Egyházak.
692Egyházak.
Losoncz lakossága négy egyházban egyesül, ezek: a római katholikus, az ágostai evangelikus, a református és az izraelita egyház.
A legrégibb történeti adat, mely Losonczra vonatkozik, mint már említettük, a római katholikus egyházzal áll kapcsolatban. Ugyanis Losonczon Losonczi Lambert nádor már 1128-ban templomot építtetett a Boldogságos Szűz tiszteletére.
Kétségtelen, hogy egész Nógrád vármegye, Szent István uralkodásától kezdve, az esztergomi érsek és a váczi püspök fennhatósága alá tartozott. Az esztergomi egyházmegyéhez tartozott Losoncz is. A losonczi római kath. egyház a legrégibb időktől fogva önálló, tehát anyaegyházként szerepel. A XIII. század elejéről fenmaradt okleveles adatok is mint ilyent említik. A pápai tizedjegyzékekből kiderül, hogy a losonczi egyház a nógrádi főesperességhez tartozott, mely alatt kívüle még 61 egyház állott. Akkor még önálló egyház volt Losoncznagyfalu is, mely ma fiókegyháza Losoncznak.
Losonczon a római kath. egyház minden háborgatás nélkül működött egész Giskra koráig. Ebben az időben Zsigmond király uralkodott Magyarországon, ki azonban a konstanzi zsinat elnökségét elvállalván, magára hagyta országát. A konstanzi zsinatnak sikerült helyreállítani az egyház egységét, de a szakadás mégis mély nyomokat hagyott maga után. Husz János tanai termékeny talajra találtak Csehországban, a hol csakhamar hatalmas szekta, a husziták szektája keletkezett, mely a kereszt jelvénye helyébe a kelyhet állitotta. Zsigmond király, a mikor a cseh korona is rászállt, haddal ment ki Csehországba, hogy az ottani huszitákat visszahozza az egyházba. A csehországi huszita háboru csakhamar átcsapott Magyarország felső vármegyéire, így különös súlylyal Nógrádra is, melynek több várát Giskra, a híres huszitavezér, tartotta megszállva. Az 1419. évtől datálódik a felvidéki huszita harczok kora és ekkor kezdődik itt a római katholikus eyház térvesztése is, mely a losonczi egyház elvesztésével is járt. A huszita tanok a vidéken portyázó Giskra-csapatok útján észrevétlenül elterjedtek Nógrád vármegyében, melynek felső részében, a Losonczczal szomszédos Gács várában tartotta Giskra főhadiszállását.
1451-ben indult el Hunyadi Giskra megfékezésére és ekkor vesztették el a losonczi katholikus hivők templomukat. Mikor ugyanis Giskra Losonczot elfoglalta, a Boldogságos Szűz templomát erődítménynyé alakította át, megrakta embereivel, maga pedig Gács várába vonult. Giskra kivonulása után a templom a protestánsok kezére került.
A katholikusok Mária Terézia uralkodása alatt erőhatalommal kísérlik meg visszafoglalását, de sikertelenül.
Hosszú viszontagság és küzdelem után, 1755-ben jön Losonczra az első plebános és ezzel meggindul a hitközségi élet. 1848 ban szép templomuk és iskolájuk van, mely 1849-ben leégvén, az egri érsek segítségével csakhamar újjá épül.
Jelenleg a római kath. plebános Valihora János dr., apátplebános, a ki mellett két káplán segédkezik. A kath. hivők elemi fiu- és leányiskolát is tartanak fenn. A losonczi római kath. hívek száma, a legújabb népszámlálási adatok szerint: 6998.
