A legújabb korszak áttekintése.
A legújabb korszak áttekintése.
A szerencsétlenség ritkán jár egyedül, s a tűzzel okozott általános vagyoni tönkrejutás nyomorúságait tetézte az országot leigázó abszolut uralom, melynek súlya alatt a hazafias polgárok éveken át rettegésben éltek a politikai üldöztetések eshetőségei miatt, – melyek sokakra be is következvén, a. városi hatóság támogatását éveken át vették igénybe, hogy személyes szabadságuk megfosztása, sőt életük veszélyeztetése ellen is oltalmaztassanak. A bosszút és megtorlást intéző haditörvényszék még éveken át működött; a súlyos börtönre, 677de a halálbüntetésre is, nagyon csekély okok: sok esetben pedig alaptalan besúgások is vezethettek. Szerencséje volt a lakosságnak becsületére váló erkölcsi bátorsága és összetartása, úgy hogy itt áruló nem akadt, de még a bajba jutottak sem védekeztek vallatáskor úgy, hogy sorsuk enyhítését azzal próbálták volna biztosítani, ha polgártársaiknak a szabadságharcz alatti hazafias szereplésükre hivatkoztak volna. Szomorú idők, áldatlan viszonyok voltak akkor, olyanok, a milyenről a mai nemzedéknek már fogalma is alig van. Tartott pedig ez az elnyomatás a Bach-korszak bukásáig, azaz 1859-ig, vagyis teljes 10 éven át.
Az ez után következett félalkotmányos idő enyhébb viszonyai mellett, kezdett ugyan a város feléledni, de annak határozott megindulása, – úgy, mint az országszerte is történt – itt is csak az alkotmánynak 1867-ben bekövetkezett helyreállítása után valósulhatott meg.
A kedvezőbb korszak beálltával az elsők egyike volt Losoncz, azok között a kisebb vidéki városok között, melyek a haladás zászlajára a rendezett tanácsú várossá átalakulást írták.
A rendezett tanácsú várossá átalakulás már 1872-ben meg is történt. Azok, a kik ez átalakulás kezdeményezői és intézői közűl még életben vannak, megelégedéssel tekinthetnek vissza az akkor még merésznek látszó elhatározásra.
Az átalakuláskor polgármester Pokorny Sándor, addigi főbíró lett, és működött 1881-ben bekövetkezett haláláig. Utóda Pokorny Gusztáv (1881–1890) lett, a kiről most, – a közbeeső két évtized által is megérlelt elfogulatlansággal s a nélkül, hogy elődjét elhomályosítaná, – el lehet mondani, hogy ő volt e város polgármesterei között az első, a ki a fejlődésnek újabb és gyorsabb lendületet adni igyekezett. Sokoldalú, általános műveltségével és tudásával, de előre haladt életkora mellett is, a jövőnek élt s czéltudatos eszméivel új alkotásokért lelkesedett. Ő volt az, a ki már előbb is, városi tanácsosként, a katonaság rendszeres elhelyezését s ennek alapján a helyőrség szaporítását is czélúl tűzte ki. Hogy milyen értéke volt e törekvésnek, azt abban az időben, még kevesen tudták méltányolni, de most., az idők múltával, a mikor sokkal nagyobb városok, is versenyeznek egymással, hogy katonasághoz jussanak, talán már kevésbé szükséges ehhez magyarázat.
Ez után Török Zoltán (1890–1895.) s Nógrád vármegye alispánjává választatása után Wagner Sándor következtek. Előbbi, mint Nógrád vármegyének nyugalmazott főispánja, utóbbi, mint a városnak polgármestere, a város közéletében ma is előtérben állanak s ezért e férfiakat jellemezni a krónikaíró feladata még nem lehet, ez ma még csakis azokra a számokra utalhat, mely ek az utóbbi két évtized óta Losoncz városának közügyeit illető, bárminemű statisztikai adatokban találhatók, a jövőre nézve pedig a majd bekövetkezendő utókor tárgyilagos ítéletére.
A város közgazdasági fejlődésének ideje ís az alkotmány helyreállítása óta számítható. 1849-ben a magyar pénz bukása s a tűzvész miatt a már fennállott takarékpénztár is megsemmisült. 1866-ban keletkezett a »Losonczi Takarékpénztár«, mely 1872-ben a »Losonczi Takarék- és Hitelbank« czéget vette fel, 1872-ben a »Nógrádmegyei Népbank« czégű pénzintézet is megalakúlt; a »Losonczi Kereskedelmi és Iparbank« 1904, az »Általános Hitelbank« 1909 óta állanak fenn.
Már a 60-as évek végén losonczi polgárok alapítottak két nagy iparvállalatot. Ezek: az 1869-ben a tőszomszédos Losoncz-Apátfalva község területén épült »Losonczi posztógyár«, mely az újabb időben jelentékenyen megnagyobbítva, most a »Nemzeti egyesült textilművek« czég tulajdona, ugyanez időben keletkezett a »Losonczi gőzmalom« szintén részvénytársasági alapon s ez jelenleg a »Borsod-Miskolczi gőzmalom« czég tulajdona. 1884-ben keletkezett a »Sternlicht S. és Fiai« czég, 1892-ben pedig a »Rakottyay György és Tsai« czégtől alapított bádog és vasedény zománczozó gyár, 1906-ban az »Első losonczi mezőgazdasági gépgyár«: Az iparvállalatok közűl jelenleg ez az öt összesen 2760 munkást foglalkoztat s ezért a munkás-viszonyokra nézve is, ezek a legjelentékenyebb tényezők.
Az alkotmány helyreállítása előtti időben a város a távolabbi közlekedéssel még teljesen a kocsiútakra volt szorítva; a legközelebbi vasúti- és gőzhajó-állomása Vácz volt; más irányban innen hasonló közlekedési eszköz az országban nem is volt, 1867-ben keletkezett a »Magyar Államvasutak« legrégibb vonala: Pesttől Salgótarjánig s 4 éven át Losoncznak az utóbbi volt a legközelebbi vasúti 678állomása. 1871-ben készült el a vasút Losonczig. Ma, mikor e város ez elsőrendű vasuti fővonalon kívűl, még több helyi érdekű vasút forgalmát is élvezi, kevés már azok száma, a kik értik, hogy milyen esemény volt itt a legelső vasúti vonat megérkezése.
A küzdelemben tehát ismét a kitartás győzött. Földrajzi helyzeténél fogva a város minden szenvedése és nyomora után is a fejlődés útjára tért a béke ideje alatt. Egészséges ható-erők működtek és működnek falai között, melyek nem egy irányban szokatlan fejlődést eredményeznek; iskolák, gyáripar és kereskedelem tekintetében szokatlanul gazdag ez az aránylag kis város, mely századokon át számtalan sebből vérzett és csakugyan, mint a Phőnix, újból és újból kikelt hamvaiból.
