Munkásviszonyok.
Munkásviszonyok.
A vármegyében a mezőgazdasági munkásviszonyok, különösen a gyárvidékeken, Salgótarján, Fülek és Losoncz környékén és Losoncztól fölfelé, a lehető legrosszabbak. De a vármegye többi részein is évről-évre romlanak, főként a vasútak mentén. Ezek közűl is legnagyobb szerepe van az aszód-balassagyarmati és ipolyvölgyi vasútnak, melyek megkönnyítík a munkásnépnek a fővárosba jutását, a hol azok magasabb bér ellenében, építőmunkásokul szegődnek el. Mindezek a tényezők eredményezik, hogy a mezőgazdasági munkás kevés és drága. A munkabérek, mint az egész országban mindenütt, a legutóbbi 10 év alatt itt is 80–100 %-kal emelkedtek. A napszámárak gyermekeknél 80–120 fillér, a női napszám 1–2 K és a férfinapszám 1.40–4 – K között váltakozik, a mi nem igen áll arányban a nógrádi munkás munkaképességével, mert az itteni munkás nem valami nagyon serény.
Gyakori a munkáshiány sok esetben azért is, mert a munkás nem akar dolgozni, mert nincs kedve hozzá s mert pillanatnyilag a szükség nem utalja rá. A munkája nem szapora, és konzervativ természete következtében még ma úgy végez minden mezőgazdasági munkát, a mint az apja tanulta az öregapjától. A munkáshiánynak más oka még az is, hogy a felső vidékéről a tótok az Alföldre járnak aratni.
A munkáskéz csökkenését igazolják az 1910. év végén megtartott népszámlálás számadatai. Ezekből megállapítható, hogy a Losoncz és Fülek közé eső munkáskitermelő vidék 12 községének lakossága, a losonczi és füleki gyárak, korláti és sátorosi bányák rohamos fejlődése következtében, a legutóbbi 10 év 181alatt 2.6 %-kal fogyott. A szécsény-losonczi vasút mentén fekvő vidék 21 községében, honnan a lakosságot szintén Losoncz iparvállalatai és a salgótarjáni bányavidék szívta föl, a szaporodás 2.1 % volt, a mi a vármegyei átlaggal szemben 6.6 % csökkenést mutat. A legnagyobb a salgótarjáni bányavidék fölszívó hatása, melynek ama 18 községében, a hol bányavállalatok nincsenek, a lakosság száma 9.5 %-kal csökkent, a mi 2018 léleknek felel meg s a vármegyei átlagos szaporodásnál 18.2 %-kal kisebb. A balassagyarmat-aszódi vasútvonal mentén elterülő munkáskitermelő vidék 19 községének a lakossága csak 4.9, a duna-ipolyvölgyi vasút vidékének 16 községéé pedig csak 4.3 %-kal szaporodott s az előbbi a vármegyei átlaggal szemben 3.6, az utóbbi 4.4 % csökkenést mutat. E két vasútvidék lakosságát a főváros vonja el. Ezt a sok eltávozott munkaerőt mind a mezőgazdaság kénytelen nélkülözni. Bár ez nem mind jelent veszteséget a vármegyére nézve, mert nagyrészük Losoncz város és a gyár és bányavállalatokkal rendelkező községek lakosságát szaporították, úgy hogy ezek 30, 40, 50, 70, sőt 225 %-kal is növekedtek. De a kik Budapestre járnak munkába, hovatovább fölhagynak az utazgatással, áttelepszenek és végre teljesen elvesznek a vármegyére nézve.
Végűl a mezőgazdasági munkáshiánynak előmozdítója részben a kivándorlás is, a mely főként az éjszaki vidéken a tótok között nagyobb méretű. Ha a magyar munkás el is hagyja hazáját, azt csak azzal a szándékkal teszi, hogy ismét visszatér. Az elmúlt évben körülbelül 400 személy vándorolt ki Nógrádból. A legutóbbi népszámlálás e tekintetben is jellemző adatokat juttatott nyilvánosságra, mégis némileg megnyugtató, hogy a kivándorlók száma évről-évre csökken. Az amerikai kivándorlás szomorú hatása leginkább a gácsi járásban és a balassagyarmati járás tót vidékén tapasztalható. E két vidék 55 községéből 29-nek a lakossága 10 év alatt 1–3 %-kal fogyott, négy községnek a lakossága pedig nem változott, csak a többi 22 helységben van valamelyes szaporodás. Így tehát a gácsi járás lakossága csak 1.2 %-kal növekedett, a balassagyarmati járás 15 tót községében pedig a lakosság 2.1 %-kal csökkent.