A losonczi evang. egyház keletkezésének idejét pontosan megállapítani nem lehet. Tény azonban, hogy már Luther fellépése előtt, a szomszédos falvakban, mint Gács, Divény, Lónyabánya stb. husziták telepedtek le, a kik a nyelvben rokon losoncziakkal sűrűn érintkeztek. Hogy az említett községek lakósa mind Luther irányához csatlakoztak, arra lehet következtetni, hogy a Losonczon nagy pompával épített Boldogságos szűz temploma is, midőn benne a katholikus szertartást eltörölték, Luther szellemében lett az evangélium hirdetésének hajlékává. 1590-ben a lakosság zöme az akkor terjedő kalvini irányhoz csatlakozott, a kisebbség azonban megmaradt a Luther egyház hívének. Ez a kisebbség, bár lelkésze nem volt, hatalmas támaszt nyert az ekkor Losonczon lakott Bulyovszky Dániel alispán személvében, a ki nemesi jogánál fogva, evangelikus gimnáziumot is tartott fönn. Többször gondolt templom építésre is. 1707-ben II. Rákóczi Ferencz rendeletére a reformátusoktól telket kap, kün a város szélén. Templomot azonban nem építhetett, mert elkövetkezett a protestáns elnyomatás ideje, a mikor templomot evangelikusoknak építeniök nem volt szabad. E szomorú idők alatt is templom és lelkész nélkül, mint önálló egyház szerepelt az esperességi gyűléseken.
693Mikor 1781 októberében József császár kiadta a »türelmi rendeletet«, a szomszédos losoncztugári evang. hívekkel egyesülve, azonnal megtette a lépéseket egy templom felépítésének kieszközlésére. Már 1782 márczius 14-éről keltezve, benyújtotta kérvényét a császárhoz s mikor ugyanezen év deczemberében visszaérkezett az engedély, hozzáfogott a gyülekezeti élet végleges rendezéséhez. 1783 márczius 25-én beiktatta első lelkészét Schwandtner András személyében, a kinek lelkészi utódai voltak; Sztancsek Sámuel, Hosszu István, Molitorisz Sámuel, Benczur Sámuel, Rumann János, Frecska Sámuel, Pekár Lajos, Sztehló András, Trsztyénszky Ferencz, Holles Danó, Margócsy József, a ki mellett az egyházfelügyelői állást Prónay Pál kir. tanácsos viselte. 1784. év ádvent első vasárnapján felépített templomát is átadta rendeltetésének. Ez a templom az akkori törvények rendelkezése értelmében, utczára szolgáló bejárat, torony és harangok nélkül épült.
A gyülekezeti élet teljes virágzásnak indult; a reformáczió szellemének megfelelően, az egyház a templom mellett az iskoláról sem feledkezett meg. Az elemi iskolán kívül két tanárral algimnáziumot is tartott fenn, melyről más helyen van szó. Ez utóbbi intézetet az 1867-iki kiegyezés után, a nemzeti öröm hatása alatt, tanítóképző czéljaira az államnak engedte át.
Az istentisztelet nyelve kezdetben tót és magyar volt; a melyhez csakhamar a német nyelvű istentisztelet is járult. Ez utóbbit, mint istentiszteleti nyelvet, a német családok megmagyarosodása következtében legelőször hagyta el.
1849-ben az egyház vagyona, temploma, iskolája, paplakja stb. elégett. E pusztulás után következő esztendők az anyagiakkal való küzdelemben telnek el. De alig építik fel a leégett templomot és tornyot, 1859 június 24-én a torony villámcsapás által sújtva, újra leégett.
Az egyház anyagi ügyeit rendezni csak a legújabb időben sikerült, mikor az állam a tanítóképezdei épület megváltása fejében 50 ezer koronát adott s Busbak Adám volt felügyelő végrendeletében oly dicséretreméltó nagylelkűséggel gondoskodott az egyházról is.
