Werbőczy István.
Werbőczy István.
Werbőczy István, nógrádmegyei nagybirtokos, királyi ítélőmester, királyi személynök, majd nádor, szül. 1460 és 1470 között, megh. 1541 vagy 1542-ben. Közpályáját Ugocsa vármegyében kezdte, honnan követként került az országgyűlésbe, a hol fényes politikai pálya bontakozott ki előtte. Több ízben járt külföldön követségben és tevékeny része volt az 1498. évi törvények megalkotásban. 1517-ben lett királyi személynök, 1525-ben pedig nádorrá választották, de ezt az állást nem sokáig töltötte be, mert a főurak személyes okok miatt megbuktatták az őket megalázó köznemest. Ezzel azután közéleti szereplése is véget ért. Hatalmas munkája, a híres Hármas könyv (Tripartitum), melyben Werbőczy az ország törvényeit, jogait és bevett szokásait gyűjtötte össze. Nógrádban Alsópetény, Buják, Csesztve, Czered, Kisbágyon, Kutasó, Medveshidegkút, Nagylócz, Nőtincs, Óbást, Ősagárd és Szente községben volt birtokos és a hagyomány szerint alsópetényi várkastélyában, 1513–14-ben írta a Hármas könyvet, melynek emlékére a templom mellett 1791-ben latin fölíratú három oldalú gúlát emeltek. Munkáját 1514-ben mutatta be az országgyűlésnek, a mely azt helyeslőleg vette tudomásul, de jóváhagyást nem nyerhetett, mert közben a király meghalt. Nyomtatásban 1517-ben jelent meg Bécsben, latin nyelven, de azóta többször magyar nyelven is.
