1849-ben.
1849-ben.
Mikor a forradalmi kormány Pestről Debreczenbe menekült, Nógrád megyébe báró Maithényi Lászlót küldték ki császári biztosúl, a ki Losonczot is felszólította, hogy hódolatát mutassa be, meghagyva, hogy főbb tisztviselői, a város pecsétjét is magukkal hozva, jelenjenek meg a vármegye székhelyén. A vészes események azután gyorsan követik egymást: február 15-én Parrott császári tábornok dandárja érkezik Losonczra; bár minden előleges híradás nélkül lepi el a várost, a lakosság a sereget jól ellátja élelemmel.
Február 27-én tűzték ki a városban a császári lobogót. Ebben az időben Nógrád éjszak felé az a szélső vármegye, melyben császári kormány parancsnokol. Gömör vármegyében ugyanekkor magyar seregek czirkálnak és a pesti guerillacsapatok portyáznak.
Márczius 15-én különös és izgató eset történik. Ezen a napon este váratlanul ismeretlen álarczos emberek jelennek meg a városban és a tornyokról nagy zaj közben leszedik a császári lobogókat; azután zene kíséretében néhányszor bejárják a piaczot és eltűnnek; a városra megint esti csend borúl. A városi tisztviselők közbenjöttével a főszolgabíró nyomozást rendel el ebben a titokzatos ügyben; de mialatt a nyomozás javában folyik, ismét 40 álarczos jelenik meg a városban, szuronyos puskával.
A pesti guerilla-csapat tagjainak mondják magukat és foglyul ejtik a főszolgabírót, tétlenségre kényszerítik a helyettes polgármestert és a főbírót, a tanácsterem bezárt ajtaját betörik, nemzeti lobogókat tűznek ki, azzal fenyegetőzve mindenfelé, hogy jaj a polgárságnak, ha ezeket a zászlókat eltávolítja, mert sarczot vetnek ki a városra. Azután feltörik azt a raktárt, melyben a Parrott tábornok által követelt és készen őrzött 800 pár bakancsot tartották, a zsákmányt kocsira rakják és elviszik. Mindez nagy zavart és félelmet ébresztett a város lakosságában, mely látta, hogy most megint tűz és víz közé szorult és ismét súlyos veszedelmek és megpróbáltatások rémeit látta feltornyosúlni. És a polgárság előérzete valóra vált.
