A XIX. század elején.
A XIX. század elején.
Losoncz azután a polgárságából kifejlesztett életerőnél, részint kereskedelmi szempontból kedvező helyzeténél fogva, egyike lett a legvirágzóbb magyar városoknak. Közműveltsége tiszteletreméltó fokon állott; vagyoni helyzete igen rendezetté vált. Pénztárkönyvei 1847-ben a következő adatokat tüntetik föl: Lakosságának száma 4000, kik nagyobb részt kézmívesek és így a műveltség és haladás iránt fogékonysággal bírnak. Házainak száma 339. Határa 4600 holdat tesz, ebből 2000 hold erdő, 220 hold haszonbérben levő termőföld, 95 kaszás rét; azonkívül a Fábiánfalvipusztán egy darab rét 3200 forint értékben; zálogként van fekvőbirtoka Lónyabányán, melyet mint Haller-jogot, 3500 ezüstforinton szerzett meg; pénzbeli értékben van kamatozó tőkéje 30.308 váltóforint, ennek hátralékos kamatja 14.990 váltóforint, eladott borok árából 7000, eladásra kitett házának becsárában 7000, künnlevő tartozásaiban 7600, összesen 66.907 váltóforintja. A város adósságai, melyek szerzeményekből és nagyobb beruházásokból erednek, mindössze 723 váltóforintot tesznek. A város közpénztárának jövedelme összesen 29.032 váltóforint; előre nem látható nagyságú jövedelmet adnak: a makkoltatási bér, a polgárság díja és a magvaszakadás. A város közpénztárának kiadása, pedig összesen 12.571 váltóforintot tesz.
A város főbb utczái már 1830 óta, ki voltak kövezve és esténként az egész várost világították; ennek költsége részben a városi pénztárból, részben műkedvelői társaságok és tánczvigalmak jövedelméből nyert fedezetet.
Van ez, időben három felekezeti iskolája, ref. lyceuma, theologiai és jogi fakultással és ev. algimnáziuma, 4 osztálylyal; minden szépet és jót fölkaroló kaszinója; élénk kisdedóvója. Ipara virágzó; van egy nagy bőrgyára, kereskedelmi társulata., egészségesen fejlődő takarékpénztára. A városban rendkívül egészséges közszellem uralkodik, mely a polgárságot termékeny közintézmények alapítására serkenti. Buzgóság, lelkesedés, polgári életelevenség és öntudat uralkodik 670a lakosság körében. Van már hírlapja is. A város határában a tagosítás még 1845-ben megtörténvén, a mezei gazdálkodás is virágzásnak indult. Minthogy a város határa tagokra volt osztva, az egész egy jól rendezett kerthez hasonlított, melyben mindenfelé csinos nyári lakások és gazdasági épületek voltak láthatók.
