madárból álló gyűjteményét a múzeumnak ajándékozta. Ezentúl teljesen madártani kutatásainak szentelte életét és részint maga, részint más tudósok, mint gróf Vieregg, Heckel, Hartlaub, Natterer stb. társaságában beutazta a Bánságot, a Fertő-tavát, a Tátrát, a Balatont, Erdélyt stb. a madarak életének, repülésének, telelésének tanulmányozása czéljából. Több, addig ismeretlen hazai szárnyast fedezett fel, melyeket a hazai és külföldi folyóiratokban ismertetett. E munkássága révén nemcsak a M. Tud. Akadémia választotta tagjának, hanem több külföldi tudóstársaságnak is tagja volt. Meghalt 1855-ben okt. 5-én Budapesten. Munkálkodása maradandó nyomokat hagyott zoologiai és ornithologiai tudományunk fejlődésében. Különösen a magyar madárvilág kutatásával, népies elnevezéseinek összegyűjtésével és feljegyzésével és madártani megfigyelők szervezésével szerzett érdemeit Hermann Ottó méltatta Petényi J. S. a magyar tudományos madártan megalapítója czímű munkájában.
Számos állattani, különösen ornithologiai értekezései és ismertetései jelentek meg a magyar és német szaklapokban a legtöbb az Okentól szerkesztett. Isisben Munkái: Pár szó 300az emlősökről általában és a magyarhoniakról különösen Pest, 1844. – A honi madártan új gyarapodásáról és annak némely sikeres eszközeiről, jelesen a billegény, keresztorr és búvár fajokról. U. o. 1845. – A kakuk, mint a természetnek egy igen csodálatos különcze. 1851. Pest. – A hornyolt szarutlanóczról. U. o. 1854. – Petényi S. János hátrahagyott munkái. Kiadta a M. Tud. Akadémia. Szerkeszté Kubinyi Ferencz. U. o. 1864. – Petényi Ornithologiai hagyatéka. Feldolgozta Csörgey Titusz. Budapest, 1898. – A kék vércse, Cerchneis Vespertina Linné stb. Budapest, 1891. – Magyar ornithologiai központ: Madártani töredékek Petényi irataiból. Feldolgozta Csörgey Titusz. U. o. 1904.