A millenáris jubileum idejében azzal adott kifejezést hazafias érzelmének. hogy teljesen megmagyarosodva, az istentisztelet és az egyházi cselekvények nyelvévé a magyart tette. Van virágzó nőegylete, férfi segély-egylete és egyházi énekkara. Az egyház élén Wolf József lelkész, Beniczky Arpád I-ső felügyelő és Kujnis Gyula ügyvezető felügyelő áll. Az egyház a nógrádi evang. esperességhez, a dunáninneni egyházkerülethez tartozik. Híveinek száma, a legutóbbi népszámlálás szerint, 2384 lélek.
1590-ben Losoncz város egész lakossága, mintegy 3000 lélek, egyszerre tért át a helvét hitvallásra és a svájczi reformátorok nyomán eltávolították az 1128-ban épített templomból az oltárképet. Templomuk mellé csakhamar virágzó iskolát állítottak, úgy hogy már a XVII. század első évtizedében e vidék gyermekeit itt nevelték. A reformáczió tanainak terjedését nagy mértékben elősegítette a vidéknek a huszita tanokkal való ismeretsége. A reformáczió képzett theológusai, nagyobbára külföldi egyetemeket járt papjai közűl választotta az egyház csaknem mindenkori lelkészeit, kik közűl az első Kórodi Márton volt. Utána jöttek Ürményi Ambrus, Kecskeméti György, Mezőlaki Kis István, Losonczi Pintyőke György, Nógrádi Ferencz, Beregszászi István megváltatott gályarab, Csúzi Cseh Jakab theológia dr. elvitt, de hívei által kiszabadított hitvalló, a ki hazulról dolgozott a nápolyi gályákra vitt társai megmentésén, s szabadulásuk után a svájczi közbenjáróknak a köszönő hálaíratot szerkesztette Mányoki János, Varsányi Dániel, a nagynevű Debreczeni Ember Pál 1695–1701. Polgár Gáspár, Miskolczi János, Bogdányi Márton, Jánosi György, Paxi András, Téglási János, Széplaki Pál, Liptai István, Kármán József, mint püspök 1763–1794., Török István, Buborék Ferencz, Barta József, Patay János, Maller Ferencz, Szarka János, Lukács Mihály, Hajas János, Kulifay János, Cseh Miklós, Kulifay László, Szondy László, Balog Ábrahám, Nagy József, Tóth Mihály, Kis Gábor, Illyefalvi Vitéz Lajos, Illyés Lajos, Sörös Béla, Kájel Endre, Makay Lajos.
Az egyházi épületeket és templomot a füleki várkapitány és a barátok két ízben is felgyújtották a XVII. század folyamán. A templom visszavételére fegyveres támadást is indítottak, ez azonban sikertelen maradt. 1755-ig, illetőleg 1780-ig a város és a református egyház csaknem teljes szellemi es vagyonközösség alatt állott. Az egyházi gondnok választatott a város fejévé és az egyház részére 694hagyományozott ingatlanok szolgáltattak fedezetet a városi közigazgatás fedezésére is. A felekezeti féltékenység többoldalú élesztgetése után előbb peres úton, utóbb békés megegyezéssel végezték el a vagyoni elválasztást.
Az 1849. évi végzetes katasztrófánál a református egyház vesztesége az akkori becsű szerint meghaladta a 100 ezer pengő forintot; de a hazai reformátusság segítsége mellett 1853-ban újból felépítette díszes templomát és iskoláját és 1869-ben országos ünnepséggel avatta fel a templomot.
Az egyház ezidőtől kezdve különös gondoskodás tárgya volt, Nagy József Losonczi Szijgyártó Sámuel, Szilassy Ferencz, Farkas Károly, Illyés Lajos nagyarányú alapításokat tettek, a melyek máris kezdik éreztetni hatásukat. A Nagy Amália emlékére tett alapítvány felhasználásával itt építi az Országos Református Lelkész-egyesület 100 lelkészleány számára új árvaházát. Az egyház szocziális téren is munkát kezd a fiatal gyári munkások testi és szellemi gondozása végett. A régi neves iskolát 1869-ben az államnak átadván, most csak elemi leányiskolát tart fenn. A helybeli állami iskolákban való vallástanításra két lelkészi állást szervezett. Az egyház főgondnoki székét, melyben mindíg a Gyürky, Szilassy Gellén, Szigyártó, Darvas és Csoma családok kiváló tagjai űltek, a jelenben Kovács Ferenez közjegyző, volt debreczeni jogtanár tölti be. Az egyházközség a drégelypalánki egyházmegye és a dunántúli ref. egyházkerület fennhatósága alatt áll. Népessége 640.
