A kurucz kor.
A kurucz kor.
A kurucz korszakban az események egész sora érinti a várost, mely többízben fontos vármegyei határozatok meghozatalának színhelyévé lett. E korszak katonai sarczolásai és dúlásai nem hagyják érintetlenül Losonczot sem. A vármegye nemcsak katonasággal van megrakva, hanem még az előző háborúkból fölfegyverzett jobbágysággal, szélnek eresztett végbeli vitézekkel és szegénylegényekkel is, a kik a Cserháton bujdostak. A tömegek lefegyverzése, a szegénylegények összefogdosása csak lassan haladt előre s ez az anarchia Losoncz beléletét is megbénította.
Az 1701-ben kitört spanyol örökösödési háborúba kiküldött ezredek elégtelennek bizonyúlván, 1701-ben az erőszakos katonafogdosás dúl. Az 1703. év lázongó nyugtalanságban találja Losonczot. Az itteni megyegyűléseken az újabb és újabb terhes adószedés, katonafogdosás ellen hozott határozatok visszhangzottak az egészvárosban.
Július hó végén ér II. Rákóczi Ferencz zászlóbontásának a híre Losonczra 668és a nógrádi események középpontja ettől az időtől kezdve áthelyeződik a Losonczczal szomszédos Gács várába. A fegyverre kelt vármegyei nemesség ebbe a várba gyűl össze, hogy bevárja a fejleményeket. Izgató és egymásnak ellentmondó hírek érkeznek. Az összegyűlt nemesség egy darabig abban a hitben van, hogy újabb parasztlázadás készül. A bécsi kormány augusztus 7-én kelt rendeletével lóra ülteti a vármegyei nemességet, melynek Bottyán János huszárezredes lett a vezére. Ocskay Lászlót Losonczra érkezésekor a gácsi várból még ellenséges ágyúlövéssel fogadták, de az idő csakhamar Rákóczi javára döntötte el a helyzetet. A gácsi várban már több hete 320 nemesi fölkelő táborozott. Ekkor Tugár felől nagy porfelhő jelezte Ocskay seregének érkezését. Ocskay hadai betörtek Losoncz városába és beszáguldozták a vidéket. A gácsi várhoz való közeledtekor ágyúlövéssel fogadták Ocskayt, a ki azután a bányavárosok felé vette útját.
November 8-án nevezetes közgyűlést tartott a vármegye Losonczon. A hangulat ekkor már Rákóczi javára kezdett átváltozni. A november 8-iki közgyűlésen a vármegye Bercsényinek az egri táborból régebben kelt felhívását tárgyalta. Ugyanekkor már megérkezett és tárgyalás alá került magának Rákóczinak a felhívása is, melyben a nemesség fölkelését és hadaihoz való csatlakozását kéri. Rákóczi úgy óhajtotta, hogy a fölkelő nemesség Ebeczky Imre seregéhez csatlakozzék. A közgyűlés a még itthon levő tisztviselők itthonmaradását tartotta szükségesnek és a fölkelőkhöz való csatlakozásra mentegetődzéssel felelt. A vármegyei nemesség azonban nem várta be a vármegye határozatát, hanem Gyürky Adám vezérlete alatt útrakelt és csatlakozott Ocskay seregéhez.
November 10-ike táján érkezik Bercsényi Losonczra és fontos hadügyi mívelet középpontjává teszi a várost. Itt vonja magához Ocskay László, Ebeczky Imre és Réthey Ferencz csapatait, majd november 12-én itt egyesül Károlyi Sándor hadaival s innen a bányavárosok oltalmára indúl. Bercsényi Losonczon való tartózkodása alatt Gács várának őrsége is megadja magát. A kuruczok a várban talált összes lőszereket és ágyúkat is magukkal vitték. Az ezt követő rövid idő alatt már egész Nógrád vármegye a kuruczokhoz csatlakozott.
