Hatósági támogatás.
Hatósági támogatás.
A hatósági támogatást illetőleg mind az állam, mind a vármegye törvényhatósága nagy odaadással mozdítja elő Nógrádban a mezőgazdaság és állattenyésztés ügyét és a gazdasági egyesülettel és vezető mezőgazdákkal karöltve, erkölcsi és anyagi erejével a lehetőséghez képest résztvesz minden mozgalomban, mely a mezőgazdaság java és fejlesztése érdekében történik.
Az állam az állattenyésztés előmozdítására a köztenyésztésre szánt apaállatok beszerzésénél támogatja a községeket olyképen, hogy a gazdasági felügyelő közvetítésével vásárolt bika vagy tenyészkan árának fedezésére kamatmentes kölcsönt engedélyez, melyet a község tehetségéhez mért részletekben törleszthet. Ezenkívül a bikák árából 10, 20 sőt 30, a tenyészkanok árából pedig néha még 50 %-ot is egészen elenged. Újabban a föllépett nagyarányú sertésvész következtében a szegényebb községek a tenyészkanok eltartására is nyernek díjat, ha a megfelelő hatósági közvetítéssel ezt kérik. Ilyen állami segélyezéssel a vármegyében évente átlag 120 bikát és 60 tenyészkant vásárolnak a községek.
A mezőgazdaság föllendítése és az erre vonatkozó ismereteknek szélesebb körben való hozzáférhetősége érdekében a földmívelésügyi minisztérium Nógrádban is állított föl több népies mintagazdaságot, melyeket megfelelő államsegélylyel föl is szerelt. Ilyen mintagazdaság volt már a vármegye területén Érsekvadkert, Ludány és Tósár községekben, most pedig Rappon van. A gazda fölszerelésül kap tehenet, lovat, sertést baromfit, kocsit, kisebb gazdasági gépeket, sőt az állam még épít is neki, a mi összesen körülbelűl 3000 koronába kerűl. Három év múlva az egész fölszerelés a gazda tulajdonába megy át.
Az állatdíjazáshoz az állam évente átlag 3000 koronával járúl; ebből 2000 K esik a szarvasmarha és 600–1000 K a lódíjazásra. 1908-ban, mikor a Nógrád vármegyei Gazdasági Egyesület jubileumi kiállítását rendezte, erre a czélra a földmívelésügyi miniszter 4500 K-t folyósított. A fajbaromfi apaállatok beszerzését és kiosztását szintén 2200–3000 koronával támogatja.
A gazdasági népies előadások tartására a miniszter 1500 koronát engedélyez a Gazdasági Egyesületnek, a háziipari tanfolyamok rendezéséhez pedig 1906 óta 2200 koronával járúl. A háziipari tanfolyamok a czirokseprő készítés, vesszőfonás és kefekötés meghonosítását czélozzák. Vesszőfonó-tanfolyam van Balassagyarmaton kettő, egyik a gazdasági ismétlő iskolában, másik a fogházban. Tanfolyam van még Mikszáthfalván és Sóshartyánban, Endrefalván pedig a gazdasági 182bognármunka elsajátítására tartanak tanfolyamot. Losonczon a tanítóképzőnél az állam gazdasági szaktanárt alkalmaz, a ki a környékbeli községekben tart gazdasági előadásokat és vezet háziipari tanfolyamokat.
Nógrád vármegye törvényhatósága a vármegyei ebadó-alapból évenként 7000 koronát utal ki a Gazdasági Egyesületnek, hogy azt az állattenyésztés fejlesztésére fordítsa. Ebből az összegből szarvasmarha-díjazásra 2500–3000, lódíjazásra 1000, szegény községeknek apabika beszerzésére 2000–2200 K jut. A fönnmaradó összeget pedig két-három évenként összegyűjtik és abból a kevésbé tehetős gazdáknak tenyészüszőket vásárolnak, melyek értékét két-három év alatt kamatmentesen visszatéríteni tartoznak. – Az 1894. évi XII. t.-cz. értelmében Nógrádban is életbelépett a vármegyei mezőgazdasági bizottság intézménye, melynek elnöke a főispán; albizottságai a járási mezőgazdasági bizottságok, melyeknek élén a főszolgabírók állanak. E bizottságok végzik többek között az állatorvosok közbejöttével a tavaszi apaállatvizsgálatokat. Fölemlítendő végül, hogy a mezőgazdaság és állattenyésztés érdekeinek megvédésére a törvényhatóság eddig mintegy 15 vármegyei szabályrendeletet alkotott.