*
Losoncz izr. hitközsége jelenleg Nógrád vármegyének, sőt az egész Felvidéknek legnagyobb zsidó gyülekezete, kongresszusi alapon áll és a V-ik (Nógrád, Bars, Zólyom és Hont vármegyékre kiterjedő) izr. községkerület székhelye. Híveinek száma 2088 lélek. Már a XVIII-ik század végén találunk itt néhány zsidó családot, de a hitközség megalakulásának idejéül csak az 1814. évet veheti föl. Ekkor történt ugyanis, hogy Szilassy József Tugar számára mezővárosi czímet és vásártartási jogot szerzett és kijelentette, hogy ő valláskülönbség nélkül mindenkinek, tehát a zsidóknak is, kész polgári szabadságot és házépítésre telket adni, »csupán jó erkölcseikre és mesterségekre néz«. Szilassyt fölvilágosodott gondolkodása, de egyúttal az a czél is vezette, hogy helysége számára más körből való kereskedőket is szerezzen, »mivel az eddigi kereskedők leginkább mesteremberekből kerültek ki, kik magukat megszedvén, spekulácziókra adták magukat és a szegény földmívesek és faszállító tótok zavarának kihasználására« kartelt kötöttek.
Szilassy hívásának a zsidók örömmel tettek eleget. A beköltözés leginkább Nógrád vármegye déli részéből történt és így csak abban állott, hogy a déli rész aránylag sűrűbb zsidósága éjszakra vonult. Szilassy az ő régi zsidójának Wohl Izraelnek megadta azt a jogot, hogy a beköltözött közűl csak azokat fogadta be, kiket Wohl arra érdemeseknek talált. 1822-ben már 20–30 család lakhatott itt s közülük 18 család a szentegyletet (Chevra kadisa) megalkotta. 1830-ban már a rabbiállást is betöltötték. 1848-ig a hitközség Tugáron állott fönn, de egy-két tagja, így Petőfi »Varróleány«-ának családja Losonczon lakott.
A szabadságharcz után, melyben a losonczi zsidók, szintén teljesítették hazafias kötelességüket »a losoncztugári héber asszonyok« pedig összegyűjtött filléreiket ajándékozták a nemzeti alapnak, elpusztult a tugári piacztéren épűlt régi templom és 1850 óta a mai tugári imaház szolgál templomul. Az 1851. év óta itt fönnálló izr. magániskola, 1863-ban felekezeti népiskolává lett és 5 évi szünetelését nem tekintve, mind e mai napig mint ilyen áll fenn. Ez idő óta az itt működő rabbik mind egyetemi grádussal bírtak. Jelenleg a községkerület és egyúttal a Chevra elnöke is Wohl R. Adolf, a hitközségé egy évtized óta Schneller Károly, rabbi 1899 óta Vajda Béla dr., a budapesti rabbiképző neveltje. Népiskolájában 5 tanerő működik és évente 220–240 növendék látogatja. A hitközség költségvetése az iskolával együtt 45.000 korona, a jótékony osztályé 3000, a Chevra kadisáé 10.000, az izr. nőegylete, mely 1878. évben alakult, 3500 korona. A Chevra 1909-ben avatta föl magasztos ünnepélylyel művésziesen épített temetői imaházát, a hitközség legfőbb erejét pedig jelenleg a tervbe vett új templom megalkotása veszi igénybe.