Deczember 24-én a vármegye újra közgyűlésre gyűl Losonczon. A vármegye ugyanis Ráday Pál főjegyzőt és Kajaly Pált Rákóczihoz küldte a tokaji táborba. A két kiküldött erre a vármegye-gyűlésre érkezett vissza. Kajaly Pál előterjesztette Rákóczi óhaját, mely a népfölkelés elrendelését kéri. A megye erre elrendelte, hogy a losonczi járás fölkelő népe Murányhoz menjen. Karácsony napján ugyancsak Losonczon újra gyűlést tart a vármegye és azon, Rákóczi újabb kívánságához képest, a losonczi járás fölkelőit Eger alá rendeli.
1705 január 17-én tisztújító közgyűlést tart Losonczon a vármegye. Ez a közgyűlés azért nevezetes, mert azon a kijelölést megbízott útján Rákóczi gyakorolta. A nemesi fölkelők sűrűn szökdöstek meg Rákóczi táborából. Ezeket pénzbírságra ítélték. Losonczon is volt ilyen bírságoló közgyűlés, mely a megszökött Vattay Jánosra 100 frt büntetést rótt.
A bírságolás azonban nem járt elég hatással, s ezért is a vármegye az április 15-én Losonczon tartott közgyűlésén elrendelte a szökevények összefogdosását. Az itt hozott határozat szerint a szolgabírák dolga volt a szökevények összefogdosása, a kiket Szécsénybe és Losonczra kellett behozniok és onnan újból a táborba szállították őket. Az ellenszegülőket e határozat alapján Gács várába börtönözték be.
1705 elején a gácsi várban tartózkodik Széchenyi Pál kalocsai érsek, a kinek közbenjárására az akkor már megakadt béketárgyalások újra megkezdődtek. Mind ebben, mind az ezt követő időben sűrűn gyűlésezik a vármegye Losonczon, hogy Rákóczi, illetőleg Bercsényi rendelkezéseit tárgyalja. A május 9-én, június 10-én tartott gyűlések mind fontos határozatokat hoznak. E határozatokkal nemcsak nagyarányú véráldozatokra, hanem a kurucz seregeknek szolgáltatandó nagymennyiségű élelmezés szállítására is kötelezi magát a vármegye és a város. Ez élelmezési anyag elszállításának középpontjává Losoncz lett, a mi roppant számú szekeres népséggel töltötte meg Losonczot, melyen egymás után vonúltak át a kurucz tábor élelmezésére szánt gulyák, a kenyeret, lisztet, zabot, szénát szállító szekerek. 1705 április havától 1705 novemberéig alig szünetelt ez a zajos élet.
A dunántúli hadmíveletek eredménytelensége következtében a fölkelőkhöz hű dunántúli nemesség menekülni volt kénytelen. Rákóczi a menekülők számára június 1-én kelt levelével Losoncz vidékét jelölte ki. Rákóczinak az 1706. évi 669béketárgyalások eredménytelenségét közlő levelét az augusztus 21-én Losonczon tartott vármegyegyűlésen hirdették ki. 1706-ban a vármegyei hadak hazatértek és ekkor Losoncz és környéke újból meg volt rakva katonasággal.
Rendkívüli jelentőséget nyert Losoncz az 1706. év folyamán a Rákóczitól fölállított postavonalak által. Ekkor ugyanis az egyik postavonal Losoncztól Beszterczebányáig terjedt, de a rimaszombat–egri postavonal is Losonczon vonúlt át.
Az 1707. év tavaszán Losoncz és környéke is megtisztúlt nagyrészben a katonaságtól.
Az 1707 márczius 5-én Losonczon tartott közgyűlésen Nógrádmegye újból megpecsételte Rákóczihoz való hűségét, a mennyiben arra a kérdésre, hogy óhajt-e valaki a József királytól Pozsonyba összehívott országgyűlésre menni, senki sem jelentkezett. Az augusztus 8-án Losonczon tartott közgyűlésen a vármegye kimondta a személyes fölkelést. Ebben az időben Bercsényi rendeletére sürgősen megerősítették Gács várát. 1710 január végén azonban véget ért a kuruczvilág Nógrádban és a nemzeti küzdelemhez hű nemességnek menekülnie kellett.
